A hétvégi lazsálás után nehezen indult a nap, főleg a felkeléssel akadtak problémák, pedig ma kicsit több energiát kéne belefektetni a gyakorlásba, hogy kompenzájlam a hétvégi semmittevést.
A reggeli lábemelés ma sem okozott gondott, de ez a száz napos kihívás legkönnyebb része.
Úgy érzem, hogy van még hova nyújtanom, de kicsit több időt fog igénybe venni, mint száz nap.
A lassan szokásossá váló 1900 órás nyújtás kezdetét veszi.
Azt hiszem érezhető a hétvégi kihagyás hatása, nem csak a lábaimban, hanem a kedvemben is, de azért megcsináltam. Minden egyes porcikám tiltakozott, hogy bármit is csináljanak.
Nem hallgattam rájuk.
Viszont, most egész kellemes érzések szaladgálnak a lábamban fel és le, és persze az izomláz, vagy mifene.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.