A mai napot eddig végig aggresszívkodtam, a nyilazás elötti rúgást gyakorolgattam, ha annak lehet nevezni, és egész jól ment. Jobban, mint elvártam volna.

Talán ez lehet az:

15.Csapd meg a Lábad, és Szelídítsd meg a Tigrist

de bizonytalan vagyok, viszont a lábaim kezdem érezni.

Más is örüljön, ne csak én.

Vegyél magadhoz egy törölközőt ...

mondhatnám azt is, hogy:

Elérkezett végre ma is a nyújtás ideje, tegnapi dinamikus óra óta a lapockáim fura módon viselkednek.

Két adag lábemelésen már túl, még egyet a nyújtás után is bevállalok, és a végére még egy kis forma is.

Mára eső nyújtás vállalásom dinamikus jóga jegyében követtem el, ami egész kellemes volt, így utólag. Mivel a karjaim nem nagyon voltak nagyobb igénybevételnek kitéve az utóbbi időben, ezért elég megnehezítette az élvezetet, hogy sokszor kellett karon támaszkodni.

Gondoltam is rá, hogy akár lehetne rendszeresíteni ezt a gyakorlati formát, csak az élvezet kedvéért.

A nap égető kérdése, hogy a nyújtást mikor és hol fogom tudni véghez vinni. Ha nem lennék a halogatás mestere, akkor lehet, hogy nem lenne olyan nagy kérdés, de így.

A másik kérdésss pedig, holnap reggel hogy fogok felkelni az éjszaka után?

Az égen járó még mindig mosollyal az arcán hivogat ki a természetbe forma végzés gyanánt.

Legalább a lábemelésim zavartalanul folynak.

Kicsit formáztam, kicsit nyújtogattam és nem csak a nyelvem. Jól esett.

Olyan szépen mosolyog a napocska, hogy azon gondolkodom át kéna gyakorlások időpotját napsütéses órákra, bár a ma esti/délutáni nem egészen ezt az elgondolást követi, de legalább csoportos.

Mindjárt ki is megyek, és lenyomok egy formát.

Nem sikerült eljutnom a közösségi izomnyúzásra, ezért itthon végeztem el egy nagyjából negyven perces sorozatot. Szerintem egy-két dologban tök ügyes voltam, de ugye ez elég relatív, gyógytornán is azt hittem, hogy már keresztre feszültem.

Nap közben, meg munka vége elött csináltam egy-egy formát, így nagyjából a lelkiismeretem nyugodt.

Szép napsütötte mosolygós reggelre ébredtem, szinte hivogat, hogy járjak el egy negyvennyolcas táncot.

Ha azt nem is, de a lábemelést megcsináltal reggel, bár a lustaságommal most egy kicsit kellett küzdeni.

Többet kéne végeznem a csillagvarázslatokat is, hogy az energiakészletem jobb állapotban legyen. Nem is biztos, hogy az energiámmal vannak problémák, hanem a napi rutinban végbemenő unalom harcban.

Tegnap este gyorsan megnéztem még, hogy megvan-e a szablyám, meg a kardom, szerencsére igen, bár a kard végéről eltűnt a csavar, és vele együtt a bojt is.

Addig is egy kis izelítő a szablya formából.

Balra pedig egy kép a tegnap tanult gyakorlatok egyikéből, fogjuk majd szeretni órákon át párban, kellemes lábizom feszülés mellett

Mennyire nincs kedvem nyújtani, nagyon.Addig-addig húztam a kezdést, hogy végül csak egy rapid nyújtásra futotta, inlább csak, legyen meg a ma is, mint igazán hatásos darab.

Ejnye-bejnye.

Formából meg a következő technikákat néztem át:

• Lépés Hátra és Fonál (Lándzsa) Kezek
• Üres Lépés és Lefelé Nyomó Tenyér
• Egy Lábon Emeld a Tenyered
• Ütés Lovagló állásban Alkarral
• Nagy Húzás Testfordítással
• Merítő Tenyér és Süllyedő Test Yin-Yang állásban (vagy Guggoló lépés)

Mai adag nagy része megint edzés keretein belülre van tervezve.

Ma egész kellemes állapotban vannak a lábaim, nem érzem, hogy olyan nagyon fájnának, vagy kicsit, najó. Biztos megijedtek a beígért kimasszírozástól, vagy én.

Égnek hála este/délután edzés, és az állapot változáson mehet át.

