Egy kis programajánló:

Immáron már a 8.-ik alkalommal a Fővám téri Vásárcsarnokban újra megrendezésre kerül a Japán Napok kulturális rendezvény, melyet Tanabata Ünnepség névre kereszteltünk.

Július 11.-ei kezdettel, programokban gazdag és látnivalókban bővelkedő Japán kulturális rendezvény várja a látogatókat.

A rendezvény Július 13.-ka Szombat, 14.30-ig tart, a 3 nap alatt programokkal és előadásokkal kedveskedünk a látogatóknak.

Várunk mindenkit szertettel, addig is kövessétek az eseményeket és hívjátok meg az ismerőseiteket a rendezvényre.

https://www.facebook.com/events/620677567951551/

A rendezvény weboldala: http://japankultura.webs.com/

A rendezvény helyszíne: 1093 Budapest, Vámház körút 1-3.

További szép napot!

Véget ért az idei tai chi edzőtábor.

Az idő nem volt túl meleg, de hideg sem, szerintem a gyakorlásnak éppen megfelelő, kivéve  mikor szakadt az eső.

Reggeli qi gong gyakorlatok során feltöltöttük magunkat, és csak úgy úsztunk a csiben, amikor éppen fel tudtam kelni, és nem az ágyban szundikáltam.

Formagyakorlatokban is előrelépések történtek, pontosítás, vagy újabb technika megtanulása, valamint lépességeket gyakoroltunk.

Egy kicsit fura volt újra kézbe venni a botot, és a lándzsa formát gyakorolni. Főleg úgy, hogy egy kicsit tekertünk rajta. Ennek a technikának a megtanulását jelentős mértékben segítette, hogy páros gyakorlatok során is átnéztük. Mikor a gyakorlópartnerem rá akart suhintani a lábamra világosodott meg bennem a lépés mikéntje.

Szablya forma is kezd lassan a vége felé közelíteni, lassan, és még nem biztos, hogy felismerhetően. Viszont, annak érdekében, hogy a sorrend teljes mértékben boruljon elkezdtem tanulni a nagy kard formát is, úgy hogy a kicsiből se tudok sokkal többet.

A testi, fizikai gyakorlatok mellett a szellemünk is kapott egy kis képzést.

A  nyári tábor ideje elérkezik lassan, egészen pontosan a következő héten, így egy kis ráhangolódás gyanánt egy video

ami az áprilsi tai chi világnapon készült 108 formagyakorlat közben.

Amelyik formáról denevér módszerekkel vannak információim.

Hétvégén zárult le a száz napos kihívás, illetve szombaton volt a hivatalos ünneplés, és gyakorló nap.

Az edzés első felében negyvennyolcas formát végeztünk, majd nekiestünk a szablyának, ahol inkább pontosítottunk, majd pár új technikát vettünk, A talaj jellege miatt utána pár cipőt is veszünk, a sok sarkonfordulásnak nem kedvezett.

Lassan elérkezett a nap fénypontja is, a sütemény evés, de előtte még teáztunk egy nagyot a Flying Bird Teaház tulajdonosának/vezetőjének jóvoltából. A finom teák mellet sok érdekes információt/történetet is hallhattunk.

Tai chi gyakorlása közben jól ismert tény, hogy egy húron pendülünk, de az egy húr mindenek felett van még pár, amit jó észben tartani. Ha sikerül, akkor jobban fogjuk tudni, hogy mi mért, és mikor mozdul, valamint hova érkezik.

Miről is beszélek? Az összetartozó, együtt mozgó végtagokról.

Tenyér - lábfej
csukló - boka
könyök - térd
váll - csípő  (ami szerintem meg is adja a keretet)

A Tai Chi vilgnapon az egyik előadó bemutatója során egyenes ostorcsapáson kersztül szemléltette a gyakorlati megvalósítást. A technika végén a csőrben lévő kéz vajh hol lehet. Elől, hátul oldalt?

Mivel a csukló és a boka együtt mozog, ezért a hátul lévő lábnál illene keresni.

Egy gyakorlat a sok közül, egy kicsit gondolkodva a többiben is fel lehet fedezni. Szerintem az egyik legösszetettebb technika a  majmok visszaterelése, ahol mindezt tényleg szépen láthatjuk, feltéve, hogy jól csináljuk.

