Azt hiszem, hogy valahol elvesztem a napok számolásával, így jár az ember, ha nem ír minden egyes nap bejegyzést Elvileg a gyorsan excelben számolt napok alapján március kettő, vasárnap a huszonnyolcadik nap. Zombikat ugyan még nem látok, de elhiszem, hogy ott tartunk.
Mai légzőgyakorlat elég gyatrán sikerdett, ilyen rossz még sosem volt, az is csoda, hogy élek, és nem fulladtam meg. A négyszeres kilégzés után inkább tűntem volna fuljatónak, mint nei gong gyakorló egyednek.
Ezzel szemben a faállás egész kellemes volt, egészen nagyjából a tizenötödik percig, amikor a vádlaim úgy gondolták, hogy kocsonyát játszanak, ami az egész állásra hatással volt. Nagy szélben remegősen, vagy valami ilyesmi. MIndezeket egybevetve a faállással elégedett vagyok.
Lassan megyek ki és felszabdalom a levegőt, amikor a tigris megüli a hét csillagot. Ebből adódóan arra is gondoltam, hogy nem ártana megtanulni a technikák neveit
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.