A faállás egyes pillanatai elvezettek a béke szigetére, mintha kikapcsoltam volna, minden szép és nyugodt volt, amíg a figyelem tartott, aztán elkezdett fájni vagy a lábam, vagy valami más egyéb testrészem.
Sikerült elérnem a negyven percet, most már azon munkálkodom, hogy következő hétre de legkésőbb az ötvenedik napra, ami kiszámolva nagyjából hétfő, meglegyen a negyvenöt perc.
A légzőgyakorlatok is egész jól mentek, teljes légzéssel megint egy szintet léptem, úgy érzem, bár néha még most is fulladásos halált akarok halni közben.
Szablya formában még mindig a nagy fordulásokkal van gondom, nem igazán sikerül őket szépen kivitelezni, és így a spirál érzést se nagyon érzékelem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.