Legalább is azt hiszem, de lehet, hogy elcsúsztam a napokat nézve, ugyanis február 19-én nincsen bejegyzés, viszont a napok számozása töretlen. Lehet, hogy nálam is lesz egy szőkőnap.
Reggel felemeltem a lábaimat, és rögtön egy szép napos reggelre ébredtem. Semmi említésre méltó dolog nem történt.
Elérkezett a nap legszebb pillanata, a nyújtás ideje.
Mondhatnám, hogy tegnapi lelkesedésem töretlen, de nem lenne teljesen igaz, kicsit visszaesett a lelki támogatottság, így is kb bő negyven percen keresztül tettem keresztbe láb- és egyéb izmaimnak.
A formában az utolsó pár mozdulat már 'csak' inverze más, már ismert, elemeknek, de mégis valahogy nagyon nem akarok ráállni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.