Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy este kimenjek a szokásos helyemre, és ott álldogáljak negyven percen át. Ennek ellenére egy teljesen jól sikerült gyakorlat lett, az idő szinte erlepült magától. Amikor éppen nem figyeltem a energia gombócra, akkor is éreztem, hogy belégzés közben nyomja szét a kezem, igazából meg is lepődtem kicsit. Az sem kizárt, hogy a talpam is bugyborékolt.
A szablya forma is egész szépre sikeredett, bár a fordulások mentek már jobban is, és a sötét éjszakában, hiába is világítanak a csillagok, az egyensúlyom nem mindig akart egyenesen tartani.
Sajnos a nei gongról nem mondható el minden szép és jó, a teljes légzés közben pár kör szépen lemegy, de utána meg akarok fulladni. Olyan mintha megrekedne a levegő a mellkasomban, nem tudom leengedni, csak egy nagy kifújással, azzal viszont az elvárt időt rövidítem meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.