"No hay límites para la relajación.
El logro de la flexibilidad de la mente
es aún más difícil
que el logro de la flexibilidad
del cuerpo."

Minden a fejben dől el, nekem maximum még csak a fejem dől el, és nem a benne leledző nyújtás élmény.

Új nap, új gyakorlás, oh jaj és ígéretemhez híven az elmúlt hét gyakorlási idejét megtoldva öt másodperccel 2:20-as idővel. Lássuk hogy sikerül.

Egész könnyedén vettem az első akadályt, a lábam kb 1:45-kor kezdett el kicsit fájni, második perc felett meg kicist remegni is. Biztos a hideg.

A belső izmok húzódnak rendesen, így pihenő állapotban is.

Túl a második lovaglóálláson is, talán jobban is ment, mint az első, bár most az eleje lehet, hogy kicsit magasabb állásban volt, és menet közben süllyedtem bele. Igazság szerint mindegyik gyakorlatra el lehet mondani, hiszen mindig lejjebb végzem, mint a kiinduló szint.

Komplexum végzése közben lovagló- illetve faállásban nem mindig sikerül 'csak' a belső izmot feszíteni, és az energiákat felküldeni, általában vele együtt mozog/feszül a hátsó izom is. Mostanában a lábam nem lovagló- hanem faállás során akar görcsölni.

A testsúlyáthelyezésnél még mindig gondot tud okozni az, hogy a csípőm igazán előre nézzen, biztos nem volt kisdobos, vagy úttörő. Előre!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.