Seventy Seven

'At tthe instant 
A warrior 
Confronts a foe, 
All things 
Come into focus.'

Túl a lovaglóálláson. Annak érdekében, hogy a fejlődés folyamatos legyen elég széles terpeszben, és  egy kicsit hosszabb állásban időztem el, ha nem is hetesekben mérve, hanem három hármas. A vége felé azt hittem eljött a világvége, remegő combok, fájó fenék.

Seventy Six

'In extreme situations, the entire universe becomes our foe; at such critical times, unity of mind and technique is essential - do not let your heart waver!'

Bár a nap otthoni lovaglóállással kezdődött, ami egész könnyed volt. A végén kicsit remegő lábakkal, de nem annyira vészesen. Mivel otthon nem olyan köckaköves a padló, mint a munkahelyen, az állás szélességét nem tudtam annyira nyomon  követni.

A hetvenhatodik, szombati nap leginkább a tai chi világnappal telt el. Kint voltam, ott gyakoroltam, és hallgattam meg néhány előadást, igyekeztem elsajátítatni az ott látottaka, hallottakat.

Az esti komplexum viszont elég kimerítőre sikeredett, főleg az mély állások voltak azok, amik igencsak kikezdtéka lábamat, a belső combizmokat.

Mindeneesetre túléltem.

Már nincs is sok hátra.

Seventy Five

'Failure is the key to success;
Each mistake teaches us something.'

Elérkeztünk a száz napos kihívás újabb mérföldkövéhez, az út háromnegyedénél tartunk.

Első lovagláson túl. A tegnap elkezdett 3:23-as időt vittem tovább, de lehet, hogy ment volna tovább is, igaz, hogy a lábaim a vége felé már kicsit remegtek. Igazából a belső combizmok fájtak, a többit most annyira nem éreztem.

Munka közben a székben ülve megint a talpam a padlóra téve addig nyújtom előre, amig a talp egész felülete a padlón tud maradni.

Seventy Four

'Be grateful even for hardship, setbacks, and bad people. Dealing with such obstacles is an essential part of training in the Art of Peace.'

Mai első lovaglásom során egy kicsivel növeltem az időt 3:16 helyett 3:23-at. Az első húsz másodperc csak úgy elszaladt, észre se vettem. A gyakorlat többi része is egész jól ment, jó nem azt mondom, hogy a második perc tájékán ne vették volna észre a lábaim, hogy mi a helyzet.

Lábat feltenni valahova, kicsit benne maradni, majd hajolgatni rá, lassan olyan lesz, mint a levegővétel.

Este egy kis komplexum. hogy szép legyen az álom.

Így mélyebb állásban csinálva a lovaglást alapból könnyebben rántom görcsbe a lábaim, és akkor még nem is értem el a következő gyakorlathoz. Igaz, hogy a faállás könnyebben ment, a súlyáthelyezés közben megint nyílt a csipő, és a belső combizmok is beszálltaka kórusba. A fentiekben megismert érzés felhő kezek alatt sem távozott, megmardt gyakorlat végéig.

Megin visszatért nagyjából az érzés, hogy kb bármit is nyújtok, mindig a fenékizom fáj, na jó, meg a vádli is.

Seventy Three

'Life itself is always a trial. In training, you must test and polish yourself in order to face the great challenges of life. Transcend the realm of life and death, and then you will be able to make your way calmly and safely through any crisis that confronts you.'

A napot szinte egész végig a szabadban töltöttem, így a gyakorlatok végzésére is itt került sor. A ló szinte száguldott a friss levegőn, de az is lehet, hogy a mellettünk ebédelő macska ijesztette meg. Mindenesetre egy 3:16-os állást siekrült prezentálni. AZ is igaz, hogy a ló szaladt, de egy ideig még nem, hanem szép lassan, óvatosan lépkedtem.

