Hazafel a buszon konstatáltam hirtelen, hogy nem fáj se a derekam, se semmim. Ami ugye azért is jó, mert miért is fájna, másrészt volt egy időkszak, amikor a derekam eléggé fájt, ha álltam, ha ültem.

Ezt arra vezettem vissza, hogy elég sokat viselek hátizsákot, és a benne levő súlyt a derekammal tartottam meg, hátradőlve. Lásd második ábra.

Utánna elkezdtem figyelni arra, hogy a testtartásom jobb legyen. Felfüggesztve magam, fejem fel, csipő le, és laza. Még a tömegközlekedési eszközötkön se használtam ki az űlés által nyújtott 'kényelmet', hiszen azok az üléstámlák is úgy vannak kialakítva, hogy derékből hátradőljünk.  Szóval inkább a támlátúl kicsit előrább ültem le fel a fe, és úgy néz ki, hogy meghozta a gyümölcsét

Valamint jobban ügyelek arra is, hogy a táskám ne legyen agyonterhelve, és azt a súlyt is inkább kicsit előredőlve, a hátamra felfektetve az tartsa meg. 

Mi másra lenne legjobb egy ilyen szép nyári este, mint egy kis gyakorlásra.

Szóval eldöntöttem, hogy egy ilyen kis saját száznap-like kihívás elé állítom magam, és a 48-as formát a másik irányba is megtanulom. Először visszafelé gondoltam, de az túl nagy feladatnak tűnik jelen állapotban.

Az is igaz, hogy a formát nem túl sűrűn gyakoroltam mostanában, és a jobbra-balra forma néha mindkét oldalt összezavarja, és a végén lehet, hogy egy új formát hozok létre.

Egyelőre öt-hat lépés környékén tartok, amit sikerült abszólválni balra is, de nem biztos, hogy hasonlít az eredetire.

Bár az is igat, hogy a tai chi-ban nincsenek technikák, csak alapelvek, és ha ezeket betartva gyakorolok, akkor nagy baj nem lehet.

Lépésről lépésre

Utoljára teljes egészében jól éreztem magam gyakorlás után, hiszen az elveszettnek vélt mozdulatok csak úgy visszajöttek maguktól.

Mai gyakorásra ez az állítás nem teljes mértékben igaz, sőt egészen máshol, és máshogyan kuszálódtak össze a szálak. Sőt az sem kizárt, hogy az elmúlt formagyakorlatok közben egy-két technika/lépés ki is maradt. Nem hiányzott, nem úgy tűnt, de ma kidugta fejét a fű alól, ahogy a kígyom se lapul le, hanem inkább kiváncsian kukucskál az aljnövényzet felett.

Viszont elkezdtem megfordítani a formát, hogy még egyszerűbb legyen az élet. Buszmegállóban igyekezte összerakni pár lépést, és hallom, hogy a nép - az istenadta nép - megjegyzi, hogy tai chizom.

Lassan itt az ideje, hogy az eszközöket is elővegyen, túl a lándzsán. Bár - nem budapest - kardformák terén elég rosszul állok, viszont a szablya forma már megvolt, botot meg se merem említeni.

Mondhatni elég régen csináltam bármilyen formát is, viszont hétvégén rámtört a vágy, és éjfél körül lementem gyakorolni egyet.

Sajnos az elmaradt idő meghozta a nem túl kellemes hozadékát, hogy egy-két technika, lépés nem jött olyan szépen, vagy egyáltalán nem, mint ahogy illett volna. 
Viszont annyira fellelkesedtem a kis esti gyakorlástól, hogy másnap is megcsináltam, és befejezést követő dinamikus lépcsőmászás után rendeltem magamnak gyakorló ruhát.

Mivel megérkezett a ruha, így illendő volt egy formával felavatni. Leírás szerint a ruha mérete mosás után ~10%-kal csökken, ami nem is lesz olyan nagy baj, hiszen jelenleg családi kiszerelés.

A szokásos 48-as forma mellé felvettem a wudang lándzsa formát is. Ez utóbbi elég jól ment, belülről nézve legalább is, viszont a pusztakezes formában is előjött pár olyan mozdulat, amit már elveszettnek hittem. Nem is kellett gondolkodnom rajta, csak úgy jött magától.

Jó érzés volt.

