Hosszú, mély levegővétellel tarkítva megvan az első kör lovaglás, 3:33. Megint a hármas szám bűvöletében, illetve egy kicsit több is volt, mire sikerült kijönni az állásból eltelt még pár másodperc, szerettem volna leülni a székre, de nem tudtam odagurítani.

A gyakorlat egész könnyedén ment, csak úgy 2:35 körül kezdtem el érezni a megszokott fájdalmat. Mondjuk a belső combizmok feszültek elötte is egy kicsit, de nem olyan mértékben. Utána viszont a comb hátsó részében megjelent a fájdalom.

A térdeim viszont nem fájtak, kösznhetően annak, talán, hogy a testsúlyt igyekeztem hátul tartani, ülök egy széken érzés, és nem elöl.

Tegnap kaptunk instrukciókat arra nézve hogy kellett volna csinálni a feladatokat. Nagyon világrengető dolog nem hangzott el azok számára, akik már gyakoroltak valamit is az életük során. A lényeg tömören: nem elég az adott feladatot egyszer megcsinálni, hanem többször, háromszor-négyszer.

Az első kör a bemelegítés, második során eljutunk a határainkig, majd az utolsó körben túl is lépünk rajta.

Ha este, akkor komplexum, az esték már csak ilyenek.

Lábammal a földbe, fejemmel az égbe kapaszkodva a faállás egész könnyed volt, szinte elrepült az idő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.