Később egy kis nyújtás következett, páruhazom talpélfogás, és sarokhoz ülés formájában. Egész jól ment, de nem vittem túlzásba, az edzésen viszont sikerül bepótolni. Szép nyújtó edzés volt bordásfallal és partnerrel együtt.

Az is kiderült, hogy az eddig félmagasan végzett lovaglóállás a komplexum során nem az igazi, és szépen menjek csak le mélyre, még mélyebbre. Egy gond van, a pincében nem olyan jó a levegő.

Seventy Two

'Protectors of the world
And gaurdians of the Ways
Of gods and buddhas,
The techniques of Peace
Enable us to meet every challenge.'

Heroikus küzdelem során véget ért az első lovaglásom. Egy harmincig nagyjából minden szépen és jól ment, három percnél már eléggé fájtak a lábaim, de gondoltam van még benne egy kicsi, hogy ne álljak meg itt, így egészen három perc tízig maradtam benne.

Leginkább a comb belső felében érzem megint a gyakorlás hatását. Nem igazán tudtam felállni, aztán meg a combjaim nem akartak megtatrtani, még jó, hogy ott a ló, és rá lehet ülni.

Második lovaglás is három perc tizenhatos volt. Kedvesen remegő lábak, viszont lassan kezdem elérni azt, hogy a szélesebb állásban is lemegy a combom vízszintes alá. A viszonylag széles kicsit több, mint két lába szélességet jelent, viszont gyakorlás közben a hátam nem túl egyenes, Az elején még igen, aztán a vége felé átmegyek öregnéni pózba. Nem baj, talán a századik napra összejön egy rendes lovaglállás.

Gyakorlás közben jól lehet érezni az ürest, de főleg a telit a lábakban.

Párhuzamos talpélfogás közben megint valami egész eszement helyen fájt a lábam, nagyon nem ott, ahol kéne, nem a belső combizmok vagy ilyesmi, hanem kint/oldalt nyújtozkodott.

Seventy One

'Each day of human life contains joy and anger, pain and pleasure, darkness and light, growth and decay. Each moment is etched with nature's grand design - do not try to deny or oppose the cosmic order of things.'

Otthon lehet, hogy kisebb a lovam, vagy valami, a lakásba nem fér be akkora, de most három percnél azt éreztem, hogy meghalok. Igaz nem csak az állás szélességét néztem, hanem azt is, hogy a lábaim viszonylag párhuzamosak legyenek. Nem lettek. Valamennyire korrigáltam rajta, és közen éreztem, hogy jobban feszülnek tőle a lábaim.

Az esti komplexum ma Volbeat zenéjére történt. Igazából semmi meglepő nem történt, most a testsúlyáthelyezést az energiavezetéssel végeztem - belül fel, kívül le . Igazából el se fáradt a lábam, szóval lehet, hogy valamit nem jól csináltam.

A felhő kezeket pedig a szükséges időnél kicsit tovább tarottam életben, jó volt, az öröm kedvéért.

Sajnos a közös gyakorlásra egyéb dolgok miatt nem tudtam eljutni, ezért nap közbn nyújtottam a pajtásomon, valamint igyekeztem az államat a lábujjamhoz érinteni, de még nem esett le, emellett szerintem jobb. Mondjuk bentről mindent szebbnek látok. A fentiek mellett volt egy kis lógás, és guggolás is.

Seventy

' Do not look upon this world with fear and loathing. Bravely face whatever the gods offer. '

Jobban szeretem aznap megírni az aktuális gyakorlatot, amikor végzem, és nem utána, mert akkor az érzés, az emlékek kicsi már mást mondanak.

A napi lovaglásom ismét három perc harminc másodpercben sikerült manifesztálni, és nem is fárasztott ki annyira. Utána azért a combjaimban éreztem a gyakorlat hatását. Most is igyekeztem úgy állni, hogy a testsúly ne billenyjen át se előre, se hátra, vagy ha mégis, akkor talán inkább kicsit hátra, ezzel együtt 'ráülni' az inakra.

Egy kis nyújtás és komplexum és véget is ért a napi edzésterv.

