Esik a hó.

Hóember építés helyett marad a gyakorlás, első körben megint egy két perces lovalgóállás. Kicsit nehezebben ment, mint tegnap, de nem panaszkodom, majd, ha valamit csinálni kell. Comb belső izmainak húzodása kellemes meleget ad. Kandalló mellől  nézem a hóesést.

Újabb két perces álom véget ért, ha nem is alvajáró vagyok, de valami hasonló. Gyakorlat közben kicsit lejjebb ereszkedtem, és igen, ekkog már a hátsó izmok is elkezdtem erőteljesebben dolgozni fájni.

Nézzünk egy kis komplexumot, idő hiányában csak egy kör, este pedig elölről.

Így tolással a komplexumot intenzívebbnek érzem, vagy csak jobban megy, mint a húzás. Lovaglóállás közben, ahol amúgy is feszülnek az izmok, még egy izom feszítése kimondottan kellemessé teszi a dolgot, és ez az a gyakorlatsor, ami a lábban létező összes izmot megmozgatja. Legalább is a fájdalom szétterülése valami ilyesmit jelez.

Közben megcsináltam a komplexumot, most rohanok, sántikálok suliba.

Biztos van benne valami szeretet abban, mikor az ember lábát a nyakába nyomják, s közben állandó jelleggel próbálják kiegyenesíteni, végül is az inkvizicíó is valahol az emberi lelkeket volt hivatott megmenteni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.