Az emberek ugye jobb, vagy bal lábbal kelnekfel, és ez alapján lesz jó vagy rossz napjuk.

Ezzel szemben szinte lovaglóállással keltem, így velem tartanak a nap jó és rossz tulajdonságai is.

Kíváncsi voltam, hogy csak így váratlanul csinálok egy gyakorlatot akkor mi lesz. Nem a legjobban sikerült volt, az elején nem igazán tudtam elég mélyre menni - süllyednivel másra gondolnék -, de a táv felénél eljutottam oda is. Viszont nem olyan szépen olajozottan ment, ahogy előtte, jobban fájtak a lábak.

Mondhatni ébresztőt fújtak.

Megcsináltam még egyszer az állást, nem volt olyan vészes, de sima úgynek se mondanám, a tegnap-tegnapelőtti könnyedség kicsit tovaszált.

Komplexum is kipipálva mára, bár nem volt teljesen korrekt a gyakorlat, nem egészen ott jártam a fejemmel közben. A második körben el is rontottam a sorrendet, lovaglóállás után jött a súlyáthelyezés. Viszont közben is inkább minha a csipőm nyilna. Remélhetőleg mert szebben csinálom.

Ha az ember elcseszi a napját, akkor csak este marad ideje egy kis nyújtásra, ami nem biztos, hogy az igaz. Azt viszont valaki igazán megmondhatná, hogy miért fáj a fenekem minden gyakorlat közben.

A bal vádlim elég feszültnek tűnik így az éjszaka előtt, de mégis úgy érzem, hogy egy lazító alvás lesz a mai.

Aztán nehogy úgy ébredjek, mint a hivatkozott filmben.

Vagy esetleg békaként, ha póz alvásban talál.

Száz napos kihívásba nem akartam csak tavalyi gyakorlatot felvenni, így a kötelező nyújtás mellé felvettem a komplexumot és a lovaglóállást.

Jó mókának tűnt.

Most már tudom, hogy nem az, hanem sokkal több annál, valami tök jó dolog. Nem is biztos, hogy szavakba önthető, az is lehet, hogy csak apró kicsit dolgok. Régebben, mikor ültem, akkor a talpam általában nem volt lent a földön, hanem csak lábujjak, kényelmesebb, ugye nem nyúlnak az izmok. Most viszont nagyjából minden emberi pózban teli talppal állok a földön, a járás is sokkal könnyebbnek tűnik, könnyedebb, lágyabb. A forma is szebb lesz tőle, ha végre nem keverem össze a technikákat.

Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy naponta álldogáljon egy kicsit lovaglóállásban, vagy ha esetleg mélynek találja, akkor ott a faállás, napi tíz perc, kávé helyett.

Akkor jöjjön az első állás ki vizet prédikál igya is meg ( a levét ).

Első két percen túl, megint egész könnyedén ment, bár a hátam lehetne egyenesebb, vagy más egyéb apróságokon javítani, hogy szebb legyen, de a lábaim köszönik jól vannak, inkább a fenék húzódik. Az állás mélységével megint nem volt gondom az elején se, egyből lementem, pedig nem csináltal előtte semmi olyat, ami ezt indokolná. Kivéve a huszon pár napot.

Második állás is kész, mivel nem éreztem úgy, hogy iszonyatosan, vagy kevésbé fájna a gyakorlat megpróbáltam kicsit szélesebb állásba csinálni. Nah itt már éreztem, de nem a combjaim, hogy tartanom kéne magam, hanem inkább, hogy jobben ki kéne nyílni a csioőnek. A gyakorlatok után már nem az az érzés van, mint az elején, hogy kapkodom a levegőt a fájó lábak mellett.

Szélesebb állásban megint a térdeim éreztem, elég nyilvánvaló, ha nem elég nyitott a csipő, akkor hajlamosak beesni a könnyedség kedvéért, ha kinyomom őket, akkor meg a csipő kiabál. Konkluzió az örök igazság: nyújtás.

Túl a komplexumon, ami szerintem egész jól ment, bár az energiakeringetésben nem vagyok biztos, csak abban, hogy gyorsan felfűtöm a szobát.  A testsúlyáthelyező gyakorlatot is kicsit lejjebb vittem, ami magával vonzza a hosszabb állást is, ami nyitja a csipőt, és inkább ezt érzem. Azt, hogy lejjebb mentem nem annyira, illetve a hátul lévő láb vádlija szokott vészjeleket leadni egy idő után. 

Úgy érzem, hogy nyújtásban vagyok a legjobban elmaradva, vagy egyszerűen kevésbé haladok, bár vannak gyakorlatok, amiket jobban csinálok - szerintem -. Ezek a gyakorlatok nem a vádlival vannak kapcsolatban, sajnos úgy érzem, hogy a vádlim még mindig gyenge pont, pedig küzdünk egymással.

Lehet, hogy konszezusra kéne jutnunk.

'Ráfordított munka nélkül nincs eredmény, de legaláb lennének lábaim' - napi bölcsesség

Egy fajta faállás, de egyelőre maradok a lovaglóállás mellett, majd a kompelxum során ölelgetem a fákat is, csak ne jelenjenmeg Ludas Matyi.

