fizikai aspektusai, avagy egy kezdő gondolatai, véleménye a tai chi-ról

Mint említettem, a honlapon láttam a bemutató videókat és kezdetben vízibalett-szerű levegősimogatásnak tűntek a gyakorlatok. Persze gondoltam, hogy ennél sokkal többről szól ez az egész, ezért is hajtott a kíváncsiság az edzésre…

Az eddigi tapasztalataim alapján az edzések elejétől a végéig jól felépítettek, látszik, hogy komoly tervezés és szakmai felkészültség van a háttérben. Nagyon pozitívnak tartom, hogy az edzések elején és a végén is van lehetőség kötetlen beszélgetésekre a többiekkel. A bemelegítés nagyon alapos, a lábnyújtó gyakorlatok nagy hangsúlyt kapnak, de szerintem a páros gyakorlatok a legszórakoztatóbbak, segítik a feszültségoldást és segítik feloldani a gátlásokat másokkal szemben. A gyakorlatok látszólag könnyen megvalósíthatónak tűnnek, de valójában nagyon összetettek, és nem egyszerű leutánozni az edző mozdulatait. Nehéz összpontosítani a lábra és a kézre egyszerre, mindig oda kell figyelni az időzítésre, a helyes testtartásra és a megfelelő szögekre. A technikák elsajátítása okoz némi nehézséget, viszont nem megerőltetőek a gyakorlatok. Ez egy kifinomult, könnyed stílus, bármelyik hétköznapi ember el tudja végezni a gyakorlatokat bizonyos idő elteltével, anélkül, hogy elfáradna, vagy leterhelve érezné magát. Ha valaki nem lenne elég motivált, kedvcsinálóként lehet leskelődni a nagyobbaktól, mert mindig jelen van két-három magasabb technikai (és tudati?) szinten lévő tanítvány, akik teljesen szinkronban mozognak, fegyelmezetten és pontosan, művészien mutatják be a tudásuknak megfelelő gyakorlatokat. Az edző mindenkire egyformán odafigyel, ha szükséges, akár többször is bemutatja a mozdulatsorokat, türelemmel és alázattal segít mindenkinek. Aki elbizonytalanodik vagy eltéveszti a feladatot, számíthat a biztatására. A haladó tanítványok is nagyon segítőkészek, ők is kijavítanak bárkit, és őket is lehet utánozni…  Összességében az edzéseken nagyon családias a hangulat, kellemes a légkör és bármennyire rossz az ember kedve egy nehéz nap után, az edzés idejére elfelejtheti a problémáit és az edzés végére minden depressziós gondolata elillan…

Mondjuk valami kellemes lágy zenét el tudnék képzelni az edzés idejére, hogy ne legyen olyan nagy a csend…

Nem tudom mennyire releváns a véleményem, mert még csak 1 hónapja járok…

történelem.

A kezdő edzésen felmerült a kérdés, hogy kit ábrázol a két fénykép, ami ki van rakva, de a haladókat megkérdezve se nagyon érkezett helyes válasz. 

A fenti hiányosságot próbálom egy kicsit betömni.

A Pihekezű Halhatatlan

A leírások szerint tőle, Chang San-fengtől - származtatható a Tai Chi Cuan

Több leganda is van azzal kapcsolatban, hogyan is alkotta meg a tai chi-t. Ezek közül az egyik, hogy az ablakon kinézve meglátta egy madár és egy kígyó harcát. 'A kígyó a madár támadásait körkörös hajladozással, ide-oda mozgással és hullámzással próbálta kivédeni'*.

A kígyó mozgása adta az alapot a tai chi chan elmélete számára, az tekergő kígyó pedig a szimbólumává vált.

Egy másik elmélet szerint pihenés közben látomása volt, ahol megjelent neki huszonnégy tündér. Mindegyik tündér egy-egy különös, ismeretlen mozdulatot mutatott meg.

Az álmában látott technikákat felhasználva alakította ki a tai chit

Bodhidharma

Neki köszönhetjük a Qi Gongot. Valamilyen úton, módon eljutott kínai, buddhista templomokba és látta, hogy milyen rossz fizikai állapotban vannak a szerzetesek. Annak érdekében, hogy helyrerázza őket elkezdett qi gong gyakorlatokat tanítani.

 Róla is több legenda szól.

Többek között, hogy kileng évig meditált egy shaolin templon közelében egy barlangban. A barlang falában, szemmagassában lyukak keletkeztek.

