fizikai aspektusai, avagy egy kezdő gondolatai, véleménye a tai chi-ról

Mint említettem, a honlapon láttam a bemutató videókat és kezdetben vízibalett-szerű levegősimogatásnak tűntek a gyakorlatok. Persze gondoltam, hogy ennél sokkal többről szól ez az egész, ezért is hajtott a kíváncsiság az edzésre…

Az eddigi tapasztalataim alapján az edzések elejétől a végéig jól felépítettek, látszik, hogy komoly tervezés és szakmai felkészültség van a háttérben. Nagyon pozitívnak tartom, hogy az edzések elején és a végén is van lehetőség kötetlen beszélgetésekre a többiekkel. A bemelegítés nagyon alapos, a lábnyújtó gyakorlatok nagy hangsúlyt kapnak, de szerintem a páros gyakorlatok a legszórakoztatóbbak, segítik a feszültségoldást és segítik feloldani a gátlásokat másokkal szemben. A gyakorlatok látszólag könnyen megvalósíthatónak tűnnek, de valójában nagyon összetettek, és nem egyszerű leutánozni az edző mozdulatait. Nehéz összpontosítani a lábra és a kézre egyszerre, mindig oda kell figyelni az időzítésre, a helyes testtartásra és a megfelelő szögekre. A technikák elsajátítása okoz némi nehézséget, viszont nem megerőltetőek a gyakorlatok. Ez egy kifinomult, könnyed stílus, bármelyik hétköznapi ember el tudja végezni a gyakorlatokat bizonyos idő elteltével, anélkül, hogy elfáradna, vagy leterhelve érezné magát. Ha valaki nem lenne elég motivált, kedvcsinálóként lehet leskelődni a nagyobbaktól, mert mindig jelen van két-három magasabb technikai (és tudati?) szinten lévő tanítvány, akik teljesen szinkronban mozognak, fegyelmezetten és pontosan, művészien mutatják be a tudásuknak megfelelő gyakorlatokat. Az edző mindenkire egyformán odafigyel, ha szükséges, akár többször is bemutatja a mozdulatsorokat, türelemmel és alázattal segít mindenkinek. Aki elbizonytalanodik vagy eltéveszti a feladatot, számíthat a biztatására. A haladó tanítványok is nagyon segítőkészek, ők is kijavítanak bárkit, és őket is lehet utánozni…  Összességében az edzéseken nagyon családias a hangulat, kellemes a légkör és bármennyire rossz az ember kedve egy nehéz nap után, az edzés idejére elfelejtheti a problémáit és az edzés végére minden depressziós gondolata elillan…

Mondjuk valami kellemes lágy zenét el tudnék képzelni az edzés idejére, hogy ne legyen olyan nagy a csend…

Nem tudom mennyire releváns a véleményem, mert még csak 1 hónapja járok…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.