Nah, ha mást nem is, de a mai napra eső figurát jól be kéne gyakorolni, valaki?

Lustaságom és az élet apróságai úgy hozták, hogy ma se jógára nem jutottam el, se a gyakorló napra, így  marad az önkínzás folyamata. Lassan hozzá is kezdek, mert este nem igazán lesz már rá alkalmam, illetve furán fog rámnézni a többi ember, de ez lehet, hogy alapjáraton így van.

Hasi gyakorlatot naponta többször is megcsinálom, csak az a baj, hogy mindkét irányba, és nem tudom melyik a hatásosabb.

A hasizmomban, hasamban érzem már a gyakorlat hatását, a mérlegen még nem.

Ez a nagy szél elfújta a gyakorló kedvemet, így elég lusta hozzáállással csinálom a dolgokat, ami nem biztos, hogy jó hatással vannak rá.

Érzem én, hogy kell egy rabszolgahajcsár a lustaságom felett, örködve vigyáz, hogy sokáig éljek a nyúlás értelmében.

Mai naphoz legyen egy szép kép: a cseresznyfa virágzása címmel. Ha már nyújtani, meg eyéb dolgokhoz nincs kedvem, és egyelőre nem is találom a szépségét, mégis legyen valami szép a napban.

ha már a napra lehet nézni ..

Na puff.

Össze vagyok törve, kiderült, hogy gyakorlataim nagy része hagy maga után némi kivetnivalót.

A csipőforgásom milyensége az elefánt rugalmasságával vetekszik, kígyom, mint a zsiráf nyaka, tiszta állatkertben érzem magam.

Akkor akár csinálhatnám az öt állat qi gong gyakorlatot.

A sarokfelemelős íjjálásban végzett gyakorlatnak kellemes hatásai vannak a combra és a fenékre. Alakformálás, nőknek ajánlott.

Sajnos a fogyásom mértékét nem tudom teljes bizonyossággal nyomon követni, mert a mérlegem minden egyes alkalommal mást mutat. Reggelre, alvás után kevessebbet mutat, ha ez a módszer működne, akkor nagyon vékonynak kéne lennem.

Ami ma van, nem tegnap, és nem is holnap,
ami minden naprta igaz.

Pár adag lábemelésen túl, a nyújtás elött, de elvetemült módon bekaptam pár falatot, így kicsit várni kell a kezdéssel, mert a kettő kombinációja nem alkotna jó elegyet.

Nem vagyok turmix gép, ebben az értelemben nem.

Kicsit el vagyok csúszva, ami részben annak köszönhető, hogy sok említésre méltó dolog nem történt, csak a szokásos nyújtás, lábememlés, forma, ami érthető is, hiszen eddig is erről szóltak a ejegyzések.

Szombat, ami ma van, illetve tegnap, kicsit rosszabb nap volt, nem éreztem magam nyúlánknak, inákább valami kis törpének. Azok közül is a rosszabb fajtából, talán szundi.

A nyújtás legnagyobb, mondhatni drámai részét a munkahelyen ejtettem meg, illetve a formagyakorlat egyes elemei is szerepet kaptak, amig majdnem levertem valamit.

Úgy érzem sikerült megint egy kicsit lejjebb mennem, de sajnos nem szépen lazán, hanem kisebb-nagyobb erőfeszítések árán. Mindig tátott szájjal figyelem azokat, akik csak úgy beleesnek egy állásba.

Különösebb események nélkül telt el a nap, leginkább az volt a tét, hogy nem tudom milyen nap van, a hosszú hétvégék mindig megzavarnak.

Lábemelés viking módra, csak kisebb szériával, nyújtás, még a munkahelyemen is, mikor van kis időm, egy kis íjállás, kis lefelé lógás.
Nah, lehet, hogy ettől alakul ki a zsiráfság, megtaláltam a turpisságot.

Eddig mintha a hasam alsóbb szegleteiben éreztem volna a gyakorlat hatását, most viszont az érzés feljebb költözött.
 

