Jelenleg egyértelműen a faállás az, aminek elvégzéséhez, illetve a nekikezdéshez a legnagyobb lelkierő szükségeltetik. A magyarázat nem is olyan nehéz, hiszen ez az a gyakorlat, ami a legtöbb időt veszi igénybe, és nem is keveset.

Bár azt kell mondanom, hogy a nei gong is kezd szépen feljönni mellé, ami az idő ráfordítást tekinti, de valahogy mégis változatosabbnak érzem, kevésbé statikus, több mindent kell csinálni benne.

Persze a faállásban is lehet mást, és mást gyakorolni, ma este éppen a fejtetőmön keresztül levegőztem be az égi energiákat, majd kilégzéssel növeltem a labdát. Legalább is a cél ez volt.

Viszont az orrfújás mindig a gyakorlat közepén mászik elő, és nem hagyja magát, úgy tűnik, hogy az ego  nagyon féltékeny.

Az is látszik már, hogy faállás közben a leggyengébb láncszem a váll lesz, hiszen eléggé el tud fáradni gyakorlat végzés közben, amit egy kis mozgatással ugyan helyre lehet billenteni. Az is igaz, hogy ezek az elfáradások inkább gondolati síkon mozognak, az eltelt idővel arányosan, ha ki tudom kapcsolni az órát, akkor a fájdalom is elmúlni látszik, ideig-óráig. Igazából egy jó kis önfegyelem próba.

A légzőgyakorlatokat meg azt hiszem úgy kéne végeznem, hogy jobban kizárom a külvilágot, és jobban befelé figyelek, mert tegnap, és ma is elég gyatra eredményeket értem el vele.

Szablya forma a nap végére, a faállás után meg üdítő, kimozgatom a befásult tagjaim. A forgásokon még mindig van mit javítani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.