A kézzel együtt emelkedik a láb. Ahogy a hátul lévő kéz jön a fülhöz, és hajlik be, hajlik a láb is, valamint a két tenyér megfordul, a fej előre néz. Lépünk hátra, miközben a kéz előre megy.

Az utolsó nap, utolsó erőfeszítések, és a visszakeintés.

Túl a századik nap lovaglóállásán. Felszabadító érzés is lehetne, de inkább ez is csak fáj.

Azért be kell vallani, hogy ez a nap lesz a végső, összefogni hát.

Vagy inkább comb.

Szóval a nap kicsit lazábbra sikeredett gyakorlás címszó alatt, mint az eddigi kilencvenkilenc.

Azt hiszem az egész kihívásra el lehet mondani, hogy több kevesebb lelkesedéssel, de a vállalások java részét megcsinálva telt el.

Azt is be kell vallanom, hogy annyira nem sajnálom, hogy lehetelt a száz nap, és már nem 'kötetelező' a gyakorlás, hanem csak a napi rutin része,

Száz napos kihívás? Aludj rá egyet, és igen, alvás után már csak egy gyakorlatsor és vége.

Combjaim lazák, mintha betonkeverővel masszíroztam volna ki őket, szóval nagyon nem bánom, hogy már csak az utolsó lépépések vannak hátra.

A vállalt gyakorlatok nagy részét a hétvégi táborban teljesítettem, sőt komlexumot túl is. Azért a ching táboronh lehet, hogy kicsit gondolkodni kéne. Mondjuk az vicces volt, hogy az arany fácánt megtanítottam pillangózni.

Mára vonatkozóan éppen befejeztem a lovaglóállásom. Közben nem is éreztem nagyon, hogy beton lábaim vannak. Utána se annyira, inkább csak a szokásos izomfájások érkeznek.

Hosszú, mély levegővétellel tarkítva megvan az első kör lovaglás, 3:33. Megint a hármas szám bűvöletében, illetve egy kicsit több is volt, mire sikerült kijönni az állásból eltelt még pár másodperc, szerettem volna leülni a székre, de nem tudtam odagurítani.

A gyakorlat egész könnyedén ment, csak úgy 2:35 körül kezdtem el érezni a megszokott fájdalmat. Mondjuk a belső combizmok feszültek elötte is egy kicsit, de nem olyan mértékben. Utána viszont a comb hátsó részében megjelent a fájdalom.

A térdeim viszont nem fájtak, kösznhetően annak, talán, hogy a testsúlyt igyekeztem hátul tartani, ülök egy széken érzés, és nem elöl.

Tegnap kaptunk instrukciókat arra nézve hogy kellett volna csinálni a feladatokat. Nagyon világrengető dolog nem hangzott el azok számára, akik már gyakoroltak valamit is az életük során. A lényeg tömören: nem elég az adott feladatot egyszer megcsinálni, hanem többször, háromszor-négyszer.

Az első kör a bemelegítés, második során eljutunk a határainkig, majd az utolsó körben túl is lépünk rajta.

Ha este, akkor komplexum, az esték már csak ilyenek.

Lábammal a földbe, fejemmel az égbe kapaszkodva a faállás egész könnyed volt, szinte elrepült az idő.

Ez a nap is úgy talált rám, hogy minden létező izmom fájt, anélkül, hogy csináltam volna valamit. Ez az érzés megmaradt lovaglóállás közben is.

Az állás ideje 3:20 volt, illetve reggel 10 óra, de az olyan skat nem árul el. Nem éreztem késztetést, hogy tovább folytassam a lábaim gyilokását

Belső combizmok húzódtak, és a csípő nyílt, aztán a többi izom is elkezdett fájni.

Valami okból kifolyólag a vádlim akkor is fájt,ha éppen nem csináltam semmit, talán csak úgy megszokásból.

A lábam hátsó feláében futó izmok elég merevnek tűntek előre hajolgatás, loógás közben, Ezen egy kicsit segített az, hogy a lábam feltettem egy kb derákmagas tárgya, és hajolgattam rá.

Azért egy kád forró vízben ülve hajolgatni a lábra egész más élményt ad, mint a szárazföldi barátja. Lehet, hogy több időt kéne rá fordítani.

Túl a napi első álláson, 3:15, nem tudom, de rendesen elfáradok benne. Tavaszi fáradtság, vagy csak lustaság. Megint a belső combizmokat kerítette hatalmába először a fájdalom, majd szépen tovább terjedd minden megtalálható izomra.

