“Know yourself.
Do your best.
Make a little progress everyday.
Don't overdo it.”
― Master Jou Tsung Hwa

Új hét régi gyakorlatok. A hét kezdés miatt elvilg növelem a lovaglóállásban tölött időt, de a múlt hét második felében is már 2:30-at csináltam, így még nem tudom, hogy ezt növelem-e, vagy maradok mellette.

Az első álláson túl, ami végül 2:37-es idővel végződött. Elég simán ment, szinte semmi nem fájt, mondjuk a vádlik  kicist feszültek, és  most már  kezdem érezni a többi izmot is.

Valahogy a munkahelyemen jobban megy a gyakorlás, kevésbé akarok meghalni, mint egyéb esetekben,

A második gyakorlattal nem voltam ilyen szerencsés, már éreztem a combjaim elől-hátul, kívül-belül. A nehézségeken próbáltam mély lélegzéssel túl lenni. Az is elmondható, hogy szép lassan strandidő lett az állás alatt.

Az állás szélessége lehet, hogy kicsit nőtt. Megnéztem, most nagyjából három padlólap széles, így legalább tudok majd viszonyítani hozzá.

A komplexum során szinte minden gyakorlatban inkább a comb hátsó izmait éreztem. A végrehajtást nem segítette az a körülmény, hogy a lábam szépen lassan csúszott szét, ezért időről-időre rendezni kellet őket.

Este még egy kis nyújtás, hogy tényleg kinyúlva feküdjek le. Kis guggolás, kis lábra hajogatás ülve, és a falra téve is, valamint íjállás, valamint egy kis sarokhoz ülés. Előbbieknék még mindig a vádli a szük kersztmetszet, utóbbinál pedig a fenékben érzékelhető a gyakorlás.

Az önsorsrontás könyvét követve, belélegzésnél az állásban maradok, kilélegzéssel egy kicsit mélyebbre megyek, és jajgatok.

Igazából nem is kell nagyon ráhajolni a lábamra, elég, ha kicsit kiegyenesítem, és már jön is az inkivizíció.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.