Túl az esti étkezésen, amit most csoportosan elkövetett kínai menü bevitele jelentett, a keleti pályaudvar mellett elhelyezkedő étteremben.

Az időpont téves ismerete, és navigációs képességeim segítsgével egy kicsit késtem, így az előételből már nem igazán sok jutott nekem, de ez nem is olyan nagy baj.

Egy asztalnál sok-sok ember ült, és a forgó asztalra elhelyezett finomságokkal telerakott tálakból lehetett szedni.

A leves valamiféle rákleves volt, nem tudtam magam rávenni arra, hogy a rákot is megkostoljam, és ez így maradt a főételnél is, hiába kacsintott rám.

Igazából az volt az izgalmas, hogy olyan ételeket is kipróbáltam, amit ép ésszel nem rendeltem volna. Meglepő módon a kecske egészen finom volt, de úgy általában véve minden fogásra érvényes megállapítás.

Illetve a rák mellett a tintahal volt az, ami gumicsont-szerűségével nem annyira vívta ki az elismerésem, és inkább mások ízlelőbimójára hagytam őket.

Az elvégzett lábemelést igazából nem is tudom, hogy hova soroljam, tegnap esti, vagy ma reggeli?

Viszont elég nehézkes volt a vége.

Pont azon gondolkodtam, hogy a többi gyakorlatot hogy tudom majd végrehajtani, hiszen este kínai vacsora lesz a csoporttal.

Reggel, most már tényleg reggel csináltam még egy széria lábemelést.

Vettem egy új mérleget, és csúnyán többet mutat, mint az előző, de azt hiszem, hogy a tükörrel nagyobb barátságban van.

Esti program miatt a nyújtás áthelyezésre került, és kicsit rövidített, kb negyven percbe zsúfolt változatát tudtam ma produkálni.

Az rendben van, hogy néha le tudok ülni, esetleges kapaszkodás mellett, a sarkamhoz, viszont hogy állok fel utána?

Tegnap este a lábemelések számát felemeltem harmincötről, negyvenre, értelemszerűen ma is, és a továbbiakban is ez a mennyiség lesz az iránymutató.

Aztán ki tudja, hogy a végén hol áll meg, igazából érdekes lesz.

A déli napsütésben csináltam egy formát, a tegnapi pontosítás után a kérdéses átmenet is viszonylag jól sikerült.

Most már 'csak' a rejtett ütés ököllel, és a tű a tenger fenekén közötti átmenetet kéne begyakorolni.

A nyújtás megkezdése sosem úgy alakul, hogy dejó, újra itt a lehetőség, általában minden porcikám tiltakozik ellene, a végén mégis kellemes érzés tölt el.
Sokszor nézem az órát, hogy mennyi van még hátra, és mindig sok, de mégis valahogy gyorsan elszalad az idő.

Meglepődve tapasztaltam, hogy kis túlzással le tudok ülni az egyik sarkam mellé, a szépséghibája annyi, hogy mellette kapaszkodnom kell, mert egyéb esetben a gravitáció kifejti rám hatását.

Szóval a hátam még se nem egyenes, se nem előre dől, hanem inkább hátra. Meg ahogy elnézem kidugom a ülőalkalmatosságom, illetve a kinyújtott láb próbál befordulni, és kisebb szöget bezárni.

Azt meg se merem nézni mennyire tapogattam össze a falat.

A fenti felfedezés mellett azt is észrevettem, hogy a mosógép tetején nyúgvó nyújtott jobb lábam nem adaj fájdalom jeleit, csak ha próbálok ráhajolni.

Mostanában megint a hasamban érzem a kellemes kis izomlázat, de még mindig nem látom azt, hogy a térofogatában változás állt volna elő.

Bár belegondolni se merek, hogy a hétvégén miket, és mennyit ettem.

Mai napi kihívásokat az edzésen szerettem volna teljesíteni, ami úgy, hogy mindkét edzésen ott voltam talán sikerült is.

A második félidő eléggé átcsúszott előadásba és sütievésbe, szóval majden hogy csak a feleseleges kilóim növekedtek.
Volt minden, mi szem szájnak ingere:

• duplacsokis muffin
• gyümölcsök
• pogácsa
• megáldott krisna tudatú sütemény

A kihúzott mi tegyél, illeteve mit ne tegyél ajánlások szerint elég nagy bajban lennék, ha most kerülne sor a választásokra.

Mindezen kívül, kellemes fáradtság uralkodott el rajtam, de valahogy fel is töltött.

Pedig nem is vagyok káposzta.