Meditálás közben többször is elaludt, ami nagyon zavarta, ezért dühénen Bodhidharma kitépte szemöldökét és eldobta őket.

A legenda szerint ezekből az eldobott darabokból nőtt ki az első teanövények.

Bodhidharmát általában fél pár saruban szokták ábrázolni, melynek az az oka, hogy halála után valaki látta az utcán sétálni, viszont a lábán csak egy saru volt, így visszamentek és kiásták a sírját, hogy ellenőrízzék, és ott is csak egy felet találtak.

Ha jól emlékszem, akkor évente ünnepség keretein belül végighordozzák a megmaradt saruját.

Isten hozott Brian!

*A TaiJiQuan elmélete és filozófiája

Néhány kósza gondolat felmerült bennem, hogy mások, illetve én, mit is gondolunk a tai chiról.

Emberi időszámításom szerint viszonylag régen ismerkedtem meg a tai chi-val, hogy pontos leírást tudjak adni arról, hogy milyennek is gondoltam annak idején.

Nagy valószínűséggel bennem is megvolt a prekoncepció a parkban szép lassú mozdulatokat végző emberek képében.

Szemnek szép, egészségre gyakorolt hatása ismert, kell ennél több?

Valójában kellett egy kis rugdosás, hogy csináljam, mert alapvetően lusta vagyok, A tai chi meg a lusták sportja szokták mondani, szóval mégis nekem találták ki.

Lustaságom és más egyéb okok miattt voltak hosszad-rövidebb időszakok, amikor a gyakorlás nem képezte életem szerves részét. Az új időszámítást  kb ez év januárjától számítom, kb amikor ez a blog is útjára indult.

Következő kérdés, hogy mit is adott nekem a tai chi.

Megint kicsit kerítő választ fogok adni, mert nem tudom biztosan mi miért van, de ha azt vesszük alapul, hogy minden mindennel összefügg.

A tai chi több rétegben is értelmezhető, attól függően ki mit keres, egészségmegőrzés, harcművészet, meditáció, filozófia.

Úgy érzem, hogy kicsit nyugodtabb lettem, ami rám fért, meg magabiztosabb is, vagy nem.

Természetesen a gyakorlás következtében vannak fizikai megjelenések is, amiket egyértelműen a hatására lehet írni, ilyen többek között a száz napos kihívás alatt végzett nyújtás is.

Aztán, ha eljutunk odáig, hogy a tai chi mélyebb rétegeit is szeretnénk megérteni, rájövünk arra, hogy ez az egész nem arról a heti egy-két óra edzésről szól, és utána elfelejtjük, hanem egész életünkre kiterjed. Egyfajta életmód, filozófia.

Más szavakkal: a tai chi maga az élet.

Úgy érzem, hogy a kis kard forma kicsit kezd rövidülni, nem mintha az egyes techinkák jobban mennének, illetve tudnám mit mi után, de már nem érzek akkora káoszt benne.

Sajnos a kard egyensúlyi pontok körüli terekésének kérdésében semmi biztatót nem látok még, de ha az ember nem gyakorolja, ne lepődjőn meg anyira.

A forma elsajátításában az sem segít, hogy néha eltelik egy-két hét is, mire az edsésen ismét kard kerül az ember kezébe, viszont a szablya formával egész jól haladok.

Érzésre.

Viszont itt is szükséges egy támpont, hogy hol vagyunk és merre tartunk, van pár rész, amit tudok, de az ezek közötti átvezető szakaszokban még az eltévedt lovas érzés uralkodik.

tanfolyam indul.

a film:

Amikor előre hajolunk, nem derékból végezzük, hanem kihasználva a laza kersztcsontot, annak tengelye mentén, így megmarad a felfüggesztett érzés, és a hát is egyenes, igaz a fenék kicsit kimegy hátra. 

Matematikai egyenlettel élve: az egyenes nem függőleges.

Úgy csináljuk, legalább is kéne, mint a nyújtáskor, előrefelé nyúlunk, és lent találkozunk bicskaként.

Úgy gondolom, hogy a deréknak is van egy kapacitása, amennyit kibír, és ezen felül, ha erőltetjük, akkor igen csak fájni fog, fájhat, viszont egy laza kersztcsont sokat segíthet. Szerintem sok derék~, illetve hátfájás csökken, esetleg megszűnik vele.

