Egy gyors élménybeszámoló. Ma esti faállás közben a tenyerem elkezdett bizseregni, aztán szép lassan az ujjaim is, a végén pedig egészen könyökig belebújtam az érzésbe. Jó volt.
Amikor túl tudok lépni az érzésen, hogy jaj de nagyon fáj, és továbbra is az állásban maradok anélkül, hogy változtatnék az álláson, kezen, akkor épül fel a struktúra így érzésre.
Néha fájt a kezem, nehéz is volt, de könnyű is. valami lenyomta, de fent is tarotta.
Szablya forma elején a forgások meg végre egész szépen mentek, sajnos nem tartott ki a végéig.
Nei gongkal még mindig úgy érzem, hogy mély ponton vagyok, ami a teljes légzés illeti. Pár körön keresztül még azt mondom sikeres az együttműködés. Ennek ellenére a mellkasomban érzem a gyakorlás nyomait.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.