Sixty Nine

'Free of weakness, 
No-midedly ignore 
The sharp attacks 
Of your enemies: 
 Step in and act!' 

A nyújtást nap közben megejtettem, szokásos lábat fel valami magasnak mondható dologra, és hajolgassunk rá, sarokhoz ülés, és párhuzamos talpélfogás. Egy kis pillangóülés és békapóz.

Romantikus lovaglás a tavaszi éjszakábana csillagok alatt, de ez sem jelenti azt, hogy könnyebb lenne, viszont sikerült rekordot dönteni 3:30-cal, és most nem is azt éreztem, hogy ez lenne a vége. Igyekeztem úgy végezni a gyakorlatot, mintha ülnék, így a hátsó izmaim érezték igazán, hogy mi is történik.

Gyakorlat után pedig egy kis komplexum, mert análkül nem egész a nap.

Sixty Eight

' If your heart is large enough to envelop your adversaries, you can see right through them and avoid their attacks. And once you envelop them, you will be able to guide them along the path indicated to you by heaven and earth.'

Első lovaglás után, ebéd előtt. Nem mondom, hogy olyan könnyen ment volna, de nem is volt égbekiáltó. Gyakorlat közben próbáltam elterelni a gondolataimat, és nem foyltonosan az órát nézni. Kicsit talán segített. Utólag megint elöjön minden fajta izomfájdalom, ami a lovaglóállást kísérheti. Erre rátettem még egy lapáttal, hogy kicsit nyújtottam. Fel a lábat és hajolgatni rá, valamint sarokhoz ülés.

Széles terpeszben állva az előrehajolgatás kimondottan frissítő élményt nyújt, meg a lábat is, de lassan már minden mozdulatban érzem.

Este, komplexum, Hugh Laurie

Sixty Seven

' Always try to be in communion with heaven and earth; then the world will appear in its true light. Self-conceit will vanish, and you can blend with any attack.'

Az első lovagláson túl, ami egész könnyedén ment, nem fájt semmi annyira, ahogy szokott, azért nem volt egy galopp. Bár ha belegondolok pont egy gyalog galopp volt. Rájöttem közben arra is, hogy nem az a baj, hogy a ló hát a gyúrástól szélesedett, hanem az, hogy alacsony, és leér a lábam, valamint frédibéni hajtással működik.

Mintha magam látnám. Rajzolva én is így csinálom.

Élőben a párhuzamos lábak nem annyira párhuzamosak.

Második álláson is túl, nem sok eltérés mutatkozott az első gyakorlathoz képest. Nem is volt iszonyat nehéz, de olyan önnyűnek se mondanám. Lovaglás után a combjaim azt mondták, hogy köszönik szépen egy ideig nem szeretnének semmit csinálni.

Mai komplexumot Hugh Laurie zenéje mellett végeztem el, hagy beszéljenek.

Négy negyedre előre hátra ringatózva a súlyáthelyezés is egészen más.

Sixty Six

' The body should be triangular, the mind circular. The triangle represents the generation of energy and is the most stable physical posture. The circle symbolizes serenity and perfection, the source of unlimited techniques. The square stands for solidity, the basis of applied control'

'Six, six, six, the number of the beast' - jelen állás szerint a lovam jelenti, akinek a hátán üldögélek nap mint nap, és még mondjátok, hogy nem vagyunk lovas nemzet. Viszont legalább szép idő van a lovagláshoz. Meh lovaglás közben 2:15 körül megzavartak dolgoznom kellett, vehetjük az első kört bemelegítésnek.

Nem modnom, hogy a gyakorlat könnyebben ment volna. Egy negyventől a lábaim elkezdték élni a fájó életüket, kettő negyventől pedig rendesen remegtek is, pedig nincs hideg, hogy szükséges legyen.

