Túl a nap legszebb részén, igen-igen, a nyújtáson. Amilyen kedvem volt tegnap, annál inkább van ma, talán a kedves komment segített.
Úgy érzem, hogy jobban ment, meg mélyebbre, bár lehet, hogy az állás sínylette meg a dolgot, meg a lábam, azért egy kis fejlődést érzek, az a baj, hogy mindik akkor, amikor más nem látja.
Biztos szégyenlős vagyok. Azért.
Addig is, a Kung fu panda meleltt
másik kötelező darab egy része.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