Most sikerült (13:44) megcsinálni az első gyakorlatot. Vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban, helyenként nagyon is jól ment, de volt egy-két dolog, ami annyira nem nyerte el a tetszésem. Viszont elég hamar sikerült olyan mélyre süllyednem, mint a második, harmadik gyakorlat során. Leginkább a comb belső fele és a fenékizmok jelzik a gyakorlat véghezvitelét.

Viszonylag hamar (14:12) az első gyakorlat elvégzése után megcsináltam még egy állást, és szinte alig éreztem valamit, könnyedén lementem, ott is maradtam, meglepő módon inkább a comb külső felében érzek húzódást szemben az eddigi belső oldallal.

Kicsit úgy érzem most, hogy nem is izomból tartom magam, hanem csak úgy állok, illetve leülök, ha valahol fájdalmat érzek, az ezért van/lehet, mert nyúlnak.

Ismét rituális táncba visz a komplexum ..

Leginkább a térdeim érzem ezen a kora esti órában, valamint a combjaim szeretnének begörcsölni. Ezért szeretem a komplexumot.

Egy kis közjáték, viszont a béka póz egész jól ment, sokkal jobban, mint előtte való, amiről van előtte-utána kép is, de nem szeretntém vele a kedves olvasót riogatni.

OUCH!

A komplexum is tud rendesen csipőt nyitni, súlyáthelyezés és felhőkezek közben, ha az ember elég mélyen és/vagy szélesen áll, akkor megtapasztalja a komplexum istenét. Viszont a térdfájás kevésbé jelentkezik, valamit valamiért, bár azt hiszebb ez a helyesebb fájdalom.

Nyújtás egyes részeit pedig szinte bárhol lehet gyakorolni, pl buszmegálló, maximum bolondnak néznek, de vagyunk elegen, hogy ne kelljen emiatt aggódni. Guggolás, lovaglóállás, sarok mellé ülés, viszont előrehajlásnál ne felejtsük el, hogy mikor tetünk a táskánkba elvitelre kért kaját.

Elérkeztünk a táv negyedéhez. Vajh ki merre és hol tart?

Négy fal között végzett qi gong gyakorlat közben lágyan fújt a szél.

Gyakorlat végzés közben és után nyafogok, hogy mennyi  minden érdekes dolog manifesztálódik a lábaimban, de utána sokkal lazábban, könnyebben tudok járni, kelni. Persze, ha sikerült felállni.

A napi gyakorlás pedig kezdetét veszi.

Első időn túl, időn túli lovaglóállás, ideje 02:22 kis ráhagyással kettőhúsz, hogy a gyakorlati eleji beleállás is meglegyen.

Szintén egész könnyedén ment az állás, megint a comb belő fel húzodszkodott, ami egészen a csipő közelében van.

Csipő és vádli nyújtás a továbbiakban is, még több béka.

Az első gyakorlat után viszonylag hamar megcsinálva a másikat egész más izmokat lehet megérezni, hiszen sokkal mélyebbre megy le az ember rögtön az elején. Két érszrevétel, egyik az, hogy meg tudtam csinálni megint a két perc huszat rövid időn belül, másodig pedig az, hogy sokkal kevésbé volt fájdalmas. Inkább a térdeimet éreztem, néha már azt gondoltam, hogy nem is vízszintes a combom, hanem tovább is ment, ami nem biztos, hogy jó, ha igaz. A lábaim csak a második percet átlépve kezdték el éreztetni magukat.

Auh! Lehet, hogy a combokat annyira nem érzem most, de a hátsó felembet harapdálják, mindig is éreztem, hogy ez a gyakorlat is nő alakformáló.

Viszont a párhuzamos talpélfogás is egész jól megy, szinte fájdalom nélkül. Akkor jó, ha fáj! Nah igen, ezért szinte fájdalom nélkül.

Spárgával való álláspontom annyira még nem látszik közeledni.

Sötétben, zenére csinálni a komplexumot, mint valami bizar koreográfiát. Külön utasítást ugyan nem kaptam, vagy csak hamarabb leléptem, de ráutaló magatartást feltételezve a testsúlyáthelyezést húzás-tolás együttesével gyakoroltam, és így nem is akartam magam az égbe tolni. Csak átkozni.

Az állásaim szépen mélyülnek, akkor is, ha kicsit feljebb állok belőle meghalás erős gyanúja miatt. Szépen lassan visszasúllyedek.

Milyen gyorsan repül az idő, hiszen lassan itt vagyunk a táv negyedénél, és szinte csak most kezdtük el az egészet.

A nagy égi kalapács lesúlytott ránk.

Túl az első két perc-huszas álláson. elég könnyen ment, nem is nagyon volt holtpont, viszont a comb belső izmok ismét feszültek, na persze mi mást csináljanak ilyen pozicíóban. Térdeim akarnak beesni, és ilyenkor kicsit fájnak is, ha meg szétnyomom őket az izmaim kiáltanak ki őrültnek.