Ma reggeli lábemelést Viking ajánálásának figyelembevételével úgy csináltam, hogy a felsőtestem kicsit megemeltem, a komfortérzés fokozása végett.

Sokkal jobb.

Sokkal jobb volt, mikor végre végéhez értem.

Egy kis qi gong gyakorlás:

valahol éreztem, hogy a kígyóm még mindig nem az igazi.

Olyan szép idő van, hogy csak úgy vonzza a szabadtéri gyakorlást.

Vajh a mai edzés után azért leszek elégedetlen, mert

• sokat
• keveset

nyújtottunk.

Hasamban megint kezdem érezni a lábemelés ízét.

Ma esti nyújtásom egyik észrevétele, hogy a sarokhoz ülésben az egyik lábból a másikba ánmenethez nem kell feltápázkodnom, hanem sikerül átfordulni.

Igaz, hogy még kell egy segítség, hogy le tudjam küzdeni a gravitációt.

Túl két adag lábemelésen, és egy nyújtáson, ami talán megint nem ütötte meg a világszínvonalat, de kellemesen érzem a lábaim.

Lassan megyek ki a szabadba formázni egyet, de most nem az erdőbe, mert megint találkozok az erdő szellemével, bár belegondolha, ha olyan, mint legutóbb, akkor gyakrabban kéne járni.

Hasonló a szellemhez, de azért még nem összehasonlítható.

Egy kis kedvcsináló a páros gyakorlatokhoz:

Az egy lábon állós dolgok nem akartak annyira menni, valahogy mindig azon az egyen szerettem volna állni, amelyik nem a földön volt.

Lassan mondhatom, hogy szokássá válik, hogy a személyre szabott mosolygó napsütés után megyek el jógázni.

A fenti mondatból leszűrhető, hogy a mai nyújtásom ismét dinamikus jóga jegyében telt el, ami, szerintem, visszavezethető egészen a spanyol inkvizícióig. Röpke másfél óra szenvedés után jól esett az a kis lazítás, csak kár, hogy fel kellett kellni utána.

Valamikor  a nap folyamán tervezek még egy formát, majd ha lábra tudok állni.

Mai napra a páros gyakorlat az illendő szó. Igazából nem gondoltam rá, de megvalósúlt. Ketten már tömeg voltunk, így nyugodtan csináltunk magunkból 'hülyét' az erdőben, a bemelegítő séta után, mikor is már lassan besötétedett.

Ezután egy teljes edzés megcsináltunk, na jó, kicsit zanzásítva, de volt benne minden, ami szív szájnak ingere, a lábat meg nem kérdeztük.

Ami igaz, az igaz, nyújtásból kicsit hiányérzetem van.

Túl a nap legszebb részén, igen-igen, a nyújtáson. Amilyen kedvem volt tegnap, annál inkább van ma, talán a kedves komment segített.

Úgy érzem, hogy jobban ment, meg mélyebbre, bár lehet, hogy az állás sínylette meg a dolgot, meg a lábam, azért egy kis fejlődést érzek, az a baj, hogy mindik akkor, amikor más nem látja.

Biztos szégyenlős vagyok. Azért.

Addig is, a Kung fu panda meleltt

másik kötelező darab egy része.

Hideg van, és nincs kevem gyakorolni, amúgy is elcseszett egy nap.

Csak pozitívan.

Mintha valahonnan ismerős lenne.

Úgy érzem, hogy a lábaim inkább egyben vannak, minthogy nyűlni akarnának, bár bizonyos irányokba egész jónak tűnik, másfelé viszont nem annyira akarja, és ugye, ezek a fájdalmasabb részek, amiket az ember kerülni kíván.
Illetve kiívánja a rossz nyavaja.

Mai vállalások nagy részét ismét a csoportos edzésen viszem véghez, de ma talán az erő velem lesz.

Ha a sötét oldalra is kell állnom.