Viszonylag hosszú idő után nem csak gyakoroltam, hanem közösségi nei gong gyakorlatot végeztem.

 Jó volt, kicsit fárasztó, mert sajnos a rendszeres gyakorlás egy kicsit, vagy annál jobban a háttérbe szorult. Azonban a gyakorlatok, a sorrend nagyjából megmaradt, emlékeztem rá, bár gyakorlás közben, ahogy lenni szokott a többi gyakorlótárssal egy-két gyakorlatra másképp emlékeztünk. Ez ugye nem olyan meglepő, mert mindig kicsit mást kapunk, mint előtte, de ezzel együtt a gyakorlat is mást ad.

Első lépésként a legfontosabb megtanulni, ahogy kapjuk, és ha már gyakoroltunk eleget, akkor szinte saját kedvünkre alakíthatjuk, és tapasztalatokat szerezhetünk, hogy így milyen hatást gyakorol.

Ha minden jól megy, és egyikünk se lesz lusta, akkor a közös gyakorlások rendszeres mederbe léphetnek. Éppen ezért az egyéni edzést is fel kell egy kicsit pörgetni.

Amióta törekszem a helyes testtartásra többek között utazás közben is: a fejtetőt felnyomom miközben a sok felgyülemlett nehézséget leengedem, és hagyom, hogy kiegyenesítse a tartásom.

Úgy érzem, hogy magasabb is lettem tőle, vagy csak a metró kapaszkodóját szerelték lejjebb, amiatt lefejelem, mikor felállok .Másik pozitív hatása, hogy érzésre az edzésen is sokat emlegetett 'oszlop' is mintha egy kicsit erősödne tőle.

Ahogy a lenti képen is látható a helyes tartás segíti, hogy a belső oszlop kapcsolatot hozzon létre, és ne a hasunkat nyársalja fel.

 Valamint jelentősen erősödik az az érzés, hogy a fejtetőm 'megnyílik', és kapcsolatot teremt az éggel. Azért remélem, hogy nem lesz lufifejem tőle.

Ez olyan szép, hogy meg kell osztanom

 itt is.

Jó gyakorlást!

Újra útjára indult a száz napos kihívás, már nem is tudom, hogy hányadik alkalommal. Idei évben megint a nyújtásra került sor, hiszen a tai chi gyakorlása közben elengedhetetlen. Ennek köszönhetően a régi, de jól ismert fájdalom visszatért a lábaimba. Igazából, legalábbis most, nem rossz érzése, inkább elégedettséggel tölt el.

Ha nyújtás, akkor nem mehetek el szó nélkül a mosógépem mellett, mint régi jó edzőtárs. Idén ismét közös gyakorlásunk lesz. Arra gondoltam, hogy nem emelem a tétet, csak akor, ha már gyakorlás közben a lábam és a hátam egy síkon helyezkedik el.

A fenti kép alapján pedig még valami öt elemes nyújtás is hozzá lehet rakni az ismert gyakorlatokhoz. Mondjuk ahogy elnézem pl. a föld gyakorlathoz képes valamelyik űrállomás vagyok.

 Tai Chi gyakorlása közben az ember egész teste, izmai ellazulnak.  A külső hatásoknak nem izombó ellenállni akar, hanem inkább beengedi, kikerüli, eltereli.

 Hétköznapi életre lefordítva miért is jó ez?

Gondolom az mindenki előtt világos, hogy ha valami meg van feszülve, kemény, rideg, akkor sokkal könnyebben el tud törni, tönkre tud menni. Ráadásul ez a merev hozzállás a felmerülő problémák kezelésében is gátat állíthat. Ha erőből, leményen akarunk valamit kezelni, akkor ha mi vagyunk az erősebbek sikerül, ha nem akkor pedig összetörhetünk.

Olyan eset is előfordulhat, hogy a megszokottól eltérő dolog, váratlan esemény, történik, és nem a megszokott életünknek megfelelően, csak nézünk, és nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk vele. Két lábbal a földön, de mindkettő a földbe gyökerezve mozdulatlan.

 Tai Chi-ból átvett alapelvek szerint a fenti történések nagyon könnyen elkerülhetőek, a felmerülő problémák kezelése sokkan jobban, gördülékenyebben fog menni. Egészen biztos, hogy nem akarunk mindennek az útjába állni, és megakadályázoni azt erőből, ha van rá más megoldás is.