Ezt a gyakorlat utáni 'nyúlékony' állapotot kéne megtartani, hogy legközelebb is innen induljak, és ne megint az elejéről, bár gondolom valamennyire megy. Remélem.

Nem vagyok olyan helyzetben, hogy meg tudjam csinálni a lovaglóállást, de kezd hiányozni.

Ami késik nem múlik alapon megcsináltam egy újabb lovaglóállást, ami kevésbé könnyen ment, mint az első. A végeredmény nagyjából azonos, a comb belső fele húzódik igazán, a többi köszöni szépen egész jól van.

Mai adag nyújtás edzés keretein belül kerül végrehajtásra, feltéve, hogy odatalálok az edzés helyszínére. Jelenleg kicsit kalózos feelingje van az egésznek, nem sokkal a kezdés előtt derül ki, hogy hova is kell menni.

A titkos tanok.

Addig is egy kis lovaglóállás.

Jól leizadtam az első gyakorlat során, mintha a csipőm nem nyílt volna meg a gyakorlathoz, vagy csak szélesebb állásban voltam. Minden esetre rendesen érzem a belső combizmokat.

Az is kijelenő módba tehető, hogy lassan a napi gyakorlatok elérik a kihívás szintet. Rendben, hogy ennél hosszabb időt is megcsináltam már, de most naponta kell, hogy hozza az adott időtt. Se több, se kevesebb. Mégis több.

Annak érdekében, hogy kicsit kilazítsam a lábaim, használatba veszem a kis játékszerem, és nyújtok egy picit.

Érdekesl, vagy kevésbé, módon, most nem a vádlim fáj, hanem inkább a combom nyúlik. Párhuzamos talpélfogás közben bal oldalra van egy pont, ahol fáj a lábam, viszont, ha lemegyek alá, akkor megszűnik ez az érzés.

A vádlim se maradjon ki a jó érzésből egy kicsit nyújtottam a házikószerű állás gyakorlattal. Lehet, hogy boka alatt angyal vagyok, viszont boka felett minden lábizmomat érzem.

Ouch. Nyújsát után, valamint nem sokkal az első lovaglóállás után a a gyakorlat már a mélyben kezdődik, és nyújtja minden létező izmomat, hogy szép legyen a nap.

Dejó, faállás közben begörcsölni készült láb tovább folytatta ezt a hatását a súlyáthelyezés során is, hogy ne csak a hátul lévő lábam fájjon, legyünk két oldalasak. Felhő kezek gyakorlása közben meg a belső combizmok viselkedtek el nem ítélhető módon, de a gyakorlás kivitelezését nem segítve.

A képet ezen az oldalon találtam.

"No hay límites para la relajación.
El logro de la flexibilidad de la mente
es aún más difícil
que el logro de la flexibilidad
del cuerpo."

Minden a fejben dől el, nekem maximum még csak a fejem dől el, és nem a benne leledző nyújtás élmény.

Új nap, új gyakorlás, oh jaj és ígéretemhez híven az elmúlt hét gyakorlási idejét megtoldva öt másodperccel 2:20-as idővel. Lássuk hogy sikerül.

Egész könnyedén vettem az első akadályt, a lábam kb 1:45-kor kezdett el kicsit fájni, második perc felett meg kicist remegni is. Biztos a hideg.

A belső izmok húzódnak rendesen, így pihenő állapotban is.

Túl a második lovaglóálláson is, talán jobban is ment, mint az első, bár most az eleje lehet, hogy kicsit magasabb állásban volt, és menet közben süllyedtem bele. Igazság szerint mindegyik gyakorlatra el lehet mondani, hiszen mindig lejjebb végzem, mint a kiinduló szint.

Komplexum végzése közben lovagló- illetve faállásban nem mindig sikerül 'csak' a belső izmot feszíteni, és az energiákat felküldeni, általában vele együtt mozog/feszül a hátsó izom is. Mostanában a lábam nem lovagló- hanem faállás során akar görcsölni.

A testsúlyáthelyezésnél még mindig gondot tud okozni az, hogy a csípőm igazán előre nézzen, biztos nem volt kisdobos, vagy úttörő. Előre!

Kard 'forma' gyakorlása, bár inkább az egyensúlyi pontok körüli forgatás, valamint

a másik érzékelésén van a hangsúly.

Lassan már tradicionálisnak mondhatóan ismét kezdjünk egy idézettel:

'The chi is rooted in the feet,
Springs from the legs,
Guided by the waist,
Expressed in the hands.'

tai chi poem

Úgy érzem, hogy ez a kis versike elég jól leírja a lovagló- illetve faállást is. Ezeket emelem ki, hiszen ezeket csinálom napi szinten, de az erős láb az egészség alapja. Az is igaz, hogy egyes formagyakorlatok közben nagyjából ezeket a megfogalmazásokat követjük.

Ma délelőtt úszás-szauna-pezsgőfürdő hármassal telt el, ennek megfelelően minden adott volt ahhoz, hogy az egész napot végigaludjam, de ehgelyett jön a lovaglás. A nyújtás, komplexum pedig a szépség és a szörnyeteg keresésével fog eltelni.