A múlt heti edzést nézve lehet, hogy szükség is van rá

A mai edzés kellemesen fárasztó volt, mégse túl terhetlő, de hogy az örök elégedetlen oldalam is szót kapjon: jó lett volna még egy kis nyújtás.

Ehhez lehet, hogy hozzájön az, hogy másodfokon elég sok elmélet volt, és kevesebb gyakorlás.

Ha  jól számolom, akkor ma vagyunk félúton, és az este is eljött, sőt már a körőlményekre se foghatom, hogy miért nem csinálom a gyakorlatokat, ezért.

Két haskezelő gyakorlatot megcsináltam, reggel és délután.

Mondhatnám, hogy árnyéka vagyok önmagamnak.

Bár nagyon nincs kedvem a nyújtáshoz.

Sok jót  nem tudok mondani a kivívással kapcsolatban eléggé elnagyolt gyakorlatok voltak kis intenzitással.

Leginkább a lábemeléseket csináltam meg, legkönnyebb, és időben is rövid. Nyújtotam is kicsit, ha nagy adag jóindulattal tekintük rá.

Szánom is, bánom.

Egy lépésből kimaradsz.

Azért igyekszem a körülményekhez képest gyakorolni.

Hétvégi gyakorlásom megint kicsit korlátozott lesz, mivel Szegedre utazom a világhír felé, de hogy ne csökkenjen a lelkesedés néhány vizuális ingert magamba szívok.

Amennyiben ilyen videókat nézek hamar meglesz az áll a lábujjhoz

leesik az állam.

Az hagyján, hogy milyen szépen csinálja az egyes gyakorlatokat, de az átvezetés, oh.

Tegnapi együttes foglalkozás, kis csoport, kis forma, kis nyújtás, viszont a lábfejem már  nem csak vizualitás, hanem szinte kézzel fogható.

Ma reggel próbálom magam rávenni a nyújtásra, mert a programom nem engedi máshogy csinálni.

Kicsit hűvösre sikeredett kint az időjárás, gondoltam is, hogy hasamra kicsit melegítek.

Ha már úgy is a fejem kitisztására tettem igéretet:

Délután újra csoportos nyújtáson és formagyakorláson veszek részt, talán jobban fog menni, ha van egy hajcsár is mellettem, vagy több.

Azt hiszem megkerült az elveszett napom, februárban egy napra két bejegyzés is van.

Tegnapi edzés alapjaiban rombolta le a lábaimról alkotott képet.

Elég kellemes nyújtási útmutatókat kaptunk az elkövetkezőkre, kezdek elgondokodni, hogy normális vagyok-e, és ha jól csinálom még tovább is élek.

Kínai vagy viking közmondás szerint.

Azért energiával is feltöldődtem tegnap, kár, hogy nem tudom mozgatni a lábaim.

Viszont a fogyás prodzsektnek lehet, hogy van kézzel fogható eredménye, páran kérdezték már, hogy fogytam-e, de az is elképzelhető, hogy az új hajam karcsúsít.

A tegnapi edzés után úgy gondoltam, hogy ma jobban kéne menni a dolgoknak, mégha a lábaim mást is mondanak, de sajnos a lábaim tiltakozásának helyet adott a fejem is, így csak egy rövidke önkínzásban vettem részt.

Úgy látszik, hogy először a fejemet kéne megtisztítani, és nem a hajamtól. Ezt elrontottam.

A formagyakorlat elemeit elvileg tudom, de visszanézve nem biztos, hogy rájuk ismernék, hacsak nem a zsiráf stílusú új iskola fényében tekintünk rá.

A reggeli gyakorláson túl, bár nem egészen ilyen:

Egyszer talán, ma viszont viking harcosok módjára fogom véghezvinni a napi vállalást.

Napközben időnként meg-megállok, mint hazafelé az úton, és feszegetem a határaim, meg nyújtom a nyakam, talán zsiráfnak jobb vagyok, mint kígyónak