Valahogy így kéne beleülni a páros tolás végén is a gyakorlatba, és lazán elküldeni az ellenfelet pihenni, vagy egyszerűen levinni a támadó energiát a földbe.

Páros gyakorlatok közben, mikor  az ellenfél erővel esik nekem, és tol, sajnos szintén befeszülök, nem taichisan, lágyan vezetem el az ellenfelet.

Ha sikerül is, akkor is a végén a kifordulás még nem az igazi, fejemben elvileg megvan a hogyan, de a testem időről-időre nem vagy normális hibaüzenettel leáll.

Erre is, mint sok minden másra, van egy jó megoldás: a gyakorlás.

Valamint segítséget jelent a szeptemberi szeminárium, ahol terítéken főleg a páros gyakorlatok lesznek.

Viszont a heti edzés alkalmával értelmét nyerte, hogy miért is érdemes megtanulni a formát hátrafelé.

Edzés utáni beszélgetésen fény derült arra, hogy a helyes gyakorláshoz vezető út egyik alapköve az, hogy meglegyen bennünk a felfügggesztett fej érzés.

Lóguk  lefelé, és ezáltal a testünk többi része szépen ellazul, ezen felül  több más alapelv is automatikusan teljseül.

Megkockáztatom, hogy nem véletlenül az első alapelv: a fej élénk és terheletlen

Ha kinyitjuk a csípőnket és a húr körül fordulunk el, akkor - szerintem - egy szabályos ecsetlábak lépést tudunk véghezvinni úgy, hogy utána azt se kell méricskélni, hogy jó-e az állás hossza, szélessége, mert automatikusan az lesz.

Ugyanez igaz a térdsöprésre is, hiszen az egy ecsetláb lépés, csak van hozzá kéz technika is, vagy az szétválasztásra is, csak ott nem kilépés lesz a vége, hanem egy rúgás.

Ha nagyot nem tévedek, akkor nagyjából igaz lehet sok más technikára is, de csak ezek jutottak hirtelen az eszembe.

Az is igaz, hogy a kivitelezéssel még vannak problémáim.

A tai chi-nak a pusztakezes és egyéb formák, valamint további gyakorlatok csak 'elenyésző' részét képzik.
Akkor mi másról van még szó,

merülhet fel a jogos kérdés.
'Menj el vásárolni' egy példa a válaszokra.
Az értelmetlen arcokat nézve egyszerű a válasz: a tai chi maga az élet.
Saját értelmezésem szerint ne csak az a heti 1,2,3 vagy nem tudom hány órát szánjunk a tai chi gyakorlására, hanem éljünk mindig az elvek alapján.

Tegnap, a szablya forma gyakorlása közben, ráéreztem néhány összefüggésre a tai chi alapelvek és a mozdulatok között, ebben lehet, hogy segített a hétvégi ching tábor is, ahol egy húron pendültünk.

Egyik rácsodálkozás, hogy miért is 45 fokokat fordulunk/lépünk ki a formákban, ennek egy egyszerű oka van, nagyjából ennyit fordul a csipőnk, valamint kilépéssel és fordulással 90 fokot tudunk bezárni az ellenfelünkkel szemben.

Szővőszék gyakorlása közben jöttem rá arra (is), hogy miért szabályos íjállásba kell kilépni, mert ha nem így teszünk, akkor tolás helyett inkább ráborulunk az ellenfélre, ami nem baj, ha egy jó csajjal van dolgunk.

Szintén ennél a technikánál a jobb kéz nem követi a fegyveres kezet, hanem kb vállig megy, talán éppen csipőfordulásig, mert ha tovább vinnénk, akkor a váll megfeszülne és ez ellentmond az egyik alapelvnek.

A fentiek akkor működhetnek igazán, ha a többi alapelvet figyelembe véve végezzük a gyakorlatokat. MIndezek mellett a forma szebb lesz,  és könnyedebb, az izületeket se terheli meg.

Aztán, egyszer csak, anélkül, hogy észrevennénk, a mindennapok során is úgy fordulunk el, hogy az egész csipő fordul, nem csak derékból. Miután ezt észrevettük, elkezdünk gondolkodni, hogy eddig mért nem így csináltuk.

Ha együtt mozog a kéz és a csípő, akkor az sem lesz kérdés, hogy meddig kell kivinni a végtagunk. A forgás pedig szép egyenletes lesz a két végpont között,  mint a gurulós fiók.

