Néhány kósza gondolat felmerült bennem, hogy mások, illetve én, mit is gondolunk a tai chiról.

Emberi időszámításom szerint viszonylag régen ismerkedtem meg a tai chi-val, hogy pontos leírást tudjak adni arról, hogy milyennek is gondoltam annak idején.

Nagy valószínűséggel bennem is megvolt a prekoncepció a parkban szép lassú mozdulatokat végző emberek képében.

Szemnek szép, egészségre gyakorolt hatása ismert, kell ennél több?

Valójában kellett egy kis rugdosás, hogy csináljam, mert alapvetően lusta vagyok, A tai chi meg a lusták sportja szokták mondani, szóval mégis nekem találták ki.

Lustaságom és más egyéb okok miattt voltak hosszad-rövidebb időszakok, amikor a gyakorlás nem képezte életem szerves részét. Az új időszámítást  kb ez év januárjától számítom, kb amikor ez a blog is útjára indult.

Következő kérdés, hogy mit is adott nekem a tai chi.

Megint kicsit kerítő választ fogok adni, mert nem tudom biztosan mi miért van, de ha azt vesszük alapul, hogy minden mindennel összefügg.

A tai chi több rétegben is értelmezhető, attól függően ki mit keres, egészségmegőrzés, harcművészet, meditáció, filozófia.

Úgy érzem, hogy kicsit nyugodtabb lettem, ami rám fért, meg magabiztosabb is, vagy nem.

Természetesen a gyakorlás következtében vannak fizikai megjelenések is, amiket egyértelműen a hatására lehet írni, ilyen többek között a száz napos kihívás alatt végzett nyújtás is.

Aztán, ha eljutunk odáig, hogy a tai chi mélyebb rétegeit is szeretnénk megérteni, rájövünk arra, hogy ez az egész nem arról a heti egy-két óra edzésről szól, és utána elfelejtjük, hanem egész életünkre kiterjed. Egyfajta életmód, filozófia.

Más szavakkal: a tai chi maga az élet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.