Fifty Two

'To injure an opponent is to injure yourself. To control aggression without inflicting injury is the Art of Peace'

Visszatért a kellemes izomlázzal teli érzet, ami az egész lábat, és vele kapcsolatban álló egyéb testrészt magába foglal.

Első állás után, nagyságrendileg minden a szokott formát hozta. Azon töprengek, hogy szélesebb állást válasszak, vagy hosszabb menetidőt, esetleg igazi kihívásként a kettőt együtt.

Második paci hátát is megültem, ez egy kicsit vadabb volt, szinte le akart dobni a hátáról, de nem adtam magam. Jobban nyílt a csípő, egyéb panasz nincs.

Fifty

'One There are no contests in the Art of Peace. A true warrior is invincible because he or she contests with nothing. Defeat means to defeat the mind of contention that we harbor within'

Túl a táv felén. Új nap, új gyakorlat.

Első lovagláson túl. Szintén nem volt nagyon megerőltető. 2:20 környékén kezdett el fájni a belső combizom. Az állás szélessége talán másfél váll lehet, ami kellemesnek mondható.

Második lovaglás után, ami nagyjából az első kör értékeit mutatta. Mondjuk inkább az első combizmokat éreztem menet közben. A gyakorlás rejtett gyönyöre, hogy utólag minden izom fájni fog.

A komplexum első körét rögtön el is rontottam, a lovaglóállásban való keringetést nem kettő, hanem három percig csináltam. Két és fél perc körül vettem észre a hibát, és úgy döntöttem, hogy megcsinálom egészig a könnyebb nyomonkövetés végettt.

Utána még egy kis lábra hajolgatás, sarokhoz ülés, és íjállás. na jó, egy kis guggolás és lógás is.

A mosógép megmászására irányuló terveim is egész szépen, könnyedén mennek. Mai piros pont.

Six

'The Art of Peace functions everywhere on earth, in realms ranging from the vastness of space down to the tiniest plants and animals. The life force is all-pervasive and its strength boundless. The Art of Peace allows us to percieve and tap into that tremendous reserve of universal energy.'

A tegnapi közösségi zabálás után viszonylag későn tudtam nekiállni a gyakorlatokank, ami önmagában nem baj. Inlább a bevitt étel mennyiségével volt probléma. 

A komplexum elvégzése közben nem adódtak gondok, melyet kis pihenő után követett a lovaglóállás. Komoly 2:30-ig bírtam utána teljes mértékben kidőltem. A nyújtás pedig teljesen minimalista módon történt. annak fényében, hogy az étel akármilyen kisebb-nagyobb megerőltetésre visszajön.

A mai nap is félig-meddig a tegnap jegyeit viseli, ami a közérzetem illeti.

Meglepő módon az első lovaglás sima ügy volt egészen 2:30-ig szinte nemis éreztem az ízét, onnantól fogva egy kicsit a comb belső izmai kezdték jelezni, hogy ők is jelen vannak.

Lefekvés előtt álldogáltam még egy kicsit (3:10), hogy szépek legyenek azok az álmok, bár a csilalgokat már álás közben is láttam. Igazából nem ment nehezen, a vége felé kezdtek el fájni egy kicsit a combizmok, de nem vészesen, ezért is gondoltam arra, hogy tovább maradok az állásban.

Five

'If you have not
Linked yourself
To true emptiness,
You will never understand
The Art of Peace.'

A tervet követve szerettem volna az első kör komplexum után csinálni egy lovaglóállást, már bemelegedett lábakkal, de a gyakorlatot megszakította egy telefonhívás. így csak utána tudtam megcsinálni. A megcsinálás is egy kicsit túlzónak hat, inkább belehalni. Ugyan elérte a szintidőt, de nagyon nehezen ment. Ami lehet, az fáj.

A borzalmasan sikerült első kísérlet után az egészet újra csinálom. Komplexum első körében a súlyáthejezés közben szokásos csípő/belső combizmok fájtak. Viszont felhő kezeknél most inkább a kinti, első combizmok dolgoztak.