Egy kicsit lógtam. Szerencsésebb helyzetben voltam, a lábaimról ez nem mondható el, minden a láb hátsó részén futó izomot végigjárta a fájdalom. Második alkalommal már kicsit jobb volt, lehetőség szerint, leginkább csak a vádlimban éreztem, ami a gyenge pont.

Nyílt hétvége

Most már tényleg a célegyenesbe kanyarodtunk.

Innen akár már egylábon is mondanám, de nem teszem, mert a végén még meg kell csinálni.

Szerintem a lovam is kicsit fellélegzik, hogy lassan vége van. Kiszaladta magát.

Azért ne ugorjunk ilyen nagyot, hanem kezdjük el a gyakorlást.

Egy 3:20-as állást sikerült megvalósítani. A lábam egész hamar elkezdett fájni, leginkább a combom belső fele, majd elöl is.

Három percnél gondolom magamban legyen három tíz, tizenöt, majd húsz, és itt meg is álltam. Ment volna tovább is, de még csak a nap elején tartunk. A 3:30 plusszos állások kezdenek nagyon meseszerűnek tűnni.

Csináltam még egy lovaglóállást, ami 3:16-ig tartott, mivel nem volt aktiválva a mazochista kitartás, nem próbáltam meg hosszabb ideig állásban maradni. Viszont rájöttem, hogy miért is fájhat jobban a combom. Állás közben észrevettem, hogy a lábfejeim jobban közelítenek a párhuzamoshoz, mint előtte, ami jelentős combizomhúzodással jár.

Az állát a lábujjhoz gyakorlaton ma kicsit csavartam, és igyekeztem úgy lehajolni, hogy a hátam egyenes maradjon, ha nem is olyan mélyen, de kicsit talán szebben. Mivel nem látom magam, ezért csak érzésre voltam hagyatkozva. Talán jobb is, mert röhögve fentregtem volna a látványtól.

A gyakorlat végzése alapesetben a fentiek szerint történik, egyenes háttal, csak nekem még nem volt egyértelmúű  az alapesetbe állás.

A komplexum megint estére maradt, de legalább szép csillagos ég mellett csinálom, ha látnám őket. Első körben súlyáthelyezés közben a bal lábam, mikor hátul volt elkezdett görcsölni, és csak egy kis meggyőzéssel lehetett rá hatni, hogy folytassa az együttműködést.

„Ismered azt az érzést, amikor egy jó forró kádfürdőben kellemesen ellazulnak izmaid és végre kikapcsol az agyad? Amikor masszázstól teljesen felfrissül, gyógyul a tested? Amikor gravitáció nélkül repülsz, táncolsz, lebegsz? Emlékszel még arra, ahogy egészen kicsiként belebújsz szüleid óvó ölelésébe és tudod, biztonságban vagy? Szeretnéd újra megtapasztalni a teljes gond(olat)nélküliség állapotát, a magzati létet? Érezni, hogy a világtól nem elkülönülten létezel, hogy Te és az Univerzum összetartoztok?”

AquaRelaxáció

Mi az AquaRelaxáció?

Az AquaRelaxáció egy gyógyító/lazító terápia, ami testmeleg vízben történik. Az AquaRelaxációt az Auroville Magyarország Közhasznú Egyesület (AMKE) felkérésére dolgozta ki Magyarországon és Indiában Nagy Boglárka, nemzetközileg regisztrált terapeuta és oktató.

Miben más és egyedi ez a terápia?

A terápia egyediségét a meleg-vizes közeg adja. A meleg vízben izmaink már önmaguktól is ellazult állapotba kerülnek, és ez tovább fokozható a szakavatott mozdulatokkal. A különleges eszközök segítségével a lebegtetett vendég a súlytalanság nyújtotta szabadság élményét éli meg, miközben a terapeuta finom és dinamikus mozdulatokkal végez nyújtásokat, masszázst és kimozgatásokat a főbb izomcsoportok és meridiánok mentén. A meleg vízben, a háromdimenziós térben történő a lélegzettel összehangolt ritmusban végzett mozdulatok olyan szinten képesek a testeket ellazítani és átmozgatni, ahogy a szárazföldi technikák nem.

Kinek ajánlható az AquaRelaxáció?