Első részeredmény: 02:16.831. Igazából hülyeség részidőnek nevezni, hiszen egy hétig egy időt csinálok a tervek szerint, és ezt növelem öt másodpercekkel. 1:30 és 1:50 között volt egy elég kemény holtidő, amikor úgy éreztem, hogy nem csak az idő hal meg.

Ez volt a terv, a megvalósítás pedig maradt a falak között, így legalább nem kell hazajönnöm, még több lépést tennem, elég elterülni a padlón. Vége. Mára.

Mai nyújtás során leginkább a vádlimra mentem rá, egy olyasmi gyakorlattal, mint jógában a házikó állás, csak most nem négykézláb, hanem állva, valamint egyszerre csak az egyik lábam akartam kitörni. Ez a gyakorlat jó, mert bármikor, bárhol lehet csinálni, nem néznek rád furcsán. Nem annyira.

Arra is rájöttem, hogy a mosógépet egyéb módon is fel tudom használni, felteszem a tetejére a lábam, mintha szeretnék fellépni rá, de nem teszem meg, így viszont tudja nyújtani az elülső combizmokat. Ezt az évet is megúszta.

A sorrend nem biztos, hogy a legjobb volt, a végére kellett volna hagyni a szaunát.

'The Phoenix is a beautiful bird
With a long beak that has almost one hundred holes.

Each hole produces a different note
And each sound contains a particular secret.

It lives for almost a thousand years
And knows the exact moment of its death.'

tovább

Mit mutat, ha az ágyból a lóra ülünk: 02:16.38 viszont nem biztos, hogy rossz ötlet lenne gyakorlat előtt kicsit felébreszteni a lábaimat.

A második kör elég nehézre sikeredett, alig bírtam ki. Remegő lábak, persze megint indulás előtt, ráadásul lépcsőznön is kell.

A nyújtás és a kompelxum egy része a szabadban lett kivitelezve, mivel a napsütés nagy része alvással telt el, így a gyakrlatok is már a morcos esti sötétben teltek el.

A kígyó székre ülni készül éppen jelenet látható a fenti képen

Kezdődjön a mai nap is egy idézettel.

'It is impossible to tell whether anything that happens is good or bad because you never know what the ultimate consequences will be.
You never know what chain or pattern of connection exists between events.'

(Alan Watts)

A kínai vacsora és a viszonylag kevés alvás után inkább pihenni van kedve az embernek, mint edzeni, de abból nem lesz meg a kihívás, hacsak nem azt vállalta az ember.

Ehhez képest az első állás egész simán ment, nagyjából mélypontok nélkül, bár állás közben a testsúlyom helyezgettem feljebb/lejjebb, előre/hátra, hogy mikor mi és merre feszül. Az idő pedig a hétre megállpított 02:16.191

Hétfőtől emelem újabb öt másodperccel, bár ilyen tempóval nem három percnél fogok megállni.

Állás közben csordogálnak rajtam az izzadtságcseppek, most utána pedig rámfagynak.

A hideg ellen még egy kis lovaglás, újabb két perc az életemből, amit a 'mélyben' töltöttem.

Az jutott eszembe, ha igazán nagy kihívásra vágyom, akkor meg lehetne próbálni egy kicsit szélesíteni az állást. de még nem győztem meg magam erről.

Minden esetre  nem biztos, hogy a legjobb megoldás lovaglóállást csinálni mielőtt az ember elindul a városba.

Most pedig a maradék, mert egy kicsit mozgás mindenkinek kell.

Nem tudom, hogy mennyire vot így szabályos: egy kör komplexum, egy kör nyújtás rotációban végezve a vállalt feladatokat. Lábaim köszönik jól vannak, csak ne kérdezzék őket.

Nyújtásnál a vádlim a gyenge pont, ő nem akar úgy működni, ahogy a teshelyzet megkívánná tőle. Szóval be lehet célozni, hogy mire menjek rá jobban, bár minden másra is ráfér a mozgás, szóval.

Komplexumnál pedig a bal térdem adja meg legkönyebben magát, ha egy kicsit is előrébb megy, mint a lábefej, már jelez, barátom változtass valamit. Ugyanez a jelenség megfigyelhető felhő kezek közben is, bár ott, ha szépen utánafordulok a kezemnek, ahogy illene volt, akkor a fájás is csillapodik, nem véletlenül így van kitalálva a gyakorlat.

Akkor jó, ha fáj, de nem mindegy, hogy mi.

Gyönyörű tai chi hexagrammok. A tai chi-ban minden egyes elem hozzáköthető egy-egy i ching hexagrammhoz, az illusztrációk ez alapján készültek.

Egyes képekhez van rövidebb vers, magyarázat is, valamint megtalálható, hogy melyik számú i ching hexagram alapján készült.

Van egy könyv - Tai Chi Ch'uan and I Ching - ami kimondottan a köztük lévő kapcsolatokkal foglalkozik.

