Hazafel a buszon konstatáltam hirtelen, hogy nem fáj se a derekam, se semmim. Ami ugye azért is jó, mert miért is fájna, másrészt volt egy időkszak, amikor a derekam eléggé fájt, ha álltam, ha ültem.

Ezt arra vezettem vissza, hogy elég sokat viselek hátizsákot, és a benne levő súlyt a derekammal tartottam meg, hátradőlve. Lásd második ábra.

Utánna elkezdtem figyelni arra, hogy a testtartásom jobb legyen. Felfüggesztve magam, fejem fel, csipő le, és laza. Még a tömegközlekedési eszközötkön se használtam ki az űlés által nyújtott 'kényelmet', hiszen azok az üléstámlák is úgy vannak kialakítva, hogy derékből hátradőljünk.  Szóval inkább a támlátúl kicsit előrább ültem le fel a fe, és úgy néz ki, hogy meghozta a gyümölcsét

Valamint jobban ügyelek arra is, hogy a táskám ne legyen agyonterhelve, és azt a súlyt is inkább kicsit előredőlve, a hátamra felfektetve az tartsa meg. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.