Ez volt a tavalyi száz napos indulópozicíóm.

Nem túl szép, látványos, de az enyém

Megkeresem az ideit is, és jó mellé teszem, hogy kideróljön mennyi minden változott.

Hajam rövidebb, pocim kisebb, remélem.

Ha minden igaz mindkét kép eredetije is fent van a blogon, de most nem fogom megkeresni.

Itt és most össze lehet őket hasonlítani.

Ö lenne az idei év kezdete.

Mindkét állásban jól utánzom a tevéket.

Mai nap idézete:

'Aki komplexummal fekszik, az komplexummal is kel'

Szóval ma egy kicsit felcserélem a sorrendet, de a változás, változtatás sose lehet baj. Keiko Matsui már zenél.

Comb belső fele és a felhőkezek, lassan már megszokott párost akotnak.

A lovaglóállás elég fura módon sikeredett, eléggé előre dőlve valamiféle öregnéni pózban. Ha eddig nem fájt volna eléggé a belső combizom, akkor most befűtöttem még neki.

A változatosság gyönyörködtet, így megint egy kis komplexum. Most inkább súlyáthelyezés közben a fenékizmok fájtk, valamint a felhő kezeknél jelentkező csipőnyitás csak mályebb/szélesebb állásnál jelentkezett.

Leizzadtam rendesen, a második lovaglóállás valami iszonyú nehezen ment, az is lehet, hogy kicsit szélesebb állásban voltam, de alig bírtam ki. Másfél perc után meg akartam halni, combom vádlim is jelezte a vészhelyzetet.

Úgy érzem magam, mint Spongyabob. iihhttt nincs egy csepp víz sem, najó, csak levegővel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.