Kiderült, hogy a vikingek, vagy legalább egy részük, Telkibányán él, vagy ha nem is, akkor táborokat tart ott, meg máshol is.
Ennek keretein belül kerültem le én is a helyre, mivel úgy gondolom, hogy a tai chi-val jobban összeegyeztethető a vegetáriánus étrend, ezért hús nélküli hetet tartottam. Aki ismer, tudja, hogy elég válogatós vagyok, vagy voltam, vagy nem is tudom, de kb. mindent megettem, amit elém tettek, és nem húztam a szám.

Indulás, sajnos a napocska visszautassította a visszautasíthatatlan ajánlatot,ami ezek szerint nem volt az. Viszont egyből kaptam új játszópajtásokat, így nem unatkoztam az úton, hanem eltévedtem. Kisebbik gond volt, hogy nem volt nap, az már jobban aggasztott, hogy esetleg eshet az eső,utastársaim átélhették az aggodalmam, mikor találkoztak az eső és az ablaktörlő viszonyával.

Dávidról kiderült, hogy 'álmában' is sokat beszél, illetve képes társalogni a többiekkel értelmesen. Az utazás kellemesen telt el, mire a 'gyerekek' elaludtak az eső elkezdett szemerkélni, és a már említett ablaktörlővel felébresztettem őket, azóta is rémálmaik vannak, vagy nekem.

Valamelyik településen, Telkibánya közelében, vételeztünk gyümölcsöt, ha már nem találunk oda, legalább éhen ne vesszünk. Fent nevezett települést végigjártuk, de nem a nevezetességeket néztük meg, hanem a gyermektáborokat, jó sok van belőle.

Azt hittem, hogy az elsők között érkezünk majd meg, de a hit és a valóság között nem mindig találni meg a metszéspontot. Első nap nem járt vacsora szegény éhezőknek, de szerencsére egyik társunk saját konyhán élt, és jutott nekünk is belőle. Ha a koynhások előre látták volna, hogy mi vár rájuk, akkor lehet, hogy a hét többi napján se kapunk enni, esetleg minket szolgálnak fel.

A táborban négy-öt ágyas szobák voltak, ahol az ágyak egy része emeletes volt, gondoltam felmászok a tetőre, legalább otthon érzem magam, de azzal nem számoltam, hogy edzőtábor lévén izomlázam is lesz, és ugyanúgy fel és le kell mászni, mondjuk arra sem, hogy kizárnak a házból, ami szintén nem egyedülálló eset.

A táborban 6:15-kor kezdődő qi gong edzéskor nosztalgiával tekintettem vissza a munkahelyemre. A nap többi része emberi módon telt el, reggeli edzés, ebéd, pihenés délutáni edzés vacsora, és sok-sok teázás. Innen is köszönöm, hogy itattatok.

A lenti kép is a tábor egyik napján készült, de még mindig nem tudom, hogy toltam-e ..

Tényekbe foglalva: nem jól, de mindenképpen vidáman csináltauk a gyakorlatot. A 'kocka' gyakorlat egy része, hogy a geekek is örüljenek.

Táborban a következő dolgok elsajátítására/pontosítására tettünk kísérletet:

• 48-as forma
• szablya forma, egy kicsit haladtunk előre
• kis kard, itt inkább csak az emlékek előhozatala történt meg
• lándzsa forma, mindenki örömére
• energia keringetés
• pincérek kikergetése a világból, talán ebbe a csoportba tartoznak a konyhás nénik is

Nyitott kérdés mardt még az is, hogy az Aranybánya fogadóban szívesen látnak-e minket.

Igazából a képeken nagyobbnak látszott a hold, mint ma így este/reggel, vagy milyen időben. Biztos azért van, mert a képeken közelről látni az égitestet, innen a földről meg messze van. Nem igazán tűnt nagyobbnak.

Viszont a forma elég fomrabontó volt, látszik a kihagyott edzések nyoma.

Azért van benne valami ironikus, hogy pont a munka ünnepén fejezzük be a munkát.

Hivatalosan.

Nem hivatalosan mehet tovább, és még támogatva is van az ötlet, hiszen az egésznek az egyik célja ez lett volna.

Két nap és vége.

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar el fog repülni ez a száz nap.

Főleg nem a gyakorlások közben.