A hétvégi lazsálás után nehezen indult a nap, főleg a felkeléssel akadtak problémák, pedig ma kicsit több energiát kéne belefektetni a gyakorlásba, hogy kompenzájlam a hétvégi semmittevést.

A reggeli lábemelés ma sem okozott gondott, de ez a száz napos kihívás legkönnyebb része.

Úgy érzem, hogy van még hova nyújtanom, de kicsit több időt fog igénybe venni, mint száz nap.

A lassan szokásossá váló 1900 órás nyújtás kezdetét veszi.

Azt hiszem érezhető a hétvégi kihagyás hatása, nem csak a lábaimban, hanem a kedvemben is, de azért megcsináltam. Minden egyes porcikám tiltakozott, hogy bármit is csináljanak.

Nem hallgattam rájuk.

Viszont, most egész kellemes érzések szaladgálnak a lábamban fel és le, és persze az izomláz, vagy mifene.

Hazaértem.

Sajnos a hétvége elég kiméletesen telt el, kvázi gyakorlás nélkül, viszont most, már itthon, megcsináltam egy adag lábemelést.

Még egy sajnos, hogy gyakorlás hiánya mellett viszonylag sokat is ettem, így dupla hátrányt okoztam magamnak.

A hétvégi mozgás kvázi egyetlen fajtája a playstation 3 move-jával történő asztalitenisz volt, ennek viszont elég kellemesnek annyira nem nevezhető izomláz az eredménye, ez is csak egyik oldalon.

Valósszínűsíthetőleg egy lógós nap, ami játékkal fog eltelni, talán a lábemelés, és jó esetben a forma belefér, bár az utobbit annyira nem hiszem, viszont már kinéztem egy tai chi app-ot

3D Tai Chi Chuan 42 Forms

Ha már élőben falba ütköztem, akkor virtuálisan

Azért, hogy tisztába tegyük az elérendő célokat egy videó - száz napos csoporttól lopva-:

Azt még nem tudom, hogy legyek olyan csúnya, mint a gyakorlatot végrehajtó srác, a többiehet meg nyújtani kell.

Előreláthatólag rohanós nap a hétvége elött, de remélem sikerül megoldani az alapvállalásokat.

Túl a reggeli nyújtáson úgy érzem, hogy nem ez az időpont lesz a kedvencem, talán emiatt is lett egy kicsit bicibóca az egész.

Tegnapi találkozón szerzett új gyakorlatokat is véghezvittem, melyek közül egy pár elmenne kihallgatói technikának is.

Jöhet a lábamelés, aztán fürdésben lazulás.

A ma reggeli lábemelésbe nem belekezdeni volt nehéz, hanem folytatásra bírni magam, de csak megcsináltam.

A nyújtással kapcsolatban nem lesznek gondok, hiszen ma csoportosan elkövetett önkínzást fogok elvégezni Viking vezényletével.

Egy kis bemutató a tai chi technikák harci alkalmazásáról:

A fenti mozgókép talán ad egy kis lökést a forma gyakorlására.

Indulás elött még egy kis lábemelés, hogy a nap igazán szép legyen. Ha kint úgy is hideg van, legalább belül legyen meleg.

Hazaérkeztem a nyújtó közösségben eltöltött megbeszélésről, az izomláz megint sunyi módon talált rám, hazafelé még nem is éreztem szinte semmit, aztán egyre jobban kezdtem érezni a lábaimat.

Ezen felül sajnos be kell látni, hogy az időjárás egyre kevésbé alkalmas a kinti forma gyakorlásra, nem is úgy egyben fázom, hanem a kezeim lesznek jégcsappá.

Azt hiszem, hogy a napi sajt adag bevitelem is csökkentenem kéne.

Az igazi téli időjárás beáltával úgy érzem, hogy a forma gyakorlása jelenti majd az igazán megoldandó feladatot. Eddig se volt igazán meleg, de  nem is volt annyira vészes a dolog, viszont most már kezd elég darabossá válni a mozgásom.

A hidegre fogom

A reggeli lábemelést realizáltam, felkelés és ébrdés között szoktam véghezvinni, illetve este lefekvés elött, illeteve este a nyújtás után.

A lenti videon Bruce Lee mond néhány szót a tai chiról.

Úgy érzem, hogy ez a 1900 órás nyújtás megfelelő időpont lesz, csak mire kezdem belőni fel is boríthatom a hétvégi program miatt.

Viszont lesz még idő újra beleállni a hátralévő napok számát tekintve.

Ezzel egyidőben túlesetem az esti lábemelési gyakorlaton. Szerintem a szervezetembe bevitt étel mennyisége is csökkent, és mozgok is, mégsem látom még jótékony hatását.