Az oldalon kapunk egy kis magyarázatot az i ching-ről, és a tao-ról is. Nem mélyreható, inkább kis történelmi összefoglaló.

A kínai vacsora miatt valamilyen szinten át kell struktúrálni a napot, mert evés után nem lesz nyújtás, maximum kinyúlás. Mondjuk a gyakorlatok egy részét eddig is más időpontban végeztem, de így nem lehet eltolni őket, hiszen: aki nem dolgozik ne is egyék.

Viszonylag nehezebben vettem rá magam a gyakorlás elkezdésére, munkahelyen előfordul, hogy mást is kell csinálni, de most már túl vagyok az első körön. Igazából a lovaglóállásnak állok neki a legnehezebben, bár az tart a legrövidebb ideig, de addig elég intenzív.

Az első eredmények szerint 02:15.577 igazából nem is volt olyan nagy kihívás, bár amikor jobban támaszkodom a hátsó izmokra/szalagokra, akkor erőteljesebb érzés tör fel. Ilyenkor jobban lemegyek, és a testúly is kicsit hátrébb kerül. Leülök, csak a széket nem találom.

Viszont azt is meg kell jegyeznem, hogy gyakorlás után általában tök jól, feldobódva érzem magam, akkor is, ha járni éppen nem tudok.

Két lovaglóállás között egy kis komplexum, észrevettem, ha a térdem előrébb megy, mint a lábujjam, akkor fáj, ami amúgy egy tai chi alapvetés, de most ténylegesen bizonyítást is nyert, így most jobban odafigyelek rá.

A felhőkezek is mélyebben, szélesebb állásban mennek, ennek hatására jelentősen  húzódnak a belső combizmok.

Újabb lovaglóállás helyett kicsit nyújtottam, hogy a forgalom két irányú legyen. Ehhez a tavalyi játékszeremet használtam fel, kb derék magas, mondhatni derekasan helyt áll, de amikor a lábam rajta van, és elkezd billegni, az nem biztos, hgoy a legjobb. Valamint csináltam ég egy kis sarokhoz ülést, szerintem egész jól sikerült

Nah igen, azt hiszem belülről megint szebbnek látszott a dolog, mint igazi valójában. Romokban vagyok.

Nyújtás után még egy kis - 02:15.602 - lovaglóállás, hogy biztosra menjek, ha eddig tudtam volna sétálni, akkor gondoljam meg újra, hogy valóban szeretnék-e.

Szép és tartalmas nap érdekében kezdjük a mai napot egy 'klasszikus' idézettel:

'Lesz-e még, hogy nem vonz már a föld'

Elképzelhető, hogy lesz, de most egyelőre a lábaim se akarnak ellenállni ennek a vonzalomnak, de legalább alacsonyabban lesz a súlypontom.

Az a terv, hogy egy-két hetente kb öt másodperccel növelek meg a lovaglóidőt. Nem lenne rossz dolog kiszámolni azt, hogy hova fogok eljutni, ha minden jól megy.

Ennek fényében túl az első körön 02:15.616 úgy érzem, hogy mindjárt leülök a földre, ami akár guggolás keretei között is menne. Aztán jön az aú érzés, hogy ez még nem az.

Újabb részidővel lettem gazdagabb 02:16.084 talán egy kicsit mélyebbre mentem, és így nem a első izmok fájnak, hanem inkább a comb hátsó felében találhatóak. Nem kizárt, hogy esetleg ezekre lehet 'ráülni', ami nem azt jelenti, hogy könnyebb lenne a dolog. Most. Még. A legnehezebb része a gyakorlatnak az, amikor fel kell belőle állni.

Mostanában a jobb combom szokott húzodni, amikor felemelve, vízszinzes combbal végzünk bemelegítést. Most lovaglóállás után viszont megszűnt ez az érzés.

MIntha komplexum faállás közben elindult volna az energia, mindenesetre más érzés volt, mint a görcs. Testsúlyáthelyezés tolásnál meg mindig felfelé akarok tolni, pedig inkább előre-hátra lenne ildomos.

A komplexum is kellemesen felfűt, lehet, hogy inkább télen kéne vállalni, vagy az 'izzadásmenteség' képességét is gyakorolni vele együtt. Kellemesen húzódnak a comb belső izmai felhőkezek között, hisz viszonylag széles terpeszben és mélyen csinálom.

Egy újabb nap a lovas túrán. Nem sokára körbejárom a földet, és ha így megy tovább, akkor lassan együltében.

Az is igaz, hogy a lovamat nagyjából a gyalog galopp ügynökségtől kölcsönöztem.

Akkor nézzük mennyire bírja a paci.

Első részidő 02:15.073 de el kell mondani, hogy a paci lába meg, megremegett.

Nyihaha

A nyereg megint, vagy inkább még mindig feltöri a nyereg a hátsó felem.

Annak érdekében, hogy tovább vándoroljak a következő állomásra újabb 02:14.984-es utat tettem meg.

Lovaglástól elgémberedett lábak kirázása érdekében egy kis guggolás, majd egy kis komplexummal kiegészített pihenés.