Második kör lovagláson is túl, még mindig nem érzem a felszabadító érzést gyakorlás közben, utána igen. Menet közben úgy 1:40 körül észrevettem, hogy egy kicsit mélyebbre is mehetek még a vízszintes combhoz, utána meg arra gondoltam, hogy biztos nem voltam normális, hogy bevállaltam a lovaglóállást.

Pedig: 'A tavasz tizenhét pillanata lovaglóállásban szebb' - mondta Stirlitz.

Sixty Five

'When an opponent comes forward, move in and greet him; if he wants to pull back, send him on his way.'

Megültem az első lovat, és tényleg úgy érzem, hogy a tavasszal együtt a ló megbokrosodott, és csak úgy vágtat, mindent megtesz, hogy ledobjon a hátáról. Leginkább a comb első, valamint belső fele fáj, szépen nyílik a világ felé.

Második körön is túl. Úgy érzem, hogy a gyakorlat nem lesz könnyebb, a három percek is eléggé igénybe tudják venni a lábizmaimat, így a vizionált öt perc elég valószínűtlennek látszik.

Lovaglás után egy kis nyújtás, lábra hajolgatás, párhuzamos talpélfogás, és sarokhoz ülés. Guggolást már meg se említem, mert lovaglás után más nagyon úgy se megy.

A komplexumot megint viszonylag későn, 21:30-22:00 óra között sikerült abszolválni, igazából minden fajta meglepő fordulat nélkül.

Sixty Four

'Spring forth from the Great Earth; 
Billow like Great Waves; 
Stand like a tree, sit like a rock; 
Use One to strike All. 
Learn and forget!'

Meleg beáltával a paci egyre kevésbé tudja elviselni, hogy a hátára ülök, és minél hamarabb le akar dobni a hátáról. Lassan kezd rodeová átalakulni a gyakorlat, így küzünk egymással. 'Kicsit' megeröltetve magam és a lovam, újabb csúcsot állítottam fel három perc húsz személyében.

Lovaglás után egy kicsit a nyújtópajtásom hátára is tettem a lábam a biztos sikerr és lábfájás érdekében. Valamint egy kis párhuzamos talpélfogás, sarokhoz ülés. Természetesen se a lógás, se a guggolás nem maradhat ki, az utóbbi lovaglás után könnyed gyakorlat.

Második lovaglás után. Nem mondom, hogy nem izzadtam bele, és a lábam se fájna. Kicsit próbálgatom a határaim, hiszen kicsit szélesebb állásban csináltam ismét. Szép könnyedén mentem le víszintes állásba. Csípő nyílt rendesen, vele együtt a combizmok is, és a vádlik is fájnak.

A lenti képen a lovaglás befejeztével éppen párhuzamos talpélfogást végzek a rosszabb, bal lábamra. Így nézve megint nem tűnik olyan szépnek, mint benne állva.

A gyakorlás sokkal jobb, ha nem egyedül végzi az ember, hanem van gyakorlótársa, jelen esetben gyakorzsiráf. Az volt az érdekes, hogy nem a megszokott izomcsoportokban éreztem a húzódást, hanem inkább a hátsó részen, comb, vádli.

Azért, hogy a lovam se érezze magát elhanyagolva mentem még egy kört vele. A bal lábam sokkal jobban el akart fáradni, azért a jobb se panaszkodik combfájás terén.

Sixty Three

The techniques of the Art of Peace are neither fast nor slow, nor are they inside or outside. They transcend time and space.

A jó idő beköszöntével kint gyakoroltam egy kicsit, nemmondom, hogy komplexum közben a lábam kevésbé akart volna görcsölni, mint egyéb alkalmakkor. Stopeeróra hiányában a lovagló- és faállásban a keringetést számolam, testsúlyáthelyezésnél és felhő kezeknél két-két percet vártam az órán. Ami igaz, akár a többi gyakorlatnál is nézhettem volna, de ott tudom adott idő alatt mennyi kört csinálok meg.

Jó volt elképzelni, hogy pl felhőkezek gyakorlása közben felröppenő  faleveleket az energiám mozgatja, és akkor én leszek a léghajlító.

