Túl az esti étkezésen, amit most csoportosan elkövetett kínai menü bevitele jelentett, a keleti pályaudvar mellett elhelyezkedő étteremben.
Az időpont téves ismerete, és navigációs képességeim segítsgével egy kicsit késtem, így az előételből már nem igazán sok jutott nekem, de ez nem is olyan nagy baj.
Egy asztalnál sok-sok ember ült, és a forgó asztalra elhelyezett finomságokkal telerakott tálakból lehetett szedni.
A leves valamiféle rákleves volt, nem tudtam magam rávenni arra, hogy a rákot is megkostoljam, és ez így maradt a főételnél is, hiába kacsintott rám.
Igazából az volt az izgalmas, hogy olyan ételeket is kipróbáltam, amit ép ésszel nem rendeltem volna. Meglepő módon a kecske egészen finom volt, de úgy általában véve minden fogásra érvényes megállapítás.
Illetve a rák mellett a tintahal volt az, ami gumicsont-szerűségével nem annyira vívta ki az elismerésem, és inkább mások ízlelőbimójára hagytam őket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.