Toljuk félre a problémákat, gondokat, és foglalkozzunk a gyakorlással, a mai napi bölcsesség.

Tegnap kiderült, hogy a lovaglóállásba nem egyből fejest kellett volna ugrani, hanem kb az ötvenedik napig mondjuk háromszor egy percet álldogálni, és utána növelni az időt. Ennek tudatában átallok valami olyan szisztémára, hogy csinálok kétszer 1:30-at, és utolsó körben pedig egy maximumot.

Nekiálltam az első körnek, csak nem sikerült az egy, másfél percet tartani, hanem tovább mentem két percre, mert nem éreztem annyira fárasztónak. Kideül a további gyakorlás során mennyire tartható ez a módszer.

A második két perces kört már jobban éreztem, másfél perc környékén a lábaim elkezdtek panaszkodni. A térdeim kicsit kezdtek beesni, ezért tudatosan, jobban odafigyelve nyomtam szét őket.

Nem is hittem volna annyira, de tolással a komplexum tényleg teljesen más érzést tud adni, mint az eddigi húzással.

Bagoly letudva.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.