Fifty Nine

'Techniques employ four qualities that reflect the nature of our world. Depending on the circumstance, you should be: hard as a diomand, flexible as a willow, smooth-flowing like water, or as empty as space.'

Új napra virradva megint lóra ülök, azért jó messzire indultam, száz napi paciföld. Az idő nem olyan szép, de nézzük meg, hogy az izmok mit gondolnak róla.

Mély légzésekkel kisértem a gyakorlatot, és gy egész tűrhető volt. A második perc elején kezdtem el érezni a lábaim jelenlétét, most nem is a belső combok fájtak, inkább elöl. A viszonylagos könnyedség miatt az állásban maradtam 3:10-ig, ami ugyan nem új rekord, de nem is éreztem azt, hogy a paci eltaposni készül, hanem csendesen dorombolt alattam.

Más kérdés, hogy a lábaim most jelentősebb mértékben fájnak, mint akkor, de ez kb minden esetben így volt.

Túl a - sövényen - második álláson. Ez a gyakorlat is kicsit szélesebb állásban volt, nem radikálisan, hanem szépen diszkréten, Ha eddig volt is valami kétségem a combizmokkal kapcsolatban, akkor az teljesen eltűnt. Első combizmok fehéren izzottak a gyakorlat alatt, majd a vádli és a hátsó izmok is csatlakoztak.

Valami ötlettől vezérelve nem előre számoltam az időt, hanem visszafelé. Nem tudom, hogy jobb-e, vagy egyáltalán számít-e valamit.

A sarokhoz ülésnél megint a fenék húzódik. Már úgy hiányzott.

Este még egy kis komplexum, ami szintén leginkább a fenékre ment rá. Súlyáthelyezést egész szép mély állásban sikerült megcsinálni. Lassan elmondhatjuk, hogy komlexummal fekszem és kelek is.

Viszont ecsetlábak közben kiderült, hogy a jobb bokámat igencsak van még hova nyújtani. Egyrészt, ugye, az államhoz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.