Seventy One

'Each day of human life contains joy and anger, pain and pleasure, darkness and light, growth and decay. Each moment is etched with nature's grand design - do not try to deny or oppose the cosmic order of things.'

Otthon lehet, hogy kisebb a lovam, vagy valami, a lakásba nem fér be akkora, de most három percnél azt éreztem, hogy meghalok. Igaz nem csak az állás szélességét néztem, hanem azt is, hogy a lábaim viszonylag párhuzamosak legyenek. Nem lettek. Valamennyire korrigáltam rajta, és közen éreztem, hogy jobban feszülnek tőle a lábaim.

Az esti komplexum ma Volbeat zenéjére történt. Igazából semmi meglepő nem történt, most a testsúlyáthelyezést az energiavezetéssel végeztem - belül fel, kívül le . Igazából el se fáradt a lábam, szóval lehet, hogy valamit nem jól csináltam.

A felhő kezeket pedig a szükséges időnél kicsit tovább tarottam életben, jó volt, az öröm kedvéért.

Sajnos a közös gyakorlásra egyéb dolgok miatt nem tudtam eljutni, ezért nap közbn nyújtottam a pajtásomon, valamint igyekeztem az államat a lábujjamhoz érinteni, de még nem esett le, emellett szerintem jobb. Mondjuk bentről mindent szebbnek látok. A fentiek mellett volt egy kis lógás, és guggolás is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.