Pihenés közben a jobb combom igyekezett begörcsölni, főleg felhőkezek között, mindegy mutatva, hogy jobb gyakorolni, mint pihenni.

Yang Sau Chung prezentálásában

A videót a Tai Chi Wizzard oldalon találtam, de ezen az oldalon is fent van, ahol több információt is megtudhatunk Yang Sau-Chungról

A kiscsoportos nyújtónap, majdnemhogy vissza az oviba érzés. Kis csoportban, de 'félő', hogy annál jobban meg fonak nyújtani, ami nem baj, hiszen ez a cél.

Másfél, két óra gyönyör, szinte több, mint egy edzés, sőt.

Addig is, hogy véletlenül se maradjak izom- és egyéb láz nélkül, egy kis lovaglóállás.

Kezdésnek egy 02:11.203-as idővel.

Még egy 02:11-es részidő, feszül a belső combom és a fenékizmok. Megint nem az a nap lesz, amikor kényelmes lesz bárhol is ülni.

'Menni kéne, mindig menni, egy levegőt lélegezni ..'

 
Közös nyújtáson tól. Az elején leginkább jóga gyakoralatokat vettünk át, meg ajh-t. Egy-kettő ismerős volt a dinamikus jóga órák után, pár gyakorlat során pedig tovább mentünk, mint az eddig megismert módszert. Nem azt mondom, hogy életem nyújtása volt, de nem volt rossz. Úgy érzem, hogy a lábamban lévő lovaglóállás kellemes/kellemetlen hatását sikerült valamilyen módon hatástalanítani. Lesz néhány gyakorlat, amit átültetek a mindennapi életbe, bár ezek közül is van, ami párosan végrehajtottnak mondható.

Most pedig kicsit komplikáljuk az életet.

Hétvége megint kedvez arra, hogy a gyakorlatokat egyben, vagy viszonylag egyben csináljam meg. Ilyenkor, amikor ténylegesen van idő a gyakorlásra sokkal lustább vagyok.  

Kezdjük megint a lovaglóállásaal, és nézzük mit mutat az óra. Mondjuk ez nem nehéz kérdés: az időt.

A lovaglóállással megint sikerült befűteni, peidg csak két perces gyakorlatokat végzek, aztán a táv harmadától/felétől növelem a napi adagot.

Egy újabb, 02:10-es gyakorlat után. Nézzük is meg, hogy ugyan már mire is jó ez a gyakorlat. Néhány oldalt megnézve a következőket találtam:

• jobb egyensúly, szélesebb állás
• gravitációs közőont sülyeszése (jobb megfejtők között cukorkát sorsolok ki). de szerintem mindenki érti miről van szó
• erős lábizmok, ugye, egy egészség az erős lábbakkal kezdődik
• yin és yang, ha mást nem is, az üres és teli érzés
• egészség, ébrenlét, energia

Mellesleg lovaglóállás közben jól lehet gyakorolni a lélegzést is.

'If the horse riding stance is done correctly and with breathing exercises it is perhaps the quickest method of building up Qi in the practitioner and there are real health benefits to be gained'

Nyújtásnál kellemesen húzódnak a hátsó izmok, amik lovaglóállás közben az egyik irányba, most visszafelé is. Lábra hajolgatáskor leginkább a vádlim érzem. Igen, azt hiszem az lesz a gyenge pont.

Nézzük a komplexum mennyire alkalmas álom hozásra.

Most nem a combom belős fele akart görcsölni a lovagló/faállás kettősnél, hanem az első része, combom belső fele a felhőkezeknél jelentkezett, mikor is rájöttem, hogy jó, hogy mélyebben vagyok, de a derekam nem túl egyenes, és igyekeztem beforgatni, ami a fentebb leírt eredménnyel járt.

Egy biztos: bármelyik gyakorlatot is csinálom fáj a popsim, valamint, ha az egészség az erős lábakkal kezdődik, akkor - érzésem szerint - száz nap múlva ki kell csattannpm az egészségtől, feltéve, hogy lábra tudok állni.

Aludni nem tudom hogy fogok tőle, de sétálni nagy valószínűséggel nem megyek.

Igazából az lenne jó, ha a lovaglóállást szépen, egyenes háttal, befordított, laza keresztcsonttal tudnám megcsinálni, de egyelőre az életben maradásért küzdök, A cél elérni a 3-5 percet, de igazából, ami mögötte van, mondhatni motiváció, Viking úgy is mindig kérdezi, hogy ne izommunkával akarja elérni az állapotot, hanem struktúrával, de azt hiszem ehhez még next gen pingvin szükséges, E3-on talán bemutatják.

A komplexum, buta szófordulattal élve, komplex, és sok mindenre hatással van, leginkább a lábaimra. Gyakorlása közben meg lehet találni a nagy kör lábon futó pályáit, szép testsúlyáthelyezést a fej emelkedése nélkül.

A nyújtás pedig mindennek az alapja, bár mindegyik dolog kapcsolatban áll a másikkal és segítik egymás működését. Nyújtásnál a cél lemenni spárgába, vagy ha nagyon nem megy a spar-ba, spárgáért, de ezen felül a formagyakorlat végzése, az egyes technikák szebbé tétele, kilépni a terminátor tai chi-ból, bár annak is megvannak az előnyei.