A lovaglás és a remegő lábak viszonya se nagyon változott meg. Sőt még időben is hamarabb érkezett egy kicsit, mint szokott, vagy remélni szoktam. 1:45 környékén már kezdett izzani a lábam, belső combizmok. Tök fura, hogy így kis idő elteltével is jó belegondolni az állásba, de közben nem annyira.

Sixty Two

'Manifest yang 
In your right hand, 
Balance it with 
The yin of your left, 
And guide your partner.

Rohantam a pacival egy kört, egész engedelmes jószág volt, igaz a futástól a második perc közepénél nagyon kezdett erősödni a háta, és nyomta szét a lábaimat. Leszállni majdnem csak úgy sikerült róla, hogy leborultam. Azért jól vagyok.

Kicsit elszaladt az idő, és nem lóháton. A második állást most tudtam, reggel kettő. abszolválni. Most tudatosult bennem, hogy állás után a lábam úgy engedem ki, mint a pillangóülés után. Nem előre fáj, hanem oldalra, szóval szépen összezárt lábak.

Az állás amúgy nem ment könnyen, talán kicsit szélesebb álltam megint, ezzel nyugtatom magam, ha nem megy annyira.

A pérhuzamos talpéfogás jobb lábbra már egész pofás, a másikra még nem vennék mérget. Nagyjából ez mondható el a sarokhoz ülésnél is.

Lábra hajolgatásnál nem biztos, hogy a láb egyenesebb, de mintha jobban rá tudnék hajolni.

Zárásként egy kis komplexum, mert az mindenkivel jót tesz. A kilenc perces időt sikerült egyből felnyomni tízre, mert a faállásban két kör helyett hármat mentem. Lovaglóállásban jobban éreztem a combjaim, és a görcs lehetőségét, mint mostanában. Ennek oka lehet a nem olyan régen befejezett lovaglóállás gyakorlat, szép szóismétléssel élve, és mégis mást jelentve. A többi gyakorlat pedig sokkal olajozottabban ment, szintén köszönhető a bemelegítő lovaglásnak. Felhő kezek közben súlyáthelyezés előtt igyekeztem szétnyomni a tédeket, hogy ne hegyen-völgyön menjen, hanem a pusztaságban.

Sixty One

' Functioning harmoniously together, right and left give birth to all techniques. The left hand takes hold of life and death; the right hand controls it. The four limbs of the body are the four pillars of heaven, and manifest the eight directions, yin and yang, inner and outer.'

Mai első lovasbemutatón sikeresen átestem, és nem a ló túloldalára. Nagyjából minden simán ment, illetve az eddigiekhez megszokott módon. A második perce első negyedéig egész jól bírtam most. Csípő és a száj nyílik, csak más-más funkció miatt.

Minden fájdalom, és láz ellenében méigs sokkal rugalmassabban, könnyebben tudok lépkedni.

A tavasz-érzés beköszöntével az embernek is több kedve van ahhoz, hogy beálljon a fák közé, és velük együtt szívja magába a természetet.

Széken ülve a talpam leteszem a földre és addig nyújtom előre, amig a takarom ér, amig a talpam teljes terjedelmében a földön tudom tartani. Szóval nem olyan sokáig.

Sixty

'If your opponent strikes with fire, counter with water, becoming completely fluid and free-flowing. Water, by its nature, never collides with or breaks against anything. On the contrary, it swallows up any attack harmlessly.'

Ha a lónak tüzes a háta, akkor legyek a víz, és szelidítsem meg. Nézzük hogy sikerül a feladat.

2:15 körül már eléggé kezdett forrni a víz, leginkább a belső combizmok és a széles állás kapcsolata miatt. Viszont sikerült rekordidőt lovagolni a maga 3:15-ös idejével.

Második állást is sikerült átugrani, de jó nagy nehéz lábakkal. Sokkal nehezebb érzést adott, mint az első. Remegő. eslő randis lábak.