Csak este még az edzés után egy sorozat lábemelés

Valamiért ma a nagy edzés nem volt olyan nagy mérföldkő, de azt  hiszem, hogy ez meg is látszott, biztos a vászonra vetett szégyenlőség lehetett az oka.

Viszont a kicsi edzésen visszakaptam az elmaradt nyújtást, és úgy éreztem, hogy eléggé helyt is álltam, bár nem bírtam ki mindent állásban.

És yippiyé lassan elkezdünk szablya formázni, bár az elmondottak alapján még inkább izomláz gyanús napok várnak rám.

'Ide veled régi kardom'

Tettre készen.

Ha már megosztották velem a lenti videót, megteszem én is:

Egész kellemes idő van kint is a gyakorláshoz, feltéve, hogy szeretjük repülve csinálni a formát.

Nyolc és kilenc óra között negyven-ötven perc lábkínzás, a sarok mellé ülés már egész jól megy, ha a bal lábamhoz kell, visszafelé még vannak nagyobb hiányosságok.

Legalább is azt hiszem, de lehet, hogy elcsúsztam a napokat nézve, ugyanis február 19-én nincsen bejegyzés, viszont a napok számozása töretlen. Lehet, hogy nálam is lesz egy szőkőnap.

Reggel felemeltem a lábaimat, és rögtön egy szép napos reggelre ébredtem. Semmi említésre méltó dolog nem történt.

Elérkezett a nap legszebb pillanata, a nyújtás ideje.

Mondhatnám, hogy tegnapi lelkesedésem töretlen, de nem lenne teljesen igaz, kicsit visszaesett a lelki támogatottság, így is kb bő negyven percen keresztül tettem keresztbe láb- és egyéb izmaimnak.

A formában az utolsó pár mozdulat már 'csak' inverze más, már ismert, elemeknek, de mégis valahogy nagyon nem akarok ráállni.

A mai napot leginkább a  nyújtás jegyébe tudnám elhelyezni, és csak abban a formában, hogy mind a lábemelés, mind a forma, mind a nyújtásgyakorlatok elkezdésének idejét nyújtottam el, mondhatni a végtelenbe, de a nap véges, ezért egy széria lábemelésen már túl vagyok.

A nyújtást pedig hét, na jó, fél nyolc körülre tervezem, utána egy kis forma, és szép az élet, csak kár, hogy nem lábakon állva.

Aki a múlt edzésen ott volt, tudja, hogy mit ábrázol a kép, aki meg nem, az kattintson a képre és olvassa el.

A tervezettnél később, kb kilenc körül sikerült nekiveselkedni a nyújtásnak, és nagyjából negyven percen át élveztem ezen gyönyöröket. Közben rájöttem, hogy eddig életem során nem egészen jól álltam neki a dolgoknak, mert egy-egy állásba már úgy  mentem le, hogy jaj de fájni fog, és a pszichés fájdalom előidézése nem biztos, hogy segít.

Most meg lazultam, vagy valami.

Túl a formán is, az egyensúlyom eléggé ki volt billenve, vele együtt én is, a kígyók majdnem mentek így akaratlanul, és nem biztos, hogy a forma adott szakaszában.

Újult erővel.

Úgy néz ki, hogy a héten eluralkodó rosszulléthullámon sikerült úrrá lenni, és megint teljes vállszélességgel ugorhatok bele a gyakorlásba.

A derekamban jelentező, semmiből előtőrő izomláz eredetét még nem igazán tudom, bár gyanakszom, viszont jelentősen segíti a droid mozgás véghezvitelét.

Első körös lábemelésen túl, viszont a fejem még mindig nehéz egy kicsit, lehet, hogy nehézfémből készült.

Délután is megcsináltam a fent említett gyakorlatot, és ha minden jól megy, akkor nyújtás utánra is bevállalok egyet.

Huh, ha lenne bennem valami kis perverzió azt mondanám, hogy élveztem a mai adagot. Az viszont biztos, hogy az idő csak úgy elrepült. Leginkább sarok mellé ülést, párhuzamos talpélfogást, és láb a mosógépen gyakorlatot végeztem.

Sokkal jobban ment, mint a héten bármikor, de ott közrejátszott a betegségem is, szóval, ha kitölteném a csoportnaplót biztos hatos lenne.

Még mindig nem az egészségem teljes tudatában, de valamilyen szinten végbevittem egy nyújtást. A körülmények hatása erősen érződött rajta, sokkal merevebb is voltam, mint a legjobb pillanataimban.

Ma tudtam összefüggően több órát is aludni, ennek az egyik következménye, hogy nem sikerült eljutnom az egyharmados megbeszélésre.

