Tegnapi edzésen szóba került, hogy a tai chi formagyakorlatok elemei, külön, egyenként is megállják a helyüket, csak azért lettek formába öntve, hogy a tanulás folyamat könnyebb legyen mind a két fél részére.
Ennek tudatában az egész formát elemeire lehet bontani, és egy új, saját mozdulatsort létrehozni. Szerintem ez tök jól, mókásan hangzik.
Azonban a kezdeti lelkesedés után rájön az ember fia, meg a borja is, hogy nem is olyan egyszerű a feladat. Elsőként nem árt, ha tudjuk, hogy az egyes technikák hol kezdődnek, és mikor érnek véget. Sarkított példa kedvéért ne legyen olyan, hogy a vadló hátának veregetése közben a kígyó a földre lapul.
Szintén nem árt belekalkulálni a formánkba, hogy legyenek benne fordulások, nehogy úgy járjunk, hogy a formát Pesten kezdjük el, de a végére Szegedre érünk. Időnként érdemes megfordulni, irányt váltani.
Utolsó gondolatként pedig az egyik legnagyobb kihívás, hogy az eddig tanult formákban az egyes technikák között adott volt az átkötés, de saját forma esetén valahogy meg kell oldani.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.