Most meg a jól megérdemelt forró fürdő, 'sajnos' csak egy könyv társaságában.

Újra kedd, így a napi kihívások az edzésen fognak napvilágot látni, pedig a dupla edzésnél az otthoni kis nyújtásom minden körülmények között kedvezőbbnek hat.

Tegnapi edzést nem éreztem iszonyatosan megterlehőnek, de kevésbé sem, annak ellenére, hogy viszonylag sok nyújtás votl, és nyújtástecnikai isntrukciók, csak ezek elvégzése elég messze állt tőlem.

Mindenesetre öltözés közben kezdtem úgy érezni, hogy ezt az álláspontom át kéne gondolnom.

Egyelőre úgy néz ki, hogy a szombati edzésprogram jelentős csökkentésen megy végbe, ha egyáltalán valamit sikerül egyáltalan realizáilni.
Pénteki is csak akkor lesz meg, ha reggel nem leszek lusta megcsinálni. Egy utazás hátrányai

Viszont, ha minden jól sikerül, akkor csütörtökön részt tudok venni a száz napos nyújtásban.

Addig is egy kis inspiráció:

Egyelőre a nyújtás elkezdését nyújtom, hétig adtam magmnak haladékot, és lassan lejár

A képen látható ülést is az edzéstervben van, de itt két dolog nem stimmel, a lábaim nem tudom behúzni teljesen, és nem is vízszintesek.
Na és a melleim se ilyenek.

Ezt a gyakorlatot is csinálom, de nemhogy nem ér el az állam a labujjamhoz, de nem is látom.

Viszont a lábam hátsó feléből hiányolt fájdalmak megérkeztek, lehet, hogy nem is volt olyan szükséges.

A Föld megteremtése végbement hat nap alatt, nekem, most a hetedik napon is csak egy alapos izomlázat sikerült összehozni.

A hasam fáj, de ez érthető is, meg a combjaim belső felében érzek oda nem illő érzésvilágot. Meglepő módon a lábaim hátsó felében futó izmokban kevésbé érzek hatást, de az is lehet, hogy csak elnyomja a többi, vagy változtatni kéne a gyakorlatokon.

Forma gyakorlása közben keresem a bizonytalan pontokat, és van is egy pár darab:

• Térdsöprés és Ütés lefelé
• Ütés Rejtett Ököllel és a Tű a Tenger Fenekén közötti mozdulat
• Látszólagos Zárásra is ráférne egy kis pontosítás

Nem lettem klónozva, mint a fenti úriember, de néha jól jönne, ha más dolgozná le helyettem a dolgokat, de a babér a fejem felett ragyogna.

A lustaság babérja biztosan.

Reggeli lábemelésen túl

Nyújtáson túl jó ötletnek tűnik Viking masszírozós összejövetele, a lábaim mindenképpen igent mondanának rá

Furcsa, hogy lábemelés közben néha úgy érzem, hogy a combjaim vannak használatban, és nem a hasam fejti ki az erőt.

Nem nagyon vitt ma rá a lélek a nyújtásra, így elég felemás lett, viszont azt hiszem, hogy még egyszer nem cserélem fela sorrendet, és marad a nyújtás, lábemelés.

Fordítva nem az igazi.

Most meg jöhet a forma, grh, kint a hidegben.

Mai nyújtások során azt találtam ki, hogy egy-egy fajta nyújtásban maradok adott ideig, és ezt a következő napokban is folytatom, így láthatom az eredményt.
Igaz, hogy a saját számolás eredménye torzíthat, hiszen egy nehezebb állás esetén az időt szaporábban is veheti az ember.

Ezt a gyakorlatot én is csinálom, csak nálam egy kicsit máshogy néz ki

A hasam is be tudom már húzni, viszont nem marad még ott, de a guggolásba való lemenetel már egész 'simán' megy, kb válszélességben.
Ennek talán az (is) lehet az oka, hogy a lábfejeim elég kifelé néznek.

A lábemelés még mindig nem lett könnyebb egyik napszakban sem, ezt bármikor tudom végezni, a legkönnyebb része a száz napnak, még nagyon győzködnöm se kell magam.

Buszizás helyett ma a sétálást választottam, de ehhez lehet, hogy hozzájárult a busz hiánya is.

Akárhogy próbálom nem lesz könnyebb a lábemelési gyakorlat, se reggel, se este, de sajnos a mérleg nyelve szerint még én sem, igaz még csak két napot tudok a hátam mögött.