Viszont el kell ismerni, hogy valamilyen eredményt csak hozott, ha nem is értem el a végcélt, de kicsit jobban nyúlok.

Valószínűleg a száz nap után is marad valamilyen gyakorlatvégzési szisztéma, igaz már mindenféle kötöttség nélkül.

Lazán.

Közben rájöttem, hogy itthon is van egy kisebb fal, ahol a lábam tovább tudom küldeni a megkezdett úton.

Valahol elvesztem a napok számozásában, de május elsejei századik napól visszaszámolva kilencvenöt.

A vége felé közeledve egy kicsit belehúztam a dolgok menetébe, és új játszótársat is találtam a mosógép helyett. Viszont ezáltal újra bizonyítást nyert az izomláz létjogosultsága.
Sajnos nem tudom hazavinni, így csak a munkahelyemen tudok néha-néha időt szakítani rá.

Viszont teljesen kellemes meglepetés volt, hogy a lábaim elég jó kapcsolatot tudtak kialakítani az objektummal.

Felrémlett bennem még egy, a kezdeti időszakban történt kicsi esemény, edzésen, vagy megbeszélésen néztük a nyújtási gyakorlatokat, és a kezem és a lábam közötti tér áthidalhatatlannak tűnt, amit 'szóvá' is tettem.

Aztán, most nem is olyan rég, valaki rákérdezett erre a dologra, és rá kellett jönnöm, ha nem is a klasszikus formában, némi kivánnivalót hagyva maga mögött, de a távolság megszünni látszik.

Tegnapi edzésen végzett páros gyakorlatok jótékony hatását élvezve fáj az oldalam is.

Viszont nyújtás úgyben elég szarul éreztem magam.

Meg úgy egyébként is kicsit úgy érzem, hogy elmaradásaim vannak.

Ma talán a nyújtásban kicsit megint sikerült errölébb lépni, vagy csak szeretném ezt érezni. Már egy ideje úgy is azt érzem, hogy csak egy helyben toporgok.

Viszont a csütörtöki kis csoportos energiaszerző akció során sikerült a formát egy kicsit pontosítani, és most már talán be is tudom fejezni.

Nem azt mondom, hogy tökéletes, de Makót már láto, már a hasam se takarja el.

Annyira.

Ha mai napon más nem is történik, de egy erőnléti edzésen túl vagyok.

A napi vállalás forma részét, ha az istenek is úgy akarják, akkor megint csoportosan tudom abszolválni.

Yin és Yang szétválasztása

Reggel megvolt a lábemelés, viszont a hétvégi palacsintázás miatt növelni kéne az adagot, vagy legalább a széria számot.

Mai formagyakorlás a csillagok alatt. Hát se csillag nem volt nagyon, se a holdat nem láttam, viszont elég hideg volt. Próbáltam lassan csinálni a formát, de időről-időre akartlan begyorsultam. Ezen felül vannak még bizonytalanságok, nem is kevés, amikor többen csinájuk jobb.

Viszont ma a telefonomon az egyik játékkal úgy döntöttem meg a csúcsomat, hogy az egyik lábama mosógép tetején 'pihent'.

Mindemellett, ha lehet hinni a mérlegemnek, akkor kb 6,5 kiló minuszban vagyok.

Ha jól számolom, mostanában ki-kimarad egy-két nap.

Lustaságomra, és egyéb tényezőkre vezethető vissza, viszont a szablyázás kellemes mellékhatásaként már nem csak a lábamban van izomláz, hanem egyéb végtagjaimban is. bár a hasam nem az.

Este a csilalgokkal gyakorolok és megkeressük azt az ugráló tigrist, talán kevésbé lesz harapós a kedve.

Azt hiszem, hogy ma igazán ideális este volt a gyakorláshoz, szép telihold, vagy ahhol közeli égitesttel. Éppen ezért kár, hogy a gyakorlat végzése nem volt olyan szép, mint a környezet, egy lábon állva mindig csak dőlni akarta, hol erre, hol arra.

Attól tartok, hogy a tai chizást rossz sorrendben kezdtem el.

Első körben növesztettem pocakot, és csak utána kezdtem el gyakorolni, és így is butkam már kb harminc évet. Sok nyújtás kell, hogy maradjon elég év a feladat befejezéséhez.

Fejlődtem szerintem, de most úgy érzem, hogy megakadtam egy szinten, de az is lehet, hogy ez a lustaság rovására is írható.

Jaj, el vagyok maradva