Nem tudom mi történt, de már tegnap este is készültem belehalni a lábemelésbe, biztos valahogy máshogy csinálom, mint eddig, talán Viking szavait követve néztem a derekam, hogy emelkedik-e.
Nem tudom, de a lábam is nehezebben.
Ráadásul deréktól lefelé minden rendelkezésre álló izmom fájdalommal kiált felém.
Ha már úgy is felmerült a zsiráf kérdés tovább indulhatunk ezen a vonalon, és a többi vállalást is be lehet mutatni ezen a nemes állaton
A lenti képen éppen az ál(l)at a lábujhoz gyakorlatot végzi, nagyjából olyan sikerrel, ahogy én is szoktam, talán elmondható, hogy rokonlelkek vagyunk.
Az se elképzelhetetlen, hogy a földre lapuló kígyót keresi tekintetével, de akkor ma inkább felfelé kéne emelni a tekintetét.
Visszatérve az állatkertből megcsináltam a délutáni lábemelést ..
Ezeket a sorokat már hátonfekve írom, nem tudom mikor tudok legközelebb felkelni.
Lábam nyúlása kifejező, mint terminátor arcmimikája. Mintha kiöntöttek volna betonból, és a gyakorlás időpontjára megkötött az anyag.
Borzasztó.
Azt hiszem, hogy jobb nem tovább eröltetni, a végén csak meghúzom magam, és az nem nagyon vezet sehova, illetve ellentétesen.
A közérzetem sem az igazi, pedig a reggel egy hatalmas nagy mosollyan indult.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
viking 2012.02.20. 16:28:30
Szerintem a kígyó és a zsiráf között nincs is sok különbség, ahogyan azt már a Kis Hercegben is olvashattuk. Lehet még rajzzal is tudom illusztrálni.
Hajrá!
pingwin · http://pingwin.blog.hu 2012.02.20. 17:01:06
azért vigyázz a hátadra (:
Bátori Ági 2012.02.24. 00:26:11