A képnek van egy kis túlzó mivolta, majdnem így csinálom én is.

Délután/este meg várnak még rám a mai vállalások is.

Mivel ma szinte egész nap James-et hallgattam, maradt a nyújtáshoz is, bár ennek sok köze nincs a kihíváshoz.

Időtartamot, pontosat, nem tudok, de fájank a lábaim, és végre volt egy kis, saját szinten, sikerélményem hiszen: a mosógépre helyezett bal lábam ki tudtam nyújtani teljesen, nem mondom, hogy kényelmes helyzet volt, de még pár nap és.

Úgy érzem, így reggel nehezebben ment a lábemelős gyakorlat. A titok nyitjának megértéséhez este is megcsinálom, és feljegyzem hogy ment, szintén nehezen, vagy könnyebben.
Azán meg következő napon is, és talán megfigyelhető lesz egy tendencia.

Mai napi gyakorlatok elvégzését nagyban segíti a napi edzés, amit végül is hozzá lehet csapni a dolgok menetéhez.

Ha minden igaz, akkor szintén dupla edzésre fogok menni, 48-as formagyakorlás + kezdők

Még csak a második nap, mégis úgy érzem magam, mint aki kiállt egy busz elé, amin nincsen fék. Ebben most lehet, hogy szerepe van a dupla edzésnek is, a nyújtás gyakorlatok csak jobban mennek levezényelve.

Elkészült rólam az ilyen volt fotó is, amihez lehet, majd viszonyítani száz nap múlva, amint megkaptam ki is teszem, bár ezt lehet, hogy jobb lenne meggondolás tárgyává tenni miég.

Ezzel egyidőben mérlegre is álltam, ami jelen állapot szerint 89kg-ot mutatott.

Viszont kaptunk újévi szerencsesárkányt szóval jók a kilátások.

A kitűzött célok eléréséhez a következő változásokat vezetek be, ez elsősorban a fogyás elérését szolgálja:

• próbálom csökkenteni a bevitt hús mennyiségét
• az étkezések során nem a torkig való jóllakás lesz a cél
• a cukrozott üdítőitalok helyét átveszi a víz
• ahova el lehet jutni más módon is, mint autóval, akkor az alternatív megoldás preferálása.

Másik célként lebeg szemeim elött a napi minimum 35 lábemelés, ami szintén kapcsolódik az előző célhoz.
Ennek megvalósítása háton fekve kb negyvenöt fokos szögben felemelem a lábam, majd vissza. Ennek megvalósítását már a száz  napos kihívás megjelenése elött elkezdtem, így csak átemeltem bele, viszont jótékony izomláz hatása már jelentkezni látszik.

Fontos kérdés, hogy a formát hol fogom tudni gyakorolni, mert nagyobb hely szükséges hozzá, így vagy a munkahelyemen fog rá sor kerülni, vagy lent a játszótéren. Szerencsére úgy tűnik, hogy mások is tettek hasonló vállalást, és be tudok majd csatlakozni időnként.

Nyújtáshoz elég teret fog adni otthon a nappali, remélem. Este okosabb leszek, amikor már túl vagyok a vállalt feladatok kivitelezésén.

Nyújtáson túl.

Azt hiszem nem én fogom megreformálni a nyújtási technikákat, de azért küzdöttem, és közben rá kellett jönnöm, hogy a hosszú nadrág időnként szebbé tesz egy-egy gyakorlatot ..

A tornateremben használt radiátor helyett a mosógép teljes mértékben bevált, kb hasonló magasság, csak nem tudok rátérdelni.

48-as forma eddig is tartogatott néhány homályos foltot, ami az esti gyakorlás során még sötétebbnek tűnt. Elakadások, hogy is van tovább érzések.

Az új év kezdetével rögtön belecsöppentem egy száz napos kihívásba, ahol a következő célokat sikerült megfogalmazni:

• testtömegindex csökkentése legalább öt bázisponttal
• naponta 35 lábemelés
• a 48-as forma ismert elemeinek gyakorlása
• és talán a legnagyobb kihívás, ami lényegét tekintve nem opció volt: nyújtás

A vállalt feladatoka száz napon keresztül el kell végezni, egyénileg, illetve csoportban

Belegondolva nem csak a gyakorlatok elvégzése jelent majd 'gondot', hanem a helyszín megtalálása/kialakítása

Annak érdekében, hogy legyen viszonyítási alap, kávzi ilyen volt, ilyen lett, fénykép készül a nyújtani vágyó egyénekról, hogy mennyire ment az elején, és mire jutott a végére.

 SanBao iskola