Az Aquarelaxáció kortól, nemtől és panaszoktól függetlenül bárkinek ajánlható. Az AquaRelaxáció kezeléseket gyógytornászok, masszőrök, mozgásterapeuták, gyógypedagógusok és dúlák alkalmazzák relaxáló és terápiás célokra, hogy csak néhányat emeljünk ki az eddigi alkalmazási területek közül. Egészséges és beteg felnőttek és gyermekek egyaránt élvezhetik az AquaRelaxációs kezelések hatásának előnyeit.

Kik szoktak AquaRelaxáció kezelésekre menni és miért?

Az érdeklődők és igényeik nagyon változatosak.

• Több olyan érdeklődő is volt, aki víziszony miatt jött majd egy kezelés után a megélt élmények hatására eldöntötte, hogy megtanul úszni. Akiben kialakult a félelem a víztől nagyon vágyik arra, hogy túllépjen a félelmein, mert belül érzi, hogy a víz az a fontos életelem, ami képes arra, hogy átöleljen, befogadjon, megtisztítson.

• Sokan fájdalmak miatt jelentkeznek, pl. volt, aki becsípődés miatt jött, mert már több hete szenvedett és sajnos eddig semmi sem segített neki. A kezelés végére meglepődve tapasztalta, hogy végre teljesen elmúlt a fájdalma.

• Vannak idegsérülések miatt jelentkezők, pl az egyik agyvérzésen átesett páciens a kezelés után azt vette észre, hogy könnyebben mozog és még az egyensúlyérzete is megnőtt.

• Nagyon sokan a stressz általános csillapítására használják. Gyakran meg szoktak lepődni azok, aki rendszeresen végeznek relaxáló gyakorlatokat, hogy mennyire túl tudnak lépni saját eddig megismert ellazulási határaikon.

• Olyanra is volt már többször is példa hogy erős fizikai megerőltetés pl. Marathónfutás után kapott valaki AquaRealxációt. Ezekben az esetekben mindig nagyon gyorsan regenerálódott a szervezett, így könnyebben ment az átállás a hétköznapokra.

• Megesik, hogy súlyos érzelmi traumán átesettek keresik az AquaRelaxációt. Volt olyan anyuka, aki gyermekének a betegségét nem tudta feldolgozni, a kezelés végére rájött, hogy miként tud változtatni a saját hozzáállásán.

• Sokan hozzák el gyermekeiket stressz oldásra és magatartászavarok kezelésére. Ők arról számolnak be, hogy nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek a gyermekek.

Várandósok esetén van e speciális program?

A várandós kismamákat egyénileg is kezeljük, ugyanúgy ahogy bárki mást, de van egy külön programunk is a kispapákkal érkezőknek. Nagyon kedves élmény a várandós párokkal végzett terápia, ez egyrészről enyhíti a kismama mozgásszervi panaszait, és mivel baba és mama egyaránt meleg vízben van így a kezelés ideje alatt megerősödik a belső kommunikáció, a közös belső utazás alatt még mélyebben összehangolódik a baba és mama, mint korábban. A kispapa pedig végigkíséri, sőt támogatja ezt a folyamatot a terapeuta segítségével. Egészen magható élmény látni azt az átalakulást, amin a kispapák mennek át egy-egy ilyen program során. Az eleinte még kicsit zárkózott vagy bizonytalan apukák a kezelés végére már olyan szintű nyugodt és magabiztos jelenléttel tartják a karjukban a kismamákat, amin látszik, hogy megtalálták helyüket és szerepüket a családban.

Miért hat ennyire mélyen az AquaRelaxáció?

Sokan figyelték és kutatták az elmúlt években a meleg-vizes terápiákat. Egy érdekes kutatás, ami a egyszerre vizsgálta pácienst és a terapeutát, azt mutatta ki, hogy a kezelés során az első 20 percben a lélegzetük, a második 20 percben a szívverésük a harmadik 20 percben pedig az agyhullámuk rajzolata hangolódott össze. Az AquaRelaxáció során a terapeuták felismerik és felhasználják ezeket az elért összehangolódási állapotokat a mélyebb gyógyulás érdekében. Az izmokban felhalmozódott feszültségeknek lelki okai is vannak, amikor vízbe merülünk, a tudatalattink felszabadul, és a felszínre törő feszültségeket a víz feloldja. Ezáltal egyszerre gyógyul a test és a lélek. Az AquaRelaxáció esetében a gyógyítást nem a terapeuta idézi elő, hanem a fő gyógyító a víz és a páciens önmaga. A terapeuta érzékenységén és szakavatottságán múlik viszont, hogy mennyire mélyen tud a vendég elmerülni a víz és a felsőbb én gyógyító erejében.

