Mai faállás valami nagyon jól sikerült, igaz, hogy most már kint álldogállok a szabad ég és a csillagok alatt, ami lehet, hogy egy kis plusz lökést ad.

Az első tizenhárom perc nagyon gyorsan elszaladt, a fennmaradó résszel se volt porbléma, nem vánszorgott azidő, igaz, hogy még nem tartok a szintidőnél, de már rohamléptekkel vágtázom felé.

Állás közben hasi légzést végeztem, valamint a nei gonghoz kapcsolodó pontokba igyekeztem levegőt pumpálni, név szerint a has alsó, felső és középső része, valamint a vesék, illetve talán a vesékkel szemközti pontnak lehetne leírni őket. Lehet, hogy tévedek, majd ki leszek javítva.

Amíg figyeltem a légzésre, rendesen koncentráltam, addig a kezeim súlyát se éreztem annyira, viszont amikor elkalandozott a gondolat, a kezeim egyből orra akartak buktatni.

Tanulság, figyelj oda arra, amit csinálsz.

A szablya formával se voltak nagyobb gondjaim, talán annyi, hogy a fordulások nem igazán sikerültek. Sokkal könnyebb tornateremben zokniban a padlón forogni, mint cipőben a kosárpályán.

A három ugrás után, aminek még nem tudom a nevét, még mindig teljesen beleszédülök, ha gyorsan, ha lassan csinálom.

Légzőgyakorlatokat valamikor nap közben megcsinátam. Nem voltam elájulva tőle, vagyis majdnem igen, a teljes légzés nem sikerült túl jól, és fellépett a vörös fej effektus. A hasi és teknősbéka gyakorlat is elég gyorsan lefutott, pedig a teknősöknek nem ez a kedvenc sportja. Azt hiszem, hogy fejben nem voltam telejsen ott.

Az elkövetkezőkben igyekszem az órához is igazítani a nei gong gyakorlatot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.