Lehet, hogy mások számára egy kicsit nem törődömnek tűnünk, de miért vegyük fel mások problémáját?

Néhány észrevételt szeretnék megosztani, amit gyakorlás után tapasztaltam. Nem csak én, hanem a más, szintén nei gongot végző társam is.

Azt még elég merész dolog lenne kielenteni, hogy nem érzek semmit, ha jól hasba vágnak, de ez a fájdalom, vagy inkább érzés elég messze van attól, amit annak idején éreztem.

Most, ha kapok egy gyomrost, akkor az ütés ereje nem terjed tovább a hason belül, a belső szervek felé, hanem megáll, és inkább a has felületén oszlik el.

Valami olyasfél, mikor az ember nyáron ugrik egy szép nagy hasast a vízbe. Nem egészen kellemes érzés, de azért létezik annál sokkal rosszabb fájdalom is.

Példának okáért a holnapi izomlázam, mert hosszú idő óta először megint súlyzóval gyakoroltam, és menet közben is éreztem, hogy lázas izmaim lesznek.

Szép lassan elértünk a táv harmadához. Nem mondom, hogy minden szépen jól, és könnyen megy, a légzőgyakorlat még mindig nagy kihívást tud jelenteni. Kilégzés közben néha úgy érzem, hogy valami meleg folyik, vagy inkább áramlik, ahogy ürül ki a levegő.

Wudang formával pedig szépen lassan haladok előre. Nagyjából a fele megvan, de annak is a vége egy kicsit bizonytalan.

A fenti video pedig nem biztos, hogy segít a pontosításban, de nem néz ki rosszul, de ha nem tudném, hogy mit nézek, akkor nem biztos, hogy rájönnék 

Ha néha-néha úgy érzem, hogy valamit rosszul csináltam, mert nem érzek sehol izomlázat, akkor csak egy kicsit kell várni, és máris rámtör az érzés-.

Mai nap leginkább a régi és új gyakorlatok pontosításával telt el. Az izomláz már előre nevetett ugyanis ő is olyan jól tudta, mint én, hogy pontosítás után a gyakorlatok végzése mindig nehezebben megy, több munkát kíván, és nagyobb izomlázat okoz.

Igaz, hogy ennek fejébe a gyakorlatok is elérik a kívánt hatást, és nem csak ugra-bugrálunk erdei nyusziként, ami izomláz miatt úgy se menne.

Pontosított mozdulatok mellé egy kis elmélet is tartozott, mit, miért és hogyan, mire kell figyelni, és miben segít.

Most kaptam csak fel a fejem arra, hogy ez már a huszadik nap, szóval a szász nap ötödénél tartunk. Eddig elég gyorsan elszált az idő.

 Légzőgyakorlat közben elmosodtak, vagy inkább eltolódtak a határok. Eddigi gyakorlásom során a legnagyobb kihívás mindig is a kilégzés után a levegőt bent tartani, majd újra kezdeni az egész procedúrát.

 Ezzel szemben most inkább a belégzés után a benttartás, és a kilégzés közötti rész megy nehezebben. A váltás megy nehezebben, hogy a belélegzett levegőt szépen lassan lélegezzem ki, ne pedig egy nagy sóhajtással összekötve.

 Érdekes, hogy gyakorlás során nem volt olyan érzésem, hogy valamilyen visszajelzés értékű érzések keletkeznek bennem, de gyakorlás után az izomláz szépen hasba vágott. Még szerencse, hogy erre edzek.

A fa kecske évének eljövetelével elkezdődött a negyedik száz napos kihívás is. Február 12 és május 22 között a kecske addig bögdös a szarvaival, amíg neki nem állsz gyakorolni.  A fa elemű év elvileg úgy is jó a tanulásnak, most lehet, száz napig mindenképppen.

Az idei vállalásaim nagy része a tavalyi folytatása, hiszen ez egy vég nélküli folyamat. Éppen ezért sok új dolog nem fért bele, de úgy is változnak, bővülneka  gyakorlatok. Szóval unatkozni nem fogok

Gyakorlatok nagy része belső munka, így külső hatása annyira nem lesz talán, de a dolgokhoz való hozzáállásomban lehet változás, amire igazából kíváncsi is vagyok, és cél is.

