A tegnapi nap után újjult erővel

02:50.303 és porig alázott lábak. Kettő percig egész jól ment, igaz első után is volt egy kis holtpont, de az elenyésző érzés a második perchez képest. Tényleg kihívás, és még milyen sok van hátra, nap is másodperc is. Izegtem-mozogtam a végén, és a melegség faktor is megjött.

Szép az élet.

Nem hogy állni nem tudok, de ülni is alig. Nőknek, akik nem elégedettek a combjukkal és a fenekükkel kötelezővé tenném a lovaglóállást.

Belülről, lovaglóállás után úgy éreztem, hogy a guggolás tényleg nem kihívás, olyan mélyen vagyok, hogy olyat az ég nem látott. Aztán megnéztem fényképen hogy néz ki, nem teljesen azonos a két kép.

Csináltam egy második kört, ami szintén jóval kevesebb lett, 02:13.338 viszont már egy perccel hamarabb fel akarta adni a lábam, de küzdöttünk egy sort.

Átmegyek komplexumba, és este még egy kis lovaglás.

Eleinte a komplexum kedvenc része a felhőkezek volt, jól lehet benne gyakorolni a gát és a fejtetőt összekötő egyenes körüli forgást, de most, hogy mélyebben és/vagy szélesebb állásban csinálom kezdem úgy érezni, hogy nem olyan jó móka. Azt sem kizárt, hogy a lovaglóállás utóhatásai kírétenek.

A tegnapi öt járólap széles terpeszt sikerült kb egy lábnyival túllépni, a siker határtalan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.