A sarokhoz ülés, a párhuzamos talpélfogás és társai teljes izmolázba taszították a lábaim, de valahogy úgy érzem, hogy másik izmokat mozgattak meg, mint előtte. Mindenesetre érdekes.

Fifty Nine

'Techniques employ four qualities that reflect the nature of our world. Depending on the circumstance, you should be: hard as a diomand, flexible as a willow, smooth-flowing like water, or as empty as space.'

Új napra virradva megint lóra ülök, azért jó messzire indultam, száz napi paciföld. Az idő nem olyan szép, de nézzük meg, hogy az izmok mit gondolnak róla.

Mély légzésekkel kisértem a gyakorlatot, és gy egész tűrhető volt. A második perc elején kezdtem el érezni a lábaim jelenlétét, most nem is a belső combok fájtak, inkább elöl. A viszonylagos könnyedség miatt az állásban maradtam 3:10-ig, ami ugyan nem új rekord, de nem is éreztem azt, hogy a paci eltaposni készül, hanem csendesen dorombolt alattam.

Más kérdés, hogy a lábaim most jelentősebb mértékben fájnak, mint akkor, de ez kb minden esetben így volt.

Túl a - sövényen - második álláson. Ez a gyakorlat is kicsit szélesebb állásban volt, nem radikálisan, hanem szépen diszkréten, Ha eddig volt is valami kétségem a combizmokkal kapcsolatban, akkor az teljesen eltűnt. Első combizmok fehéren izzottak a gyakorlat alatt, majd a vádli és a hátsó izmok is csatlakoztak.

Valami ötlettől vezérelve nem előre számoltam az időt, hanem visszafelé. Nem tudom, hogy jobb-e, vagy egyáltalán számít-e valamit.

A sarokhoz ülésnél megint a fenék húzódik. Már úgy hiányzott.

Este még egy kis komplexum, ami szintén leginkább a fenékre ment rá. Súlyáthelyezést egész szép mély állásban sikerült megcsinálni. Lassan elmondhatjuk, hogy komlexummal fekszem és kelek is.

Viszont ecsetlábak közben kiderült, hogy a jobb bokámat igencsak van még hova nyújtani. Egyrészt, ugye, az államhoz.

Fifty Eight

'Move like a beam of light: 
Fly like lightning, 
Strike like thunder, 
Whirl in circles around 
A stable center.' 

Első lovaglóálláson túl. Sok újdonságot nem tartogatott nagyjából az eddigi érzést hozta. Második állásal is végezve. A gyakorlat első fele egészen könnyedén ment kn 1:30-ig, utána jobban kezdem érezni a belső combokat, két perc után pedig minden létező lábamban megindult a fájdalomérzet.

Igyekeztem úgy végezni a gyakorlatot, hogy a bugyborékoló forrásnak utat engedjek, de eddig legfeljebb a fájdalom tört fel, viszont a lábamanon biztos van bőr, ha esetleg nem is kan.

Fifty Seven

'The key to good technique is to keep your hands, feet, and hips straight and centered. If you are centered, you can move freely. The physical center is your belly; if your mind is set there as well, you are assured of victory in any endeavor.'

Alapból olyan izmom fáj, ami önmagában nem szokott, esetleg gyakorlás közben érzem, hogy ott van, izomláz még nem volt benne. Eddig.

A mai napi lovaglóállás is hozta magával a lelkes remegő láb érzetet, valamint az izomlázat. A szélesebb állás miatti csípőnyitás érzése szintén megmaradt, talán annyival több is, hogy a sarokhoz ülés, valamint a párhuzamos talpélfogás gyakorlat is egész pofásra sikeredett. Első ránézésére talán már a zsiráf ki se lóg a kígyó közül, 'pedig pöttyös és hosszú a nyaka'.

Amennyire nem volt kedvem nekiállni a lovaglásnak, annál többet adott utána. A gyakorlatból való kiállás nem is a felfelé irány miatt nehéz, hanem a fentebb említett csípő nyitás miatti fájdalommal kísért ok miatt.

