Tegnap, a szablya forma gyakorlása közben, ráéreztem néhány összefüggésre a tai chi alapelvek és a mozdulatok között, ebben lehet, hogy segített a hétvégi ching tábor is, ahol egy húron pendültünk.

Egyik rácsodálkozás, hogy miért is 45 fokokat fordulunk/lépünk ki a formákban, ennek egy egyszerű oka van, nagyjából ennyit fordul a csipőnk, valamint kilépéssel és fordulással 90 fokot tudunk bezárni az ellenfelünkkel szemben.

Szővőszék gyakorlása közben jöttem rá arra (is), hogy miért szabályos íjállásba kell kilépni, mert ha nem így teszünk, akkor tolás helyett inkább ráborulunk az ellenfélre, ami nem baj, ha egy jó csajjal van dolgunk.

Szintén ennél a technikánál a jobb kéz nem követi a fegyveres kezet, hanem kb vállig megy, talán éppen csipőfordulásig, mert ha tovább vinnénk, akkor a váll megfeszülne és ez ellentmond az egyik alapelvnek.

A fentiek akkor működhetnek igazán, ha a többi alapelvet figyelembe véve végezzük a gyakorlatokat. MIndezek mellett a forma szebb lesz,  és könnyedebb, az izületeket se terheli meg.

Aztán, egyszer csak, anélkül, hogy észrevennénk, a mindennapok során is úgy fordulunk el, hogy az egész csipő fordul, nem csak derékból. Miután ezt észrevettük, elkezdünk gondolkodni, hogy eddig mért nem így csináltuk.

Ha együtt mozog a kéz és a csípő, akkor az sem lesz kérdés, hogy meddig kell kivinni a végtagunk. A forgás pedig szép egyenletes lesz a két végpont között,  mint a gurulós fiók.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.