Túl két adag lábemelésen, és egy nyújtáson, ami talán megint nem ütötte meg a világszínvonalat, de kellemesen érzem a lábaim.

Lassan megyek ki a szabadba formázni egyet, de most nem az erdőbe, mert megint találkozok az erdő szellemével, bár belegondolha, ha olyan, mint legutóbb, akkor gyakrabban kéne járni.

Hasonló a szellemhez, de azért még nem összehasonlítható.

Egy kis kedvcsináló a páros gyakorlatokhoz:

Az egy lábon állós dolgok nem akartak annyira menni, valahogy mindig azon az egyen szerettem volna állni, amelyik nem a földön volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.