Ma a komplexumot kis csoporton belül végeztem el. Igazából semmi különös élményem nem volt, kivéve, hogy a hosszú mély állás, azon kívül, hogy biztosan rendkívül jót tesz az emberrel, iszonyatosan fájni is tud, főleg, ha az időből még jelentős mennyiség van hátra.

Komplexum után volt egy kis nyújtás, lovaglóállás, sarokhoz ülés, valamint a párhuzamos talpélfogás. Ezek után egy kicsit formát gyakoroltunk. Itt is igyekeztem mélyebb állásban csinálni a technikákat, amik önmagukban még csak-csak mentek, de a váltás már nem volt annyira szép. Mély állásból lépést kivitelezni kicsit olyan volt, mint a hegyes és sík vidég váltakozása.


Utoljára még kísérletet tettünk a forma neveinek és a technikák összepárosítására. Nem modnom, hogy kirobbanó sikert lett, de nem is volt teljesen reménytelen. Meg kell jegyeznem, hogy a formák nevei megváltozni látszanak, vagy csak rosszul emlékszem.

Fifty Six

'A good stance and posture reflect a proper state of mind.'

Ezzel a gondolattal egybe vág Chen Man Ching gondolata az erős lábakról. Az egészség, és  tai chi alapjai az erős lábak. Cheng Man Ching féle gyakorlat szerint naponta egy-egy lábon pár percet áldogálunk. Pont ez hiányzik még nekem.

Most pedig nézzük, hogy miből is élünk: komplexum, lovaglás, nyújtás szentháromság.

Első körben megint a csípőn nyílt leginlább, egyéb izmpmat annyira nem érzem, talán majd a következőben. Lássunk csodát.

Második kör általában véve könnyebb, mint az első, bemelegedett lábak. A súlyáthelyezés jobb lábbal elöl sokkal jobban megy, szinte vízszintes combbal, de azért ennek megvan az ára. A bal láb viszont sokkal bénább, nagyon nincs olyan szinten, és így is jelentős mértékben növelni tudja a fájdalom érzést.

Megvan a harmadik kör is, bal lábbal elöl is egész pofás volt a súlyáthelyezés, viszont jobb lábbal simán begörcsöltettem. Szépen mélyen, hosszan .. Aztán jajgatva egy kicsit visszább véve a mélységből.

A guggolás is majdnem olyan könnyen megy, mint lovaglás után, de azért van érzetbeli különbség. Párhuzamos talpélfogással, íjállással, egy kis lógással segítettem az izmaimnak felidézni milyen is, mikor lázban égnek.

Felmásztam a ló hátára, de megint kiment alólam, így magamat kellett tartanom. Az idő fogságába kerültem, nagyon lassan teltek a másodpercek, a fájdalom sokkal gyorsabban érkezett. Elsősorban belső combizmok, az állás szélessége miatt, majd a többi comb és egyéb izom, a teljesség kedvéért.

Fifty Five

'It is neccessary to develop a strategy that utilizes all the physical conditions and elements that are directly at hand. The best strategy relies upon an unlimited set of responses.'

Milyen lábbal keltél ma? Ha helyes választ szeretnék adni, akkor nagyjából azt kéne felelnem, hogy komplexum lábbal. Isten áldja azt, aki feltalálta az ébresztőórát, de egy kicsit állíthatta volna későbre a csörgést.

A felhő kezek közben a jobbról balra, majd vissza testúlyáthelyezés kettőségéből igyekszem kivenni a háromszöget, de akkor meg a belső combizmok, és a csípő kiabál velem. Azért remélem kompromisszumra való képességük egy kicsit jobb az eddigieknél.