Tegnapi edzés egész jól telt el, annak ellenére, hogy egészségi állapotom nem éri el a 100%-ot, de mennyire élveztem, mikor újra és újra felhangzott az utasítás:

• párhuzamos lábfejfogás
• üljünk le a sarok mellé

ezek után csoda volt az is, hogy lábra tudtam állni, viszont alapból ecsetlábbakkal léptem.

A Nagy Húzás Testfordítással technika segített benne, hogy a derekam oldalirányú mozgása is megkérdőjelezhető legyen.

Este viszont elmaradt a lábaemelés, próbáltam inkább életben maradni, forró fürdő, gyümölcs, és alvás, amiből mostanában sosincs elég. Illetve a rendelkezésre álló idő megvan, csak valahogy nem sikerül véghezvinni az alvás stádiumot.

Vagy valamilyen lázas álom volt, vagy tényleg sikerül utat/módot találni arra, hogy személyes találkozás nélkül felvegyem a kapcsolatot a többi száz napossal.

A másik kédés, ami nyomasz, hogy készen állok-e arra, hogy megcsináljam a gyakorlatoka, mert a fejem úri mulatság gyanán húz előre maga után, amig egy-két gyakorlatban segíthet is, de ha kiterülök netán a padlón, akkor az levon a gyakorlat véghezvitelének kivitelezési pontszámából.

 Először próbálkozzunk meg a lábemeléssel, onnan legalább nincs lejjebb.

Tegnap este a kudarcba fulladt nyújtásom után elég rossz közérzettel megáldva arra jutottam, hogy jobb lesz most lefeküdni. Viszont az időpont még kedvezett arra, hogy egy-két csillagot elropogtassak.

Ennek az lett a hatása, hogy nem tudtam aludni, csak forgolódtam, meg kis időtartamokra átfordultam egyik állpotból a másikba, de nem tartott sokáig.

Már kocsonyán lógtak a szemeim, még jó, hogy nem szeretem, mert akkor még teli bendővel is nehezítve lenne a pihenés.

Talán most is alszom.

Kis kárörvendéssel jó látni, hogy másnak is akadnak problémáji egy-egy technika elvégzésével, nyújtással.

Annyira nem leszek gonosz, nem teszem közzé a képet, csak belinkelem

Délután meg akasztanak az edzésen, remélem lesz annyi energia, hogy feltámasszanak.

Lábam az égbe  néz, s a föld vonzza magához.

Nem tudom mi történt, de már tegnap este is készültem belehalni a lábemelésbe, biztos valahogy máshogy csinálom, mint eddig, talán Viking szavait követve néztem a derekam, hogy emelkedik-e.

Nem tudom, de a lábam is nehezebben.

Ráadásul deréktól lefelé minden rendelkezésre álló izmom fájdalommal kiált felém.

Ha már úgy is felmerült a zsiráf kérdés tovább indulhatunk ezen a vonalon, és a többi vállalást is be lehet mutatni ezen a nemes állaton

A lenti képen éppen az ál(l)at a lábujhoz gyakorlatot végzi, nagyjából olyan sikerrel, ahogy én is szoktam, talán elmondható, hogy rokonlelkek vagyunk.

Az se elképzelhetetlen, hogy a földre lapuló kígyót keresi tekintetével, de akkor ma inkább felfelé kéne emelni a tekintetét.

Visszatérve az állatkertből megcsináltam a délutáni lábemelést ..

Ezeket a sorokat már hátonfekve írom, nem tudom mikor tudok legközelebb felkelni.

Lábam nyúlása kifejező, mint terminátor arcmimikája. Mintha kiöntöttek volna betonból, és a gyakorlás időpontjára megkötött az anyag.

Borzasztó.

Azt hiszem, hogy jobb nem tovább eröltetni, a végén csak meghúzom magam, és az nem nagyon vezet sehova, illetve ellentétesen.

A közérzetem sem az igazi, pedig a reggel egy hatalmas nagy mosollyan indult.

Tegnapi nagy lendületem kicsit alább hagyott, nézegetek videókat, hogy is kéne egy-egy mozdulatnak kinéznie, és van még hova fejlődni.

A tegnapi, sőt, kvázi egész hetes csoportos gyakorlás után ma egyedül nem volt olyan élvezetes, hasznos a nyújtás, de azért megcsináltam. Mondom ezt úgy, hogy egész nap vártam, hogy mikor jön el az ideje, és nem is vártam ki, hanem előre hoztam. 

