Amikor előre hajolunk, nem derékból végezzük, hanem kihasználva a laza kersztcsontot, annak tengelye mentén, így megmarad a felfüggesztett érzés, és a hát is egyenes, igaz a fenék kicsit kimegy hátra. 

Matematikai egyenlettel élve: az egyenes nem függőleges.

Úgy csináljuk, legalább is kéne, mint a nyújtáskor, előrefelé nyúlunk, és lent találkozunk bicskaként.

Úgy gondolom, hogy a deréknak is van egy kapacitása, amennyit kibír, és ezen felül, ha erőltetjük, akkor igen csak fájni fog, fájhat, viszont egy laza kersztcsont sokat segíthet. Szerintem sok derék~, illetve hátfájás csökken, esetleg megszűnik vele.

Valahogy így kéne beleülni a páros tolás végén is a gyakorlatba, és lazán elküldeni az ellenfelet pihenni, vagy egyszerűen levinni a támadó energiát a földbe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.