Seventy Four
'Be grateful even for hardship, setbacks, and bad people. Dealing with such obstacles is an essential part of training in the Art of Peace.'
Mai első lovaglásom során egy kicsivel növeltem az időt 3:16 helyett 3:23-at. Az első húsz másodperc csak úgy elszaladt, észre se vettem. A gyakorlat többi része is egész jól ment, jó nem azt mondom, hogy a második perc tájékán ne vették volna észre a lábaim, hogy mi a helyzet.
Lábat feltenni valahova, kicsit benne maradni, majd hajolgatni rá, lassan olyan lesz, mint a levegővétel.
Este egy kis komplexum. hogy szép legyen az álom.
Így mélyebb állásban csinálva a lovaglást alapból könnyebben rántom görcsbe a lábaim, és akkor még nem is értem el a következő gyakorlathoz. Igaz, hogy a faállás könnyebben ment, a súlyáthelyezés közben megint nyílt a csipő, és a belső combizmok is beszálltaka kórusba. A fentiekben megismert érzés felhő kezek alatt sem távozott, megmardt gyakorlat végéig.
Megin visszatért nagyjából az érzés, hogy kb bármit is nyújtok, mindig a fenékizom fáj, na jó, meg a vádli is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.