Mennyi ideig tart a kezelés és hányszor kell ismételni a teljes siker eléréséhez?

Ez teljesen egyéntől és lehetőségektől függ, az biztos, hogy minden egyes kezelés hasznos és hatásos. Általában az első kezelés másfél órás ebben már benne van egy állapotfelmérés is.

Hol lehet bővebben is tájékozódni?

www.aquarelaxacio.hu

Bő 3:10-es állással kezdtem a mai gyakorlást. Az első perc annyira simán ment, hogy szinte úgy éreztem innen megyek aludni. Aztán ma második perc után érkeztek a fájások, eslősorban a belső combizmok. Lehet, hogy bírtam volna még, ha akad akaraterőm, de nem éreztem úgy, hogy annyira erőltetni kéne.

Megint esti komplexum. A gyakorlat nagyon nagy részére az volt igaz, hogy az első combizmaim fájtak elég rendesen.

Nagyjából a testsúlyáthelyezésnél kezdődött el, és folytatódott a felhő kezek alatt.

A belső combizmokat is éreztem, de azok elenyésző részét képezték az érzetnek, az első vombizmokot viszonyítva.

OUUHHH!

Nem kizárt, hogy a lábamra megint ráférne egy kis lazító maszírozás, vagy valami.

A mai napot kezdjük egy kis nyújtással, fel a lábat a 'nyújtópadra', és hajolgassunk rá egy kicsit.

Az a 'jó' a kis szerkénykén, hogy billeg a lába, és amikor ez megtörténik, akkor húz egyet a lábon, majd később visszatolja.

Dinamikus nyújtás.

Egy három perc tíz másodperces lovaglás letudva. Nem az életem állása volt. Időben biztos nem, de egész szép mély volt az állás.

Rákaptam a széles állás ízére is, amikor eszembe jut csinálok is egy állást. A munkahelyen jobban tudom mérni a szélességet a járólapoknak köszönhetően. Ma egy 1:42 állással örvendeztettem meg a lábaim.

Kezdeti lovaglóállásom nagyjából 3:05-3:10 volt. Többet szerettem volna, majdnem szarkát, de úgy éreztem, hogy kezdetnek éppen elég, van még hátra a napból elég idő gyakorolni. Amúgy is három percet vállaltam, ami már meg is van. Ne adj isten több lesz belőle, akkor se fogok kétségbe esni.

A komplexumot megint késő este sikerült megvalósítani, égnek hála megint minden izmom máshol fájt gyakorlatvégzés közben.

Lovagló- és faállás alatt a hátsó combzmok és a vádli feszült leginkább. Sólyáthelyezés közben, amikor a jobb lábam volt hátul, az oldalra eső fenékizom nagyon fájt, amikor hátravittem a testsúlyt. A másik oldalon is fájt, de ott nem annyira, valamint felhő kezek közben is meg-megéreztem. Ennél a gyakorlatnál az első combizmok is bemutatkoztak, hogy itt vagyunk. Örülök.

Felhő kezek közben viszont elég szépen melegszik a tenyerem, kézrátétellel sütök.

Legyél a víz!

Bár meg kell jegyezni, hogy a vizipaci az egyik legveszélyesebb állat az emberre nézve.

Tegnap valamilyen oknál fogva kitaláltam, hogy szélesebb állásban is megpróbálom a lovaglóállást, ami nem is olyan kicsi lett, egy egész lábnyival. Talán arra volt jó az egész, hogy a mai viziló szélesebb hátát is meg tudjam ülni, A széles állás miatt a gyakorlatot inkább félmagas állásban tudtam megcsinálni, később kicsit mélyebben. Mindenesetre kb húsz másodperc után úgy éreztem, hogy nem vagyok normális. Nem adtam fel, és egészen egy percig eljutottam.

Ma reggel is csináltam egy széles állásban lévő gyakorlatot, egészen másfél percig, és nem is nagyon éreztem, hogy meg akarnék halni. Nem sokkal később éreztem, hogy itt az ideje, hogy a napi adagomat is megcsináljam, amit megint egy picit növeltem, 3:54-es időt értem el.