Súlyáthelyezésnél jobban megy, mikor a jobb lábam van elöl, ennek egyik oka az lehet, hogy jobb lábbal hátul a lábfejemnél jobban feszülnek a dolgok, mint a másik láb esetén.

A második két körben is hasonló érzéseket tapasztaltam, mint az elején, azt kivéve, hogy az egész gyakorlat sokkal szebben, simábban ment. Lágyabb, folyamatosabb, körkörössebb, inkább víz, mint egyéb.

Nem is hinné az ember, de igazából minden lábizmot átjár a gyakorlat, legalább is minden általam ismert izmot. Egy dinamikus lovaglás.

Egy kis folyadékbevitel, magna b7,  után jöhet a nyújtás.

A jobb sarok mellé ülés elég furán sikerült, jó, hogy a falaknak nincs szeme, csak füle. Eddig csak kis izomláz volt a lábaimban, most a nyújtás még egy kis tüzifát tesz rá.

Végül még egy kis lovaglás, hogy biztosan fájjon minden. Nem ment könnyen, talán még 1:30-ig tűrhető volt, de aztán. ami fájhat, az fájt is. Kicsit kesekenyebbre is vettem az állást, mert nem igazán akart menni. Elején a belső combizmok, és a nyitás volt az, ami boldoggá tett, később az első combizmok még rátettek egy lapáttal. Most pedig úgy nagyjából minden fáj.

Viszont az is igaz, hogy teljesen lazának érzem magam. a kereteken belül.

Azt el kell mondanim, hogy nagyságrendileg annyi kedvem volt a gyakorlatokat megcsinálni, mint fogorvoshoz menni a hódnak.

Four

'The Art of Peace is medicine for a sick world. There is evil and disorder in the world because people have forgotten that all things emanate from one source. Return to that source and leave behind all self-centered thoughts, petty desires, and anger. Those who are possessed by nothing possess everything.'

Az első lovaglás sima ügynek indult, egészen 2:20-ig nem is volt nagyon gond. Szépen, simán lementem az állásba, a lábaim se akartak meghalni. Viszont a fenti időpontnál a combjaim elkezdtek izzani. Előtte egy kicsit talán a belső combokban, csípőben éreztem valamit, de nem volt veszélyes.

A guggolás ismételten nem jelenthet gondot a lovaglás után, nem is a combjaim feszülnek  közben, hanem inkább a nyitással, szélesebb állással van a gond. Sajnos kvázi bizonyítást, hogy a szélesebbnek hitt terpeszállásom nem biztos, hogy az.

Túl a második álláson. Tegnap hiányoltam a combjaimból a pokol kénkövességét, nah most megkezeltem vele őket. Kezdem úgy érezni, hogy könnyű gyakorlat nincs, csak fájó, és kevésbé fájó. Valahogy a struktúrát még nem sikerült magamévá tenni, úgy tűnik.

Three

 'All things, material and spiritual, originate from one source and are related as if they were one family. The past, present, and future are all contained in the life force. The universe emerged and developed from one source, and we evolved through the optimal process of unification and harmonization.'

Az első állás teljesen könnyedén ment, lehet, hogy segített benne az a tény, hogy gyalag jöttem, és nem autóval, így egy kicsit bemelegedtek a lábaim. Valamint a buszon jobb dolgom nem lévén keringettem az energiákat.

Második gyakorlat során nagyjából 1:20-nál azt hittem, hogy meghalok. Onnantól kezdve a lábaim kellemesnek nem mondható módon fájtak. Leginkább az első combizmok, mintha egy nagy kazánba befűtöttem volna nyomta a meleget.

Eljött a nap legszebb része, és nekiállhatok a komplexumnak, majd egy kis nyújtással megspékelhetem az élevezetet.

Zokni nélkül sokkal jobban megy a gyakorlás, mert a lábaim nem akarnak szétcsúszni. Erről jut eszembe, hogy ma is szinte egész nap széles terpeszben álldogáltam, amikor eszembe jutott. Csak úgy kíváncsiságból kéne egy mostani fotó, talán kezdőképem van valahol.