Nei gong mellett újra elkezdtem tanulni egy wudang pusztakezes formát. Száz nap végére tudni kell végig, és nem csak végig, hanem szépen is.

Ha a tanulásból ez még nem lenne elég, akkor edzéseken nekiálltunk tanulni a 108-as formát is, ami szintén kihívásokat rejt magában.

Egyelőre annyit tudok mondani, hogy mindenhol izomlázam van. Fák minden egyes testrészem, valamint kapott javaslatok alapján a teljes légzés könnyebben megy, utolsó fázis után még egy kis kilégzés, és utána kezdődhet elölről.

Összeállt az idei száz napos program, nagyrészt belső gyakorlatokat fogok végezni idén is. Igyekeztem olyan gyakorlatokat csokorba fogni, amelyek hatása segíti egymást.

Folytatom tovább a megkezdett légzőgyakorlatot, valamint egy újabb forma megtanulásával nyitok jobban a világ felé.

Mivel a gyakorlatok zöme belső, ezért külsőleg nem biztos, hogy annyira meg fog nyilvánulni. Azonban azt se szabad elfelejteni, hogy egyetlen igazi változás létzeik, mégpedig ha mi magunk változunk.

Viszont izgatják a fantáziámat a haladó, belső erőket, képességeket gyakorlatok, többek között a robbanó erő gyakorlása, vagy a hullámmozgás.

Újabb gondolatok a gyakorlás margójára, hogy miért is jó gyakorolni.

Az elvégzett feladatok nyitottabbá tesznek, a világ nagyobb részét látja az ember, persze a beleadott energia függvényében. de

 ami szerintem ennél izgalmassabb, vagy most úgy érzem, hogy a lehetetlen fogalma is jelentősen átalakul.

Az út elején a ránk mért, vagy magunkra vett feladatok elvégzése néha tényleg a lehetetlennel tűnik egyenértékűnek, egészen addig amíg szépen gyakorolunk, végezzük a feladatokat, és azt vesszük észre, hogy megcsináltuk a vállalást.

Ezek után a következő lehetetlen se tűnik annak, hiszen tapasztalattal a hátunk mögött tudjuk, hogy az is elérhető, ha teszünk érte.

Néhány eszembe jutott gondolat a gyakorlásról, amelyek közül nem mindegyik lesz új-keletű. Egyrészt gyakorlás közben többször is felmerül, hogy épelméjű vagyok-e, és tényleg szükségem van rá, így is elég dolgom van.

Viszont gyakorlás végeztével meg jó érzés tölt, fáradt is vagyok, de fel is vagyok töltve. Ha nagyzolni szeretnék, akkor mondhatnám, hogy keverdeik a yin és yang.

Valamint az egyes gyakorlatoknak nem csak az adott területen, hanem máshol is hatást fejtenek ki. A gyakorlatok jótékony hatását már érzékelem, és szerintem látható is, de mindenestre jó dolog.

Nem hiába közeleg a negyedik száz napos kihívás előkészítő beszélgetés, már egy ideje töröm a fejem, hogy mit lehetne vállalni, és hogyan. Ha minden igaz a futó száz napos gyakorlásom addigra nagyjából ki is fut, ami nem azt jelenti, hogy nem lesz más/plussz helyette. Úgy gondolom, hogy valami képesség fejlesztő gyakorlat lenne jó, és/vagy a kis kard forma.

Edzések alkalmával is már sokszor, sőt annál is töbször elhangzott, hogy a tai chi a lusták sportja, hiszen nem használuk az izmainkat, nem fejtünk ki erőt. Nagyjából csak a tartóizmok vannak terhelés alatt, a többi dolgot eléntézi a helyes tartás, a struktúra. Védekezés során se erőt az erő ellen elvet használjuk, az sok jóra úgy se vezetne, mindig van egy, vagy több, erősebb, hanem elvezetjük a másik erejét.

Mindez nagyon szép, és nagyon jó is, csak az mintha kimaradna, hogy előtte viszont sok-sok vér és izomláz vár a kedves gyakorlóra. Minél több időt töltött el a tai chi megismerésével, annál több időt követel magának az évek során. A tudás és a tanulás kéz a kézben jár, jelen esetben gyakorol.