Gyakorlat közben, amikor állás közben a térdeim fájtak, akkor igyekeztem hátrébb vinni a testsúlyt, mintha tényleg ülnék, ilyenkor a térdem nem fájt, viszont a hátam egyre kevésbé volt egyenes, függőleges, inkább hajolt előre.

Mára a lábam szép nagy izomlázzal készült a tegnapi gyakorlás után. Leginkább a belső combizmok fájnak.

Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy egy kicsit emelek a lovaglás idején, és 3:50-ig megyek el.

Nagy nehezen, de sikerült megcsinálni az állást. A végén leginkább magammal kellett küzdeni, hogy még bírom, nem kell abbahagyni.

A gyakorlat végén annyi különbség volt, hogy eddig az állásban már remegtek a lábaim, most utána is még egy ideig.

Néha úgy érzem, hogy a lovaglóállásba belemerevedett izmokat a nyújtás, főleg amikor felteszem valahova, és hajolgatok rá, kicsit kilazítja, ellentétes irányban végez rajta munkát.

Utóbbi időben a guggolás elég jól megy, kvázi bemelegítés, lovaglóállás nélkül, csak úgy bele a nagyvilágba.

A tegnapi viszonylag könnyű 3:33-as lovaglóállás után ma is úgy éreztem, hogy megcsinálom, sőt ide az oroszlánt, meg is döntöm a csúcsom. Nah igen, de azzal nem számoltam, hogy oroszlánt ülni egész más, mint lovat, nagyobbat harap, és könnyebben ledob a hátáról. Talán ennek is köszönhető, hogy nem sokkal három perc után a földön találtam magam. Az izomlás szépen körbejárta a combom, elöl, hátul, oldalt.

Viszont a nyújtásgyakorlatok egy része egész pofásan megy, igaz ugyanolyan izomlázat biztosítva. Sarokhoz ülés, párhuzamos talpélfogás, és szerintem az állat a lábujjhoz is.

Heroikus küzdelemben a második lovglóállás 3:45, új rekord. Második perc végénél érezhetően elkezdett fájni a hátsó combizom, amire kvázi kicsit ráültem, aztán az utolsó harminc másodpercben a combaim is forrósodtak, valamint a térdeim is fájtak kicsit.

A jobb idő reményében, vagy lebalább egy kicsit felkészülve a dolgok menetére egy kis komplexum.

Meglepő módon mind lovagló- mind faállásban nem az az izmom akart begörcsölni, amelyiket megfeszítettem, hanem az első combizmok, talán a lovaglásnak köszönhetően.

Felhő kezek közben a teljes hatás kedvéért már csak a csillagok háborújából való effektet hiányoztak, ezt kicsit pótolta a természet, igaz kicsit megelőzve korát.

Eighty Three

'In the Art of Peace we never attack. An attack is proof that one is out of control. Never run away from any kind of challenge, but do not try to suppress or control an opponent unnaturally. Let attackers come any way they like and then blend with them. Never chase after opponents. Redirect each attack and get firmly behind it.'

Túl a lovagláson, első kör, 3:10. Enyhén remegó lábak mellett úgy éreztem, hogy azért bírnák még, csak az akaraterőm nem volt meg hozzá, hogy tovább simogassam a ló hátát. Szombat, hétvége, kevés munka, lustaság.

OOUUHHH! A gyakorlat után pedig elég erősen érezhető izomláz a vádliban.

Vicces, hogy azután kezdek el fájni a lábaim, hogy elkezdtek hajolgatni rájuk. Lovaglás után nem éreztem őket, de a vádlim annál inkább.

Hajnali komplexumnál nincs is nagyon jobb dolog a világon, talán az, ha időben elkezdem, és nem megint alvás előtt állok neki.

Testsúlyáthelyezésnél inkább a bal lábam fájt, akkor, mikor hátul volt, és inkább a csípő nyitás volt hangsúlyos. Felhő kezeknél pedig a combizmok dolgoztak, hogy ne csak lovaglásban tegyenek jártasságot.

Eighty Two

'There are two type of ki: ordinary ki and true ki. Ordinary ki is coarse and heavy; true ki is light and versatile. In order to perform well, you have to liberate yourself from ordinary ki and permeate your organs with true ki. That is the basis of powerful technique.'

Túl az első lovaglóálláson, 3:10. kellemesen fájnak a belső combizmok, mondjuk a többi helyen is, és ahogy szokott lenni gyakorlat után szépen végigvonul mindenhol.

