Újabb hét, újabb munkanap, és úgy tűnik, hogy munkanapokon az izmaim is jobban szeretnek dolgozni, mint hétvégén

Valamint néhány jótanács, és Illusztráció a napi gyakorláshoz, jelen esetünkben nyújtáshoz.

Nézzük is az első állás mit hoz. Mivel új hetet írunk újabb öt másodperccel nő az idő.

Nem olyan simán, de nagyjából problémamentesen megvan az első 2:25-ös idő. Combok belső fele, csipő nyúlik, viszont elég egyenes volt a hátam gyakorlat közben. Amikor elkezdtek fájni a térdeim szétnyomtak őket, amivel a combizmok húzódtak.

Hirtrelen felindulásból megcsináltam rögtön a következő kört is, leginkább a térdeim fájnak, lehet, hogy rossz tartás miatt, valamint a vége felé a comb belső izmok jelezték, hogy nem ehhez vannak hozzászokva. Mindezek mellett a második kör könnyebben ment, mint az első. Jobban, könnyebben tudtam lemenni, 'leülni'.

Múltkor is észrevettem, hogy aljas módon a hátsó combizom és a fenék a gyakorlat vége után egy kis idővel kezd el fájni, csak hogy jó legyen.

Lovaglás után egy kis nyújtás mindig jó ötlet, összerakott lábakkal előrehajlás, hogy ne csak a combok, hanem a vádli is fájjon. Viszont a párhuzamos talpélfogás, és a sarokhozülés egész jól megy.

Elvetemültségemben mentem még egy kört a lóval. Lehet, hogy kicsit szélesíteni kéne az állást, mert lassn a fülem mellett leszneka  térdeim. Próbálkozom is vele, de ezzel együtt a belső combizmokat is nyújtom. Állás közben igazából más nem is fájt, csak az előbb említett belső izmok. Gyakorlat után nem sokkal a hátsó izmokban is megjelent a kellemes érzés.

Mivel üssem el az időt a kis csoportos nyújtásig? Hát persze lovaglóállás, bár lehetett volna komplexum is. 'Rohanok' is, csinálok egy kört.

Huh! A súlyáthelyezés/felhő kezek páros kiészítette a combjaim, pedig még csak egy kör volt. Felhő kezeket viszonylag széles és mély állásban kezdem, majd agomizálás közben kicsit visszaveszek belőle, de nem sokkal később önkéntelenül újra ott találom magam, és kezdődik elölről a kör.

KIs csoportos foglalkozás leginkább a 48-as formára fókuszált, ami nem része a kihívásomnak, de sose árt gyakorolni. Az idő milyensége miatt kint a szabadban végeztük a gyakorlatot, egy kis bemelegítés, majd a forma. Kedves házigazdánknak mutattam, hogy egész jól megy a sarokhoz ülés, aki kedves mosollyal az arcán kicsit felemelte a kinyújtott lábam, és egy kicsit arrébb helyezte, hogy átértelmezzem a dolgokat.

Hogy lovaglóállásom bizonyítást nyerjen egy stopperóra társaságában újra elő kellett adnom a produkciót, immár ötödször eme szép napon.

Lovaglóállás után formát csinálni szépen, és mélyen lehet, csak az egy lábaon álló technikák mutatnak valami újat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.