A tegnapi viszonylag könnyű 3:33-as lovaglóállás után ma is úgy éreztem, hogy megcsinálom, sőt ide az oroszlánt, meg is döntöm a csúcsom. Nah igen, de azzal nem számoltam, hogy oroszlánt ülni egész más, mint lovat, nagyobbat harap, és könnyebben ledob a hátáról. Talán ennek is köszönhető, hogy nem sokkal három perc után a földön találtam magam. Az izomlás szépen körbejárta a combom, elöl, hátul, oldalt.

Viszont a nyújtásgyakorlatok egy része egész pofásan megy, igaz ugyanolyan izomlázat biztosítva. Sarokhoz ülés, párhuzamos talpélfogás, és szerintem az állat a lábujjhoz is.

Heroikus küzdelemben a második lovglóállás 3:45, új rekord. Második perc végénél érezhetően elkezdett fájni a hátsó combizom, amire kvázi kicsit ráültem, aztán az utolsó harminc másodpercben a combaim is forrósodtak, valamint a térdeim is fájtak kicsit.

A jobb idő reményében, vagy lebalább egy kicsit felkészülve a dolgok menetére egy kis komplexum.

Meglepő módon mind lovagló- mind faállásban nem az az izmom akart begörcsölni, amelyiket megfeszítettem, hanem az első combizmok, talán a lovaglásnak köszönhetően.

Felhő kezek közben a teljes hatás kedvéért már csak a csillagok háborújából való effektet hiányoztak, ezt kicsit pótolta a természet, igaz kicsit megelőzve korát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.