Párhuzamos talpélfogásban, vagy sarokhoz ülve várni a buszt már minden napos dolog. Esetenként egy kis komplexumot is beleviszek, ha nagyon el vagyok csúszva magammal,

Eighty One

'In our techniques we enter completely into, blend totally with, and control firmly an attack. Strength resides where one's ki is concentrated and stable; confusion and maliciousness arise when ki stagnates.'

Egy nagyjából 3:05-ös állással indítottam a napot. Tegnapi gyakorlás után megint minden lábam jobban fáj. Akár mehetett volna kcsit tovább is a futam, de nem akartam magam egyből a véksőkig kimeríteni, hiszen van még rá húsz nap.

Kis dinamizmus a nyújtógyakorlatban, a lovaglóállás és a sarokhozülés összekapcsolása. Régen mennyire nem szerettem, mostanában egész békében élünk.

Eighty

'One should be prepared to receive ninety-nine percent of an enemy's attack and stare death right in the face in order to illumine the Path.'

Újabb mérföldkő a gyakorlás életében, a táv négyötödét elértük a mai nappal. Tavaly ilyenkor ért véget a kihívás, most még van húsz napunk.

A jó időre való tekintettel a szabadban végeztem el a gyakorlat lórugásni részét. Sajnos jó idő ide, szabad levegő oda, csak három perc tizes állást sikerült végrehatjani.

Utána egy kis nyújtás, párhuzamos talpélfogás, sarokhoz ülés. A bal lábamhoz még mindig nem az igazi. Jobb láb esetén időnként már felismerni.

A hely szelleme megkövetelte a komplexumot is, ami kis szünetekkel ugyan, de nagyjából egyszerre végeztem el. Ennek következtében a lovaglóállásban való energiaáramoltatás megint inkább lábgörcs közeli volt. A faállás egy fokkal jobb. Testsúlyáthelyezésnél 0-100 helyzetben még mindig tudtam egy kicsit húzni a belső combizmokon, a csípőn.

Seventy Nine

'The Art of Peace is to fulfill that which is lacking.'

Mai napot egy kis nyújtással kezdtem. Fel a lábam a kb derék magas cuccra, és fogjuk meg a talpat.

Első lovaglállásommal meg is döntöttem az eddigi csúcsot, 3:41. A fájdalom szépen végigjárta a lábam, először a comb belső felén, majd elöl, onnan haladt hátrafelé, és végén a vádlimban kötött ki.

A párhuzamos talpéfogás egész szépen ment, a lábak persze, hogy fájnak, mi mást tegyenek, ha egyszer nem természetes pózba kényszerítem őket. A csípő és a száj nyílik, de más-más céllal.

Levezetésnek/bemelegítésnek egy kis asztalitenisz, aztán komplexum. Az élet komplex oldala.

Esti komplexum kezdete, a nap csúcspontha.

Seventy Eight

'Even when called out 
By a single foe, 
Remain on gaurd, 
For you are always surrounded 
By a host of enemies.' 

Egy lovagláson túl, szintén a hármas szám bűvöletében. 'Three is the magi number'. Az első három perc akár könnyűnek is mondható, viszont utána a lábaim rendesen elkezdtek remegni. Az állás szokásos nagyjából két láb távolság, még jó, hogy nem jeti vagyok. Gyakorlás után menetrend szerint megérkezett a többi izom fájdalma is.

A második állás koránt sem volt olyan egyszerű, mint az első. Második perc meghozta a fájdalmat. először a belső combizmok, majd az első combizmok, ekkor éreztem úgy, hogy kicsit a hátsó inakra ülök, amik ekkor meg is fájdultak, és néha-néha úgy éreztem, hogy az állás szöge túlmegy a megengedetten. Tehát visszahalyeztem a súlyt. Harmadik perc után nem sokkal nem is bírtam tovbb, és feladtam a küzdelmet.

A nyújtásra kijelölt eszköz, egyéb okok miatt, kapott egy kis vízhűtést, így kellemesen hűvöset áraszt miközben a lábam ráteszem, és hajolgatok rá. A sarokhoz ülés és a párhuzamos talpélfogás is a fenékizmot harapdálja most, valamint a csípőt nyitja, pedig nem is kulcs.

Este komplexum, lovaglóállás, energia nem tudom, hogy átjárt-e, de az biztos, hogy a belső combizmokon az izomláz szépen felmászott.