Második körben lovagló- ás faállás közben valami meleget éereztem a combomban, de ez most nem a pokol kénköves fájdalma volt, hanem valami kellemes érzés.

Azt is véssük kőtáblába, ha az ember széles és mély állásban csinálja a felhőkezeket, akkor nem csak a csípő nyílik a belső combizmokkal együtt, hanema többi combizomcsoport is beszáll a játékba.

Komplexum után a guggolás is majdnem olyan könnyen megy, mint lovaglóállás végeztével. Még egy kicsit a nyakamba húztam a lábam. Aztán megyek brekegni az ágyba.

'Beyond just learning an external form or forms, a student's emphasis "must" also focus on applying the "essential" internal principles of Taijiquan as specified by the Taiji classics, such as.....sinking , roundness , using the mind and not force, applying of the "Yi" (heart/mind), "Qi" (energy) & "Shen" (spirit) in one's form.'

Micimackónak, ha éppen nincsen dolga biztos nagyokat énekel, én meg nekiállok a gyakorlásnak.

Sok meglepetést nem hozott a gyakorlat. Egész könnyedén ment, szinte csak 2:20-nál kezdtem el azon gondolkodni, hogy vajon normális vagyok-e. Eleinte a vádlim éreztem, majd ahogy sülyedtem kicsit bele az állásba, a belső combizmok is megjelentek, valamint a csípőnyitás. Kicsit később szinte minden izmát érzi az ember, ami az alsó végtagogkban található. Úgy érzem, hogy a paci nem fáradt teljesen ki a vágtában, de miután megsimogattam a hátát, megharapott.

A második kört leginkább aztakurva állapottal tudnám jellemezni. Sokkal nehezebben ment, mint az első, eleinte itt is a belső combizmok voltak hangsúlyosak, viszont sokkal hamarabb kerültek előtérbe. Ezután a combom is fájni kezdett, plusz egy kis remegés, és  nem a hideg miatt. Azért megcsináltam a három percet.

Komplexum time. Első körben a súlyáthelyezésnél, fóleg, amikor a jobb láb volt elöl, és talán sikerült a hosszú, mély állás, a hátsó combizmok kaptak hangsúlyos szerepet.

Az első kör a bemelegítés, utána simábban megy a folyamat, azt nem mondom, hogy kevésbé fájna, de sokkal szebb, gördülékenyebb. Talán azért is fáj jobban a lábam súlyáthelyezés közben, mikor a jobb láb van elöl, mert akkor mélyebbre megyek picit.

Two

'One does not need buildings, money, power, or status to practice the Art of Peace. Heaven is right where you are standing, and that is the place to train.'

A hóesés miatt lassan kezdem megint úgy érezni, hogy jön a Mikulás, de most nem szarvarok húzta szánkóval, hanem lóháton.

Első körben kb 1:40-ig semmi különleges nem történt, viszont utána a fenékizmok rendesen beindultak, és két perc után már a belső combizmok is segítségért kiabáltak. Remegő lábak és meleg.

Kezdem úgy érezni, hogy a három perc lovaglóállás all inclusive izomlázzal jár.

A második három perc sokkal könnyebben jött el, mint az elődje, a rakoncátlan ló nem akart ledobni a hátáról. Se nem remegtek a lábaim, se görcsölni nem akartak, leginlább a comb elülső részében éreztem azt, hogy mégis folyamatban van valami.

Állat a lábujjhoz-tól is mennyire tud fájni a vádli, nah és persze a  fenék, ami a rosszabb a dologban, mert egyidő után az ember bárhogy is helyezkedik, bármire ül, kényelmetlen lesz. Hm, vagy vízben kell aludni, vagy állva, és akkor tényleg meglesz a jövő évi alvás kihívás.

Lehet, hogy a gyúrás miatt, de mindenesetre a lovamnak komplexuma van, amit kezelnem kell. Tehát álljunk neki a kezelésnek.