Terveim szerint az esti 48-as forma gyakorlásában inkább a befejező rész kap hangsúlyosabb szerepet, és ha elégedett vagyok, akkor jöhet egy egész, elejétől, a végéig.

Pont ezek lesznek azok a mozdulatok, amikhez tényleg kell a hely, forgok, pörgök, és leverem a vázát.

Lassan nekikezdek a formának (21:54), remélem nem lesz túl hideg hozzá, és nem is aqua tai chi lesz belőle.

Forrás

Mai vállalásom egy részének elkövetését ismért csoportban fogom elvégezni, ha jól számolom, és beleveszek mindent, akkor a héten már a negyedik alkalom.

Szóval a héten szociális voltam, talán a gyakorlatok is jobban mentek.

A képnek igazából nincs köze semmihez, csak tetszik. Sajnos azt is elfelejtettem, hogy honnan szedtem le.

A reggeli délelötti hasizom, lábemelésen túl, nap is süt, ezért derűsen kémlelem az eljövendőt.

Huh, ez a gyakorló nap elég jól sikerült, sok teával, és azzal, hogy végre elértem a 48-as forma végére, bár Viking lehet, hogy még mást mondana. Legszivesebben most is azt csinálnám, de valamit ki kéne töltenem.

Közben egy belemelegedett beszélgetés majdnem feledtette velem a vállalásom további részét.

Századik nap után meg szándékozom válni a sörényemtől. Nyihaha.

Reggeli lábemelésen túl, most már a tizedik emelés után éreztem jótékony hatását

Az esedékes nyújtást ma ismét csoportban fogom elvégezni.

Este a belváros, és a nyújtásgyakorlatok szívében.

Ezen a héten elég sok közösségi gyakorlásban van/volt lehetőség részt venni.

Holnapi vállalásom egy részét mindneképpen a gyakorló napon szeretném letudni.

Véget ért, számomra már régebben, a kis csoportos nyújtás, ami valóban kis csoport volt most, és hozta a kellemes hangulatot.

Sok megfontolandó dolgot hallok, ami szeretnék is magamévá tenni, de nem mindig sikerül, vagy nem úgy, vagy nem is tudom miért.

De előbb-utóbb, ha ez az utam.

Most, hogy így 'reggel' kidobott az ágy megcsináltam a szégyellem, de nem tudom hogy hívják milyen gyakorlatot.

Ha jól csináltam nehezen alszom vissza, ha rosszul a mondat végére már szundizok.

Nem tudtam visszaaludni, csak nehezen, most viszont csak bután nézek ki a fejemből, de azért a reggeli lábemelésen sikeresen túljutottam.

Mára eső formavállalásom szerencsére csoportosan elkövetett garázdaság jegyében fogom elkövetni, így valószínűleg teljesül is. Emellett a hiányos pontokat is ki lehet tölteni, és a forma végre nem formabontó lesz, hanem egészen negyvennyolcas.

A társas gyakorlás után mondhatom, hogy egy igen kellemes légkörű edző/gyakorló  összejövetel volt. Az első körben csikungoztunk, ami kicsit meglepett, mert formára mentem, de szerencsére a táborokban, illettve itt-ott összeszedett gyakorlat segített. Egyedül az integrált tai chi-ra emlékeztető gyakorlatot nem voltam hajlandó megcsinálni, mióta voltam, rémálmok gyötörnek.

A forma gyakorlása után volt egy kis nyújtás is, itt jött össze először kis csoportunk, és mivel kicsire nem adunk egyből nagy csoportban. Kellemes nyújtás masszírozás, és vélhetőleg újabb lila foltok.

Végén még helyett kapott egy kellemes kis beszélgetés is, ahol bepillantást kaphattunk egymás életébe, most már megírhatjuk a tai chi ki-kicsodát.

Most pedig még egy kis lábemelés.

Minden elérhető végtagomban érzek valamiféle izomlázat, és a hasam is kellemesen zsibong.

A tegnapi edzés megtette a maga hatását.

A mérleg nyelve is kevesebbet mutatott, de nem tudom mennyire megbízható, mert néha egymás után is eltéréseket mutat.

A kinti formagyakorlás lehetőségét kezdi betemetni a hó, hacsak nem hóember tai chit gyakorolunk.

Nyújtáson túl, ment mint a gomba. Francba az nő és nem nyúlik, azért apró lépésekben látható a haladás.

