Fifty Four

'Always practice the Art of Peace in a vibrant and joyful manner.'

Új nap, régi fájdalom, csak talán intenzívebb. Áldom azt az okos fejem, hogy rávettem magam a szélesebb állásra. A gyakorlat harmadtát se értem még el, mikor úgy éreztem, hogy itt a vég, de valahogy csak sikerült megmaradni benne. Elsősorban a csípő, és vele kapcsolatba álló izmokat érzem. Lassan úgy kell csinálnom a gyakorlatot, hogy a számba veszek valamit, mint amikor valakit fájdalomcsillapító nélkül műtenek, hogy ne harapjam le a nyelvem.

Miután sikerül újra lábra állni megcsinálom a második  kört is. Addig guggolok, az legalább könnyen és szépen megy.

A gyakorlás mindenkinek ajánlott.

A lábaim fesztáva mintha egy kicsit megnőtt volna, lehet, hogy a ló kiharapott egy darabot.

Túl a második álláson, ez se a napfény, mosoly jegyében telt el, jobban jellemezné az artikulálatlan üvöltés. Viszont a gyakorlás után a guggolás nem csak könnyedén megy, hanem szinte az egyetlenkényelmes pozíció.

A párhuzamos talpélnek is kimondottan jobb a fogása.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.