Utoljára teljes egészében jól éreztem magam gyakorlás után, hiszen az elveszettnek vélt mozdulatok csak úgy visszajöttek maguktól.
Mai gyakorásra ez az állítás nem teljes mértékben igaz, sőt egészen máshol, és máshogyan kuszálódtak össze a szálak. Sőt az sem kizárt, hogy az elmúlt formagyakorlatok közben egy-két technika/lépés ki is maradt. Nem hiányzott, nem úgy tűnt, de ma kidugta fejét a fű alól, ahogy a kígyom se lapul le, hanem inkább kiváncsian kukucskál az aljnövényzet felett.
Viszont elkezdtem megfordítani a formát, hogy még egyszerűbb legyen az élet. Buszmegállóban igyekezte összerakni pár lépést, és hallom, hogy a nép - az istenadta nép - megjegyzi, hogy tai chizom.
Lassan itt az ideje, hogy az eszközöket is elővegyen, túl a lándzsán. Bár - nem budapest - kardformák terén elég rosszul állok, viszont a szablya forma már megvolt, botot meg se merem említeni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.