A lovaglóállás az a gyakorlat, amihez legevésbé szeretek nekiállni (most), igaz a legrövidebb ideig tart, de amig tart a lább fájdalomérzete jelentős mértékben nő, ezzel arányosan a másodpercek pergése lassul. Sok minden más mellett az akareterőt növeli/igénybe veszi.
Na lássuk mire megyek a magammal folytatott küzdelemben.
Első kör eredménye 02:43.66, az első egy perc viszonylag könnyen ment, 1:10-től kb 1:40-ig elkezdtem érezni a gyakorlat hatását. A második perctől pedig nagyjából elkezdett remegni a lábam, és nem attól, hogy fáztam volna.
Második körben csúnyán rontottam az eredményen 02:17.526.
A nyújtás oroszlánrészét edzés formájában végzem el a tervek szerint, esetleg otthon még egy kis levezetés, bár arra lehet, hogy elég lesz a komplexum is.
Megnézem, hogy széles terpeszem, amennyira annak lehet nevezni, öt járólap széles, de azokat is csak blülről fogom.
Közérzetem viszonylagos rossz állapota miatt az edzés elmaradt, és a további gyakorlatok is csak kompakt üzemmódban kaptak helyet. Emlékeim szerint tavaly ilyenkor is hasonló állapotban voltam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bátori Ági 2013.02.21. 23:07:26