Akkor lássuk miből élünk:

Nagyjából kicsit több, mint két perc lovaglóállásra ébredtem, másfél percnél kezdett izgalmassá válni, de annyira nem jelentett gondot. Felállni belőle is jobban megy, mint annak előtte.

Vissza az ágyba, kipihenni a napi fáradtságos munkát.

Túl a második két perces álláson. Nagyjábólé az előző gyakorlat során megismert folyamat játszódott le, megint másfél perc körüli értékkel érkezett a fájdalom, talán akkor megyek kicsit mélyebbre.

Komplexum letudva mára, egyelőre a lovaglóállás-faállás kombóban végzett gyakorlat során nem biztos, hogy érzem az energiaáramlás, inkább az, hogy be fog görcsölni a lábam. A harmadik körben ráadásul nem kettő, hanem három keringetést csináltam, hogy legyen minek örülni.

Esik a hó.

Hóember építés helyett marad a gyakorlás, első körben megint egy két perces lovalgóállás. Kicsit nehezebben ment, mint tegnap, de nem panaszkodom, majd, ha valamit csinálni kell. Comb belső izmainak húzodása kellemes meleget ad. Kandalló mellől  nézem a hóesést.

Újabb két perces álom véget ért, ha nem is alvajáró vagyok, de valami hasonló. Gyakorlat közben kicsit lejjebb ereszkedtem, és igen, ekkog már a hátsó izmok is elkezdtem erőteljesebben dolgozni fájni.

Nézzünk egy kis komplexumot, idő hiányában csak egy kör, este pedig elölről.

Így tolással a komplexumot intenzívebbnek érzem, vagy csak jobban megy, mint a húzás. Lovaglóállás közben, ahol amúgy is feszülnek az izmok, még egy izom feszítése kimondottan kellemessé teszi a dolgot, és ez az a gyakorlatsor, ami a lábban létező összes izmot megmozgatja. Legalább is a fájdalom szétterülése valami ilyesmit jelez.

Közben megcsináltam a komplexumot, most rohanok, sántikálok suliba.

Biztos van benne valami szeretet abban, mikor az ember lábát a nyakába nyomják, s közben állandó jelleggel próbálják kiegyenesíteni, végül is az inkvizicíó is valahol az emberi lelkeket volt hivatott megmenteni.

Toljuk félre a problémákat, gondokat, és foglalkozzunk a gyakorlással, a mai napi bölcsesség.

Tegnap kiderült, hogy a lovaglóállásba nem egyből fejest kellett volna ugrani, hanem kb az ötvenedik napig mondjuk háromszor egy percet álldogálni, és utána növelni az időt. Ennek tudatában átallok valami olyan szisztémára, hogy csinálok kétszer 1:30-at, és utolsó körben pedig egy maximumot.

Nekiálltam az első körnek, csak nem sikerült az egy, másfél percet tartani, hanem tovább mentem két percre, mert nem éreztem annyira fárasztónak. Kideül a további gyakorlás során mennyire tartható ez a módszer.

A második két perces kört már jobban éreztem, másfél perc környékén a lábaim elkezdtek panaszkodni. A térdeim kicsit kezdtek beesni, ezért tudatosan, jobban odafigyelve nyomtam szét őket.

Nem is hittem volna annyira, de tolással a komplexum tényleg teljesen más érzést tud adni, mint az eddigi húzással.

Bagoly letudva.

A tegnapi nap után újjult erővel

02:50.303 és porig alázott lábak. Kettő percig egész jól ment, igaz első után is volt egy kis holtpont, de az elenyésző érzés a második perchez képest. Tényleg kihívás, és még milyen sok van hátra, nap is másodperc is. Izegtem-mozogtam a végén, és a melegség faktor is megjött.

Szép az élet.

Nem hogy állni nem tudok, de ülni is alig. Nőknek, akik nem elégedettek a combjukkal és a fenekükkel kötelezővé tenném a lovaglóállást.

Belülről, lovaglóállás után úgy éreztem, hogy a guggolás tényleg nem kihívás, olyan mélyen vagyok, hogy olyat az ég nem látott. Aztán megnéztem fényképen hogy néz ki, nem teljesen azonos a két kép.

Csináltam egy második kört, ami szintén jóval kevesebb lett, 02:13.338 viszont már egy perccel hamarabb fel akarta adni a lábam, de küzdöttünk egy sort.

Átmegyek komplexumba, és este még egy kis lovaglás.

Eleinte a komplexum kedvenc része a felhőkezek volt, jól lehet benne gyakorolni a gát és a fejtetőt összekötő egyenes körüli forgást, de most, hogy mélyebben és/vagy szélesebb állásban csinálom kezdem úgy érezni, hogy nem olyan jó móka. Azt sem kizárt, hogy a lovaglóállás utóhatásai kírétenek.

A tegnapi öt járólap széles terpeszt sikerült kb egy lábnyival túllépni, a siker határtalan.

A lovaglóállás az a gyakorlat, amihez legevésbé szeretek nekiállni (most), igaz a legrövidebb ideig tart, de amig tart a lább fájdalomérzete jelentős mértékben nő, ezzel arányosan a másodpercek pergése lassul. Sok minden más mellett az akareterőt növeli/igénybe veszi.

Na lássuk mire megyek a magammal folytatott küzdelemben.

Első kör eredménye 02:43.66, az első egy perc viszonylag könnyen ment, 1:10-től kb 1:40-ig elkezdtem érezni a gyakorlat hatását. A második perctől pedig nagyjából elkezdett remegni a lábam, és nem attól, hogy fáztam volna.

Második körben csúnyán rontottam az eredményen 02:17.526.

A nyújtás oroszlánrészét edzés formájában végzem el a tervek szerint, esetleg otthon még egy kis levezetés, bár arra lehet, hogy elég lesz a komplexum is.

Megnézem, hogy széles terpeszem, amennyira annak lehet nevezni, öt járólap széles, de azokat is csak blülről fogom.

Közérzetem viszonylagos rossz állapota miatt az edzés elmaradt, és a további gyakorlatok is csak kompakt üzemmódban kaptak helyet. Emlékeim szerint tavaly ilyenkor is hasonló állapotban voltam.

Eltelt az első hét.

Egyik örök kérdés volt, hogy a lovaglóállás milyen széles legyen

A kép alapján nagyjából két váll szélességet kell felvenni, és párhuzamos talpat. Az se lenne hátrány, ha a hát egyenes lenne. Nem vagyok száz százalékban meggyőződve, hogy így csinálom, talán a száz nap végére.

Hétvégi felfrissülés után az első eredmény 02:38.636 ez az eddigi rekord, voltak bizonyos pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy ennyi elég volt, de részben még messze voltam az alapnak kikiáltott két perctől, részben pedig már elég közel ahhoz, hogy megdöntsem az eddigi legjobb eredményt, így maradtam.

Második kör eredménye 02:39.162 az első egy perccel nem volt baj, viszont kb 1:30-tól úgy éreztem, hogy itt lesz a vége, nemhogy 2:30 körüli eredmény nem lesz, de jócskán két perc alatt is maradok.

Ma a nyújtás a kiscsoportommal közösen fog végbemenni hat és nyolc óra között valamilyen időtávban.

A kígyó már a földre is lapul, csinálja csak, úgy is az ő éve.

"Ju Ming(朱銘)", the fame Taiwanese artist have created this bronze larger than life sculpture for the Exchange Square in Central, Hong Kong.

Amúgy sorban állva, vagy a buszmegállóban teljesen korrektül lehet gyakorolni a lélegzést, egyes állásokat, súlyáthelyezést.

Napi tervem kicsit borul, hogy mégse csoportos nyújtásom lesz ma, hanem csak jövő héten, így magamra maradok.

Akkor kezdődhet a komplexum.

Véget is ért a gyakorlat. A súlyáthelyezés közben a bal lában egyre jobban érzem, és nem jobbnak. A felhő kezeket is igyekszem szélesebben ls mélyebben csinálni, Ennek eredményeképpen csak nyílik kicsit a csipő, és a belső combizmokon is érezteti hatását.

Nyújtás.

A spátga végzése közben a sarkam sikerült 'átfordítani', hogy ne a talpam legyen lent, hanem a hátsó fele, ami könnyebbé tudja tenni a dolgot. A kérdés lassan itt se az lesz hogy megyek le, hanem hogy állok fel. Nem mintha olyan szép lenne még.

Azt hiszem, hogy a képen látható állapot egyelőre maximum a célok között szerepel, a gyakorlás közbeni állapot még más. Mondom mindezt a tévedés lehetőségével, de az biztos, hogy a figyelmem még nem a gyökérverés felé tekereg.

Első kör gyakorlat ideje 02:32.623

A második kör olyan gyenge lett, hogy félve írom csak le az eredményt: 01:58.135. Talán nem pihentem eleget, és a lábaim  még nem álltak készen a 'kínzásra'

Az eddig elért idő nem jön alapból, amire csak építkezni kell, hanem mindent végig kell csinálni az elejéről, és a bal lábam elég hamar elkezdett görcsölni.

Egy újabb kör 02:32.408 az első perc egész könnyedén ment, de valamiért a térdeim és érzem.

Komplexumot is letudtam mára, elég izzasztó tud lenni, nem bztios, hogy jó ötlet előtte fürdeni. Azt hiszem a legkevésbé szeretett része az új alkotóelem, ami szintén lovaglóállás. Állok eleget, és erre kapok még a nyakamba. Viszont jól be tudom görcsöltetni a lábam, és az utána következő faállás a világ legkényelmesebb dolgának tűnik.

A testsúlyáthelyezésnél még vannak gondok, egyrészt a csipő előre nézzen, és a lábfejeim se akarjanak kitörni a helyükről, de erre is van egy nagyszerű módszer, úgy hívják nyújtás.