Azért valamilyen szinten paradox, hogy a lustaságomnak tesz jót az, hogy edzésre járok, mert különben esetleg nem tenném meg, amit kell.

Így a mai napra vállaltakat is az edzésen viszem véghez.

Viszont egészen biztos, hogy hiányozni fog az, hogy se süti nem lesz, se kínai kaja, se egyéb finomság.

Valahogy úgy érzem, hogy a kép jól illusztrál.

Bár pociban van még hova fejlődni.

A nyújtásban azért értem el sikereket, ha nem is látványosat, de magamhoz képest.

Jéé meg tudom csinálni.

Túl a feladatokon.

Úgy érzem, hogy az első edzést egész jól bírtam, talán köszönhetően Roland csodamasszírozásának, a nyújtások is egész jól mentek, igaz, hogy a forma teljesen szétesett, még jó, hogy inkább pontosítások voltak.

Biztos Viking is látta, hogy jobb ma ez.

A kiscsoportos edzés bemelegítésén viszont a lábam már megadta magát, és inkább a pihenésre koncentrált, mint az elvégezendő feladatokra.

Végre megkaptam a nulladik napi nyújtásom képét Vikingtől. Nem  mondom, hogy jó ránézni. nagy poci és kevés hajlás, és vörös fej. Legalább ment a pólómhoz.

Száz nap után a helyet kéne cserélni a szerepeknek.

A reggeli lábemelésen túl, izomlázon belül.

Ez a nap is felborult, így a mai adag nyújtást megint hamarabb kellett abszolválnom.

Fürdés, majd a másik kedvenc sportomnak szentelhetem időmet.

Újra a kínpadon.

Reggeli lábemelésen túl, úgy érzem, hogy most megint itt az ideje egy sorozatnak.

Reggel a huszadik emelés környékén kezdtem el érezni a gyakorlat hatását

Ő pedig egy víz sárkány, mondjuk nem a mienk.

Közben elkezdtem átrednezni a lakást, és lassan lesz akkora helyem, hogy bent is tudják formát gyakorolni, csak még rendet is kéne tenni.

Lehet, hogy kicsit túlzó kijelentés volt, de mindenképpen nagyobb a hely, ezáltal máshol kisebb.

Új kínzó módszert találtam ki nyújtás gyanánt, illetve egy meglévő másik verzióját. Gát ülés alapból esélytelen próbálkozás, ezért általában be szoktam tenni a másik lábam magam elé.
Na most ezt úgy csináltam meg, hogy leültem a kanapé szélére, és nyújtani való lába feltettem a szélére, mintha gátülésben lenne.

Nem volt kellemes érzés.

Talán majd a forró fürdő után

Elértünk a kihívás egyötödéhez.

Reggel, ha ezt az időpontot (4:30) lehet reggelnek nevezni, kidobott az ágy, és akkor gondoltam már, hogy jöhet a reggeli hasizomgyakorlat

Ennek a gyakorlatnak a hozzákezdéséhez nem is kell olyan nagy lelkierő, rábesélés, szinte megy magától.

Amihez inkább győzködnöm kell magam az forma, főleg ebben az időben, meg a nyújtás, de tegnap magától ment minden.

Biztos a csillagok állása, mint a képen fent, alul pedig az öt elem kapcsolatába tekinthetünk bele,

a képre kattintva még több információ birtokába juthatunk.

A tegnapi kvázi lelkes nyújtás után a mai nem indult túl serkentőnek, és nem a folytatásban sem jelentek meg ennek a jelei.
Elég nyögvenyelősre sikeredett, ráadásul valamikor, valahogy a derakam is sikerült megfájdítani, szerintem pakolás/cipekedés közben.

Nem fogom a nyújtásra.

Sok újat nem tudok mondani, amiben szerepet játszik a gyakorlatok ismétlődő mivoljta. A reggeli lábemelésen ismét túl, ma nem kellett olyan korán kelnem, így nyolc körül végeztem el a gyakorlatot.

Kellemes izomláz.

A képnek sok köze nincs a gyakorláshoz, csak szép.

Tetszik

Biztos, hogy elment az eszem ..

Ahelyett, hogy jól megérdemelt lustálkodásom tölteném az ágyban, inkább kipattantam, mert hiányzik az önkínzó nyújtás.

Nem azt mondom, hogy életem legnagyobb gyakorlatát végeztem az elmúlt cirka 45 percben, de mégis jobban érzem magam.

A lábaim nevében nem beszélek.

Most jön a hasgyilkos gyakorlat is, hogy mindenki a helyére kerüljön.