Hideg van, és nincs kevem gyakorolni, amúgy is elcseszett egy nap.
Csak pozitívan.
Mintha valahonnan ismerős lenne.
Úgy érzem, hogy a lábaim inkább egyben vannak, minthogy nyűlni akarnának, bár bizonyos irányokba egész jónak tűnik, másfelé viszont nem annyira akarja, és ugye, ezek a fájdalmasabb részek, amiket az ember kerülni kíván.
Illetve kiívánja a rossz nyavaja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szaznap.blog.hu/api/trackback/id/tr514316626
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bátori Ági 2012.03.15. 10:35:35
Olvastam ma reggel vmit, ami nagyon tetszik, és a bejegyzésedről eszembe jutott:
"Egy bizonyos zen mestert, ahányszor csak megkérdeztek, hogy hogy s mint van, mindig azt felelte:
- Jól.
Végül az egyik tanítványa azt mondta:
- Rosi, hogy lehetsz mindig jól? Neked soha nincs rossz napod?
Mire a zen mester így felelt:
- Persze hogy van. Rossz napokon jól vagyok. Jó napokon is jól vagyok."
(Pema Chödrön: Közelíts a félelemhez, 100. oldal)
:)
"Egy bizonyos zen mestert, ahányszor csak megkérdeztek, hogy hogy s mint van, mindig azt felelte:
- Jól.
Végül az egyik tanítványa azt mondta:
- Rosi, hogy lehetsz mindig jól? Neked soha nincs rossz napod?
Mire a zen mester így felelt:
- Persze hogy van. Rossz napokon jól vagyok. Jó napokon is jól vagyok."
(Pema Chödrön: Közelíts a félelemhez, 100. oldal)
:)
Bátori Ági 2012.03.15. 23:19:47
@pingwin: elcseszett napok márpedig vannak, van helye az "oh jaj"-nak is, ha ez a helyzet, ha így őszinte. Majd ha zen mester leszel, akkor persze más lesz a helyzet. ;))