Most már tényleg a célegyenesbe kanyarodtunk.

Innen akár már egylábon is mondanám, de nem teszem, mert a végén még meg kell csinálni.

Szerintem a lovam is kicsit fellélegzik, hogy lassan vége van. Kiszaladta magát.

Azért ne ugorjunk ilyen nagyot, hanem kezdjük el a gyakorlást.

Egy 3:20-as állást sikerült megvalósítani. A lábam egész hamar elkezdett fájni, leginkább a combom belső fele, majd elöl is.

Három percnél gondolom magamban legyen három tíz, tizenöt, majd húsz, és itt meg is álltam. Ment volna tovább is, de még csak a nap elején tartunk. A 3:30 plusszos állások kezdenek nagyon meseszerűnek tűnni.

Csináltam még egy lovaglóállást, ami 3:16-ig tartott, mivel nem volt aktiválva a mazochista kitartás, nem próbáltam meg hosszabb ideig állásban maradni. Viszont rájöttem, hogy miért is fájhat jobban a combom. Állás közben észrevettem, hogy a lábfejeim jobban közelítenek a párhuzamoshoz, mint előtte, ami jelentős combizomhúzodással jár.

Az állát a lábujjhoz gyakorlaton ma kicsit csavartam, és igyekeztem úgy lehajolni, hogy a hátam egyenes maradjon, ha nem is olyan mélyen, de kicsit talán szebben. Mivel nem látom magam, ezért csak érzésre voltam hagyatkozva. Talán jobb is, mert röhögve fentregtem volna a látványtól.

A gyakorlat végzése alapesetben a fentiek szerint történik, egyenes háttal, csak nekem még nem volt egyértelmúű  az alapesetbe állás.

A komplexum megint estére maradt, de legalább szép csillagos ég mellett csinálom, ha látnám őket. Első körben súlyáthelyezés közben a bal lábam, mikor hátul volt elkezdett görcsölni, és csak egy kis meggyőzéssel lehetett rá hatni, hogy folytassa az együttműködést.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.