Elhazározásra jutottam magamban, hogy utazás közben is igyekszema tai chi alapelveit betartani, akkor is, ha éppen ülő helyzetben vagyok a járművön.

Ennek érdekében nem dőlök hátra, hanem a fejtetőt nyomom fel, mintha zsiráf lennék, és városnézésre indultvam volna, valamint a gátat süllyesztem bele az ülésben.

Ennek egyik hozadéka, hogy az előttem lévő ülést fékezéskor sokkal könnyebben, és gyorsabban fejelem le, mintha hátradőlve ülnék, ahogy a humanoidok. Másik pedig, hogy néha mintha fájna a derekam, de az is lehet, hogy csak egyenesedik, vagy valami ilyesmi. Viszont, ha elfeledkezek magamról, akkor egész kényelmes az egész, de az sem kizárt, hogy ilyenkor a tartásom is változik.

Mindenesetre maradok hátradőlés nélkül

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.