Lovagoltam egyet. Az a baj, hogy itthon nincsenek járólapok, amihez igazából viszonyítani tudok. Mondjuk van egy kb egy négyzetméteres szőnyegem, azon csinálom a gyakorlatokat. pl testsúlyáthelyezést átlósan. a felhő kezeket pedig a két szélére állva csinálom. A lovaglóállás még nem ment ki a szélekig, a fájdalom igen.

Bár már jócskán elmúlt szombat, még oda sorolom ezt a mutatványt. Szerintem megint sikerült elég széles állásban állnii. Elejét egész jól bírtam, de másfél perc környékén már le akartam nyomni az öklöm a torkomon hátha jobb, egyébként nem. A belső combizmok kellemes megterhelő érzéssel várják a lefekvést.

Fifty Four

'Always practice the Art of Peace in a vibrant and joyful manner.'

Új nap, régi fájdalom, csak talán intenzívebb. Áldom azt az okos fejem, hogy rávettem magam a szélesebb állásra. A gyakorlat harmadtát se értem még el, mikor úgy éreztem, hogy itt a vég, de valahogy csak sikerült megmaradni benne. Elsősorban a csípő, és vele kapcsolatba álló izmokat érzem. Lassan úgy kell csinálnom a gyakorlatot, hogy a számba veszek valamit, mint amikor valakit fájdalomcsillapító nélkül műtenek, hogy ne harapjam le a nyelvem.

Miután sikerül újra lábra állni megcsinálom a második  kört is. Addig guggolok, az legalább könnyen és szépen megy.

A gyakorlás mindenkinek ajánlott.

A lábaim fesztáva mintha egy kicsit megnőtt volna, lehet, hogy a ló kiharapott egy darabot.

Túl a második álláson, ez se a napfény, mosoly jegyében telt el, jobban jellemezné az artikulálatlan üvöltés. Viszont a gyakorlás után a guggolás nem csak könnyedén megy, hanem szinte az egyetlenkényelmes pozíció.

A párhuzamos talpélnek is kimondottan jobb a fogása.

Fifty Three

'The totally awakened warrior can freely utilize all elements contained in heaven and earth. The true warrior learns how to correctly perceive the activity of the universe and how to transform martial techniques into vehicles of purity, goodness, and beauty. A warrior's mind and body must be permeated with enlightened wisdom and deep calm.'

Tegnap szembesültem vele, hogy egyik tai chi-s gyakorlótársam sokkal szélesebb állásban csinálja a lovaglást, mint én, így egy kicsit az eredményeim átértékeltem. Ma ismét próbát teszek a body builder lóval, talán nem dob le a hátáról.

Megcsináltam az első gyakorlatot, a fentiekhez hűen egy kicsit szélesebb állásban. Visszatért a huubazzz érzés. Elsősorban a comb belső fele, és a csípőnyitás játszott szerepet, később már az első combizmok is elkezdtek remegni. Jó kis szórakozás.

Második lovat is megültem, nem mondom, hogy könnyen adta magát, tényleg jól kigyúrta az izmait. Lassan én is, vagy belehalok. Talán az eleje kicsit könnyebb volt, mint az első állás, de lehet, hogy csak azért, mert kicsit melegebb volt a lábam. A második felében minden lábam haláltáncot járt, remegve, kiabálva, izzadva. Viszont utána érzem a jól munka megérdemelt jutalmát, és persze az izomlázat.

Érzésre segíti a szablya forma pontosított részeit jobban megcsinálni, csak ne kelljen egy lábra állni.

A gyakorlat ebben a formában eredményesebbnek is mondható, ha az örök alapelvet vesszük alapul: akkor jó, ha  fáj. Egy kis pingpongozással megdobva tényleg minden lépésnél érzem a kényszert, hogy felkiáltsak.

Esti komplexum lefekvés, és tanulás elött.

Tiszta szerencse, hogy a lovaglóállás csípőnyitása után, a komplexum testsúlyáthelyezése alatt nem érzek semmi ehhez fogható érzést, valamint a felhő kezek is repüléssel telnek, és nem fogcsikargatással a belső combizmok miatt.