“Any technique, however worthy and desirable, becomes a disease when the mind is obsessed with it.”  ~ Bruce Lee

Tegnapi gyakorlás után úgy érzem, hogy beton lábaim vannak. Este kicsit meg is nyomkodtam őkét, és akkor jöttem rá, hogy milyen hülye voltam, hogy ez eddig nem jutott eszembe. Nem tökéletes, de sokkal jobb érzés.

Fentiek ismeretében ma annyira nincs kedvem nekiállni a gyakorlatnak, de egyszer csak belekezdtek.

Túl az első gyakorlaton, ami elég nyögvenyelős lett, az első egy percben félig halott voltam, aztán meglepetésszerűen nem a comb belső, hanem külső fele húzodott elsőnek.

Azt hozzá kell tenni a gyakorlathoz, hogy nagyjából az első állás felel meg a bemelegítésnek, és az utána következők jobban mennek.

Elméletem bizonyítás/cáfolása végett elvégeztem megcsináltam újra a gyakorlatot, és valóban könnyebben ment, mélyebben. Belső combizmok, valamint a derék is kicsit fáj, utóbbi talán azért, mert igyekeztem egyenesebb háttal állni.

Ha már a lovaglóállással bemelegítettem/kilazítottam magam csinálok egy kis sarokhoz ülést, valamint párhuzamos talpélfogást, aztán megyek a játékszeremhez egy kis lábnyújtásért.

Lógjunk egy kicsit fejjel lefelé is, és siránkozzunk a fájó vádli miatt.

A most (00:20) befejezett komplexumot a tegnaphoz csapom hozzá, átszundizott este után komplex ébredés nem annyira ajánlott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.