A tegnapi viszonylag könnyű 3:33-as lovaglóállás után ma is úgy éreztem, hogy megcsinálom, sőt ide az oroszlánt, meg is döntöm a csúcsom. Nah igen, de azzal nem számoltam, hogy oroszlánt ülni egész más, mint lovat, nagyobbat harap, és könnyebben ledob a hátáról. Talán ennek is köszönhető, hogy nem sokkal három perc után a földön találtam magam. Az izomlás szépen körbejárta a combom, elöl, hátul, oldalt.
Viszont a nyújtásgyakorlatok egy része egész pofásan megy, igaz ugyanolyan izomlázat biztosítva. Sarokhoz ülés, párhuzamos talpélfogás, és szerintem az állat a lábujjhoz is.
Heroikus küzdelemben a második lovglóállás 3:45, új rekord. Második perc végénél érezhetően elkezdett fájni a hátsó combizom, amire kvázi kicsit ráültem, aztán az utolsó harminc másodpercben a combaim is forrósodtak, valamint a térdeim is fájtak kicsit.
A jobb idő reményében, vagy lebalább egy kicsit felkészülve a dolgok menetére egy kis komplexum.
Meglepő módon mind lovagló- mind faállásban nem az az izmom akart begörcsölni, amelyiket megfeszítettem, hanem az első combizmok, talán a lovaglásnak köszönhetően.
Felhő kezek közben a teljes hatás kedvéért már csak a csillagok háborújából való effektet hiányoztak, ezt kicsit pótolta a természet, igaz kicsit megelőzve korát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.