Reggel a szokás jogán megcsináltam a légzőgyakorlatokat, valamint a hasbehúzást. A mellkasomba talán már nem jut annyi levegő, de néha még most is úgy érzem, hogy emelkedik, valamint a ki-belégzés időhosszát szépen növelni kéne.

Továbbra is azt érzem, hogy a lélegzéstől izomláz van a hasamban.

Egyelőre úgy érzem, hogy az idei kihívás egyik nagy nyertese a faállás lesz, időtartamában, és gyakorlásában. Ma sikerült egy tizenegy perces gyakorlatot abszolválni, szépen emelem a percek számát.

Ma a karom akarta feladni a gyakorlat megvalósítását, a vállam fájt, de leginkább a felkar. Néha úgy éreztem, hogy sikerült megbeszélni, hogy nem is fáj, és akkor valamiféle egységet felépített, de aztán újra nekiállt panaszkodni.

A vállamnak jól esne egy kis masszírózás, vagy valami lazítás.

Szablya forma jobb volt, mint tegnap, de a két kígyó után rész, amikor lépünk egyet-kettőt, ugrunk egyet, mindezt kétszer, na ez a rész eléggé egyedi elgondolásúra szokott sikerülni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.