Persze, persze a tai chi nem csak egy sport, hanem maga az élet, és annak minden területén tetten érhető, és segít is.

Egy rendezvény mind felet: Amit az egészségről tudni kell, vagy érdemes, vagy az sem kizárt, hogy érdemtelen, de mondjuk ezt nem modnanám.

Szombaton, azaz október 25-én kerül megrendezésre itt. Név szerint a budaörsi Jóka Mór Művelődési Központban. Cím: Budaörs, Szabadság út 26.

Programban szerepel mindenféle érdekes előadás, maszírozás, és egyéb kelet cuccok, valamint lesz Tai Chi bemutató is, ahol közelebbről is meg lehet ismerkedni ezzel a sporttal, harcművészettel.

A rendezvény részletes menetét innen lehet letölteni xls formátumban, aki minket keres 15 óránál és a galériában talál meg.

Interaktív bemutatóra lehet számítani, ahol a közönség is aktív részese lesz a dolgoknak. Egy kis bemelegítés, egy kis qi gong, egy kis tai chi.

 Újabb kihívás részese lettem, ami újabb száz napot jelent, úgy néz ki, hogy lejebb nem adom. Ráadásul száz nap után se ér véget.

Mondjuk ez nem olyan meglepő, mert az előző gyakorlatok között is akad ilyen, sőt maga a tai chi is az.

Viszont kezdem úgy érezni, hogy nagyjából huszadik nap után (látszik, hogy firss hír) könnyebben megy a gyakorlat, kevésbé érzem a vágyat, hogy belehaljak. Ezzel szemben új területeken jelent meg izomláz, ami jó, hiszen valami változik.

Itt van újra, ami abból is látszik, hogy Dan Docherty ismét hazánkba látogat, hogy egy hétvégén át segítse növelni wudang tai chi tudásunk. Amennyiben az eddig megszokott metódus szerint zaljik le az esemény, akkor leginkább alkalmazásokkal fogunk ismerkedni. További részletek a szemináriumról.

Annak érdekében, hogy a találkozás még izgalmasabb, és jövedelmezőbb legyen, elkezdtem tanulni a wudang rövid formát.

Remélhetőleg a sandman nem jön el, ha mégis, akkor lesz alkalom egyből kipróbálni a tanult technikákat.

A forma első fele/harmada már úgy-ahogy megy, talán fel is ismerhető.

Érdekes adalék, hogy mindkét formában yang illetve wudang egyes technikák ugyanúgy követik egymást, példának okáért szétválasztás után jön a húzás, valamint egyenes ostorcsapás után felhő kezek.

A pingvinemtől kölcsön kértem a lándzsáját, hogy egy wudang lándzsa formagyakorlatot megcsináljak, ami meg is lett örökítve az eljövendő generációk, és komikusok számára.

A felvételt visszanézve nem azt mondom, hogy egy jól sikerült gyakorlat lett, viszont legalább látom a hibákat, nem csak szálkát, de az egész lándzsát is.

Ami elsőre nagyon feltűnik, hogy hiába lett állandóan kihangsúlyozva, hogy a másik torkánra támadunk, azért elég sokszor kimarad, és talán mellkas táján érkezik a támadás.

A kígyó úgy látszik, hogy megint zsiráfot, vagy valami nagyobb testű állatból lakmározott, mert nem nagyon tudott mélyre menni.

Szóval nem szép, de felismerhető, és tanulságos is lehet.

Elhazározásra jutottam magamban, hogy utazás közben is igyekszema tai chi alapelveit betartani, akkor is, ha éppen ülő helyzetben vagyok a járművön.

Ennek érdekében nem dőlök hátra, hanem a fejtetőt nyomom fel, mintha zsiráf lennék, és városnézésre indultvam volna, valamint a gátat süllyesztem bele az ülésben.

Ennek egyik hozadéka, hogy az előttem lévő ülést fékezéskor sokkal könnyebben, és gyorsabban fejelem le, mintha hátradőlve ülnék, ahogy a humanoidok. Másik pedig, hogy néha mintha fájna a derekam, de az is lehet, hogy csak egyenesedik, vagy valami ilyesmi. Viszont, ha elfeledkezek magamról, akkor egész kényelmes az egész, de az sem kizárt, hogy ilyenkor a tartásom is változik.

Mindenesetre maradok hátradőlés nélkül