Legyél a víz!
Bár meg kell jegyezni, hogy a vizipaci az egyik legveszélyesebb állat az emberre nézve.
Tegnap valamilyen oknál fogva kitaláltam, hogy szélesebb állásban is megpróbálom a lovaglóállást, ami nem is olyan kicsi lett, egy egész lábnyival. Talán arra volt jó az egész, hogy a mai viziló szélesebb hátát is meg tudjam ülni, A széles állás miatt a gyakorlatot inkább félmagas állásban tudtam megcsinálni, később kicsit mélyebben. Mindenesetre kb húsz másodperc után úgy éreztem, hogy nem vagyok normális. Nem adtam fel, és egészen egy percig eljutottam.
Ma reggel is csináltam egy széles állásban lévő gyakorlatot, egészen másfél percig, és nem is nagyon éreztem, hogy meg akarnék halni. Nem sokkal később éreztem, hogy itt az ideje, hogy a napi adagomat is megcsináljam, amit megint egy picit növeltem, 3:54-es időt értem el.
Gyakorlat közben, amikor állás közben a térdeim fájtak, akkor igyekeztem hátrébb vinni a testsúlyt, mintha tényleg ülnék, ilyenkor a térdem nem fájt, viszont a hátam egyre kevésbé volt egyenes, függőleges, inkább hajolt előre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.