A terepiás kezelésen túl, az első kört rögtön el is rontottam, súlyáthelyezés után rögtön mentem volna lovagolni, amit gyorsan korrigáltam, hogy nem megfelelő. Az első két körben leginkább a súlyáthelyezés volt az, ami igazán kellemes perceket tudott szerezni az izmaimnak, harmadik körben viszont egész békés viszonyba kerültek egymással. Ekkor a felhő kezek volt az, ami a com belső izmaira  mért csapást, ahogy előtte tette ezt a fentebb nevezett gyakorlat is.

Gyakorlás közben bugyborékolást ugyan nem éreztem, de mintha valamiféle meleg áradt volna fel a talpamnál, ami kifejezetten jó volt a hideg padló mellett.

One

'The Art of Peace begins with you. Work on yourself and your appointed task in the Art of Peace. Everyone has a spirit that can be refined, a body that can be trained in some manner, a suitable path to follow. You are here for no other purpose than to realize your inner divinity and manifest your innate enlightenment. Foster peace in your own life and then apply the Art to all that you encounter'

 
Az ember mit csináljon a villamoson utazva? Tökéletes alkalom arra, hogy az ember kvázi faállásban keringesse az energiákat. Na jó, nem annyira tökéletes, de nem is lehetetlen.

 Megvolt az első gyakorlat, ami egész könnyedén ment, így nem csak öt másodpercet emeltem rajta, hanem elmentem egészen a három percig, és még mehetett volna tovább is, de nem akartam telhetetlen lenni.

Egyelőre.

Elsősorban a fenékizmokat érzem, de ez lassan már nem is meglepő, hiszen nármit csinálok ott fáj.

Újabb három percen túl. Kicsit nehezebb volt, mint az előbb, de nem panaszkodom. A combizmok megteszik helyettem. Nyílt a csípő, és kiabáltak a combjaim.

Azt hiszem otthon át kéne gondolnom a gyakorlás menetét, és először csinálni komplexumot, és utána lovaglóálást, mert az egész napos ülés/semmit tevés után nem könnyű meglovagolni a vadállatot. Munkahelyen mozgás közben sokkal egyszerűbben  megy.

A komplexum bemelegít a lovagláshoz, a lovaglás után pedig a nyújtás, egy kis túlzással. délutáni pihenő.

Közben elérkezettnek látszik az idő a komeplexum elvégzésére.

Kész is van. A mostani gyakorlat során leginlább a súlyáthelyezés közben éreztem a gyakorlat súlyát, hogy megint vicces legyek. A csípő nyílt, vele együtt a combizmok is, meg a gyakorás közben alapból fájó izmok. Felhő kezek közben az egyik kezem kicsit később követte a másik kezet, nem annyira a könyök alatt, inkább utána.

'Time isn't precious at all, because it is an illusion.
What you perceive as precious is not time, but the one point that is out of time: the Now.
That is precious indeed. The more you are focused on time - past and future - the more you miss the Now, the most precious thing there is!'

by Eckhart Tolle

Nagyjából semmitnem csináltam, de fáj mindenem. Azért, hogy legyen ok a panaszkodásra jöjjön az első gyakorlat.

Au! Kellemesen görcsölni készülő hátsó combizmok. Először a fenék fájt, majd hely adott a hátsó combizmokank.

A gyors második menet most nem tűnik olyan jó ötletnek. Eléggé fájnak a hátsó izmok. Azt hittem, hogy vagy egyszerűen összecsuklom, vagy hátradőlök és a lábaim maradnak lovaglóállás pózban. Valami hullamerevség.

Minden mozdulatot kezdem a fenékben érezni, állok, ülök, vagy csak hajolgatok a lábamra. Ugyanez igaz a sarkohzo ülésnél és a práhuzamos talpélfogásnál is.

Utóbbiaknál a csípő is nyíilik, valamint egyéb izmok is fájnak, hogy teljes legyen az öröm.

Még az állat a lábujjhoz gyakorlat esetén is leginkább a fentebb említett helyen fáj,

Képeket elnézve nem kizárt, hogy égő mécsessel csinálva már egy komolyabb tűzvész kialakult volna.

The Chang Taiji founder Chang Dong-Sheng said:

'Our body is like 3 springs.

- Without training, each spring will be compressed and releasted individually (muscle group isolation).
- With training, all 3 springs can be compressed and released at the same time (body unification).'

Kimenőt kapott tegnap este a láb, így a gyakorlatok végzése is sokkal egységesebb. Nem csak a lábak, hanem én is fáradt vagyok.

Következő száz napos kihívásban egészen biztosan vállalni fogom az alvást. Most viszont neki kéne állni a gyakorlásnak.

Gyí paci, gyí!

Véget ért az első 2:40-es kör, nem modnom, hogy könnyen ment. Reggel alapból minden lábam fájt. Megint a csípőt érzem, illetve a hátsó combizmokat.

Feltűnt, hogy most láűbra hajolgatás közben nem is a vádli fáj, hanem a fenékizmok.

Közben James azt énekli: I feel like Fred Astaire.

Tűl a második álláson is. Hát nem mondom, hogy kellemes érzés volt. Mostanában már 1:20 körül úgy érzem, hogy ezt nem bírom ki, de azért csak végigállok benne.

Most már egészen biztos, hogy kicsit szélesebb állásban csinálom a lovaglást, és ezért nehezebb, legalább is ezzel nyugtatom magam.

Komplexum első körébeben az első gyakorlatot el is rontom, két perc helyett hármat csináltam. Nem gond, az inkább, hogy a lábaim csúszkálnak szét, kicsit megakasztva a gyakorlat menetét.

Ouch! Földön ülve a lábamra hajolgatva a vádlimban még mindig kellemetlen érzések jelennek meg.

A képre adandó választ nem lehet nehéznek nevezni.

'Our bodies are given life from the midst of nothingness.
Existing where there is nothing is the meaning of the phrase "Form is emptiness."
That all things are provided for by nothingness is the meaning of the phrase "Emptiness is form."
One should not think that these are two separate things.'

Yamamoto Tsunetomo

Reggelente, amíg várom a 'buszt', van egy korlát, ahova felteszem a lábam, és hajolgatok rá, mindenki legnagyobb örömére.

A nap felkeltével a pacim szemei is kinyíltak, és már itt toporzékok, hogy menyjünk lovagolni.

Egy jó gazdi meghallgatja a kedvencét, ennek megfelelően lovagoltam is egyet (2:40). Viszont az állat este sokat ehetett, vagy volt gyúrni, mert a háta elég szélesnek tűnt.

Fentiekből kiderülhet, hogy megint a csípőnyitáson és a belső combizmokon volt a hangsúly.

Úgy éreztem, hogy kicsit szélesebb állásnál a lábfejeim kevésbé akarnak kifordulni, mint gebe eben.

Második gyakorlat során is a belső combizom/csípőnyitás kombó játszott főszerepet. Nem volt sokkal könnyebb, mint az első, de rosszabb se.

Gépkezelés szüneteiben egy kis lovaglóállás és súlythelyezés, mindenféle komplexumtól mentesen, csak az élveztért.

Valamint, ha - érzése úgy is - a lovaglóállás a csíptőt nyitja, akkor egy ki szélesebb terpeszben való állással rádolgozok.

Pingvin spárga.

Azért jó, ukáz szerint, széles és mély állásban csinálni a súlyáthelyezést, mert minden izmot jó alaposan megmozgat. Minden izmot, főleg azokat, amik az egyéb gyakorlástól már amúgy is az idegeinken táncolnak.

Komplexummal zárd a napot - tartja egy bölcs mondás, bár még nincs nap vége, csak a munkának, és a lábaim is beadátt menekültügyi kérelmüket.

Jelenleg a lábamban minden izom jelenléte érzékelhető, és nem biztos, hogy a legjobb értelemben véve.

Persze jó, hogy dolgoznak, és ezt érezni lehet, de néha jó lenne egy-egy pihenető pillanat.

Ja, hogy azt majd száz nap után.

A másik megoldás, ugye, hogy lazuljunk bele az állásba, a tai chit úgy is feszülstégektől mentesen, lazán gyakoroljuk.

Akkor hát lóra fel.

Szófordulattal élve, lóvá tettem a lábaim, hogy nem fog fájni, de igen is fog. Az első állás mindig kicsit nehezebb, az ember lába még nem akar dolgozni, vagy nem úgy.

Először csipíőnyitás, és belső combizmok, majd egyre jobban széttertült az érzet minden izomra, comb, vádli, fenék.

Valahogy a második gyakorlat se ment olyan jól. Szintén csípő, és belső combizmok.

Ebben a buta időben a gyakorlás is butává válik.

Indul a komplexum.

Túl a komplexumon, ami szerintem egész jól ment. A harmadik körben már tök simán, folyékonyan mentek a körök, csak talán súlyáthelyezéskor, bal lábbal elől volt egy kicsit rosszabb. Leginkább a csípő nyílt, valamint a combok.

Gyakorlat alatt jól leizzadtam, valamint kiszáradt a szám, ha ez jelent valamit, vagy ha nem.

Nap közben arra is rájöttem, hogy eléggé húzódik a lábam akkor is, ha csak hajolgatok a lábfejemhez, nem kell még az orromhoz nyújtani a lábfejet. Ez már tényleg inkvizicíó.

Még egy kicst felteszem falra a lábam, és hajolgatok rá, aztán megyek röfögni.

A kép a yang stílusú tai chi chuan facebookos oldaláról van

Nap idézete:

'- Te nem keddenként jársz edzésre?
- De, veled együtt.'

Mai napi gyakorlással egyelőre sehogy se nem állok, se nem ülök, éppen ebédelni készülök, és az első állás kaja után lesz abszolválva, ami nem biztos, hogy a legjobb meglátás.

Túl két lovaglóálláson. MIndkettő egész könnyen ment, az elsőnél ráültem a levegőszékemre, de kicsit szúrta a fenekem, és ott érződött a hatása. A másodiknál pedig a combizmok, és a térd, térd feletti rész fájt egy picit.

Yippiyé.

Gyakorlás után nem érzem azt, hogy nem tudok járni, és le kell ülnöm, hanem kellemes, lágy, könnyű érzés, vagy valami hasonló. Nem azt mondom, hogy túrázás előtt ajánlott.

A mai állásidőm 2:40 volt.

Lovaglás után egy kis lábnyújtás, feltettem a lábam a kis játékszeremre, aminek a magassága nagyjából kicsit a derekam felett van. 

Nem lett egy óriási gyakorlat belőle, mert a nadrágom keresztmetszete nem nagyon tette lehetővé. Ennek ellenére a vádlimban jelenktezik jótékony hatása.

A komplexum megint a két nap határmezsgyéjére esett. Utasításoknak megfelelően a súlyáthelyezés gyakorlása hosszú és mély állásban történt.

Hogy miért is jó ez?

Mert így nem csak a csípő nyílik és a comb belső izmai feszülnek, hanem minden más egyéb izom is, ami a lábban megtalálható.

Felhő kezek közben a felfők kicsit melegebbek voltak, mert a kezem is kicsit átvett ebből a melegből.

Mai gyakorlásom olybá tűnik, hogy munka mellett géplovon fog megtörténni. Ezt a napot úgy is egy kis, kellemes izomlázzal kezdtem, feltéve, hogy létezik ilyen. A viszonylagos hideg mellett nem árt, hogy egy kicsit be tudok fűteni.

Az első állás izgalmas kezdésnek bizonyult, nagyjából minden lábizmomon végigvonult a fájdalom. Az első egy-másfél percet nem éreztem megerőltetőnek, azonban két perc környékén megjelent a vádli, fenék, combizom. A bal lábam kicsit jobban fájt állás közben, valamint az óra, mintha lassabban számolta volna a másodperceket.

Amíg a gép dolgozik lehetőségem van egy kicsit nyújtani. Guggolni lovaglóállás után egy hálás feladat, nagyon könnyen megy, szinte mindenféle erőkifejtést mellőzve. Az íjállás nyújtja a combokat, és nyitják a csípőt is.

Második lovaglóállás sokkal könnyedebb, finomabb érzés volt, remélem, hogy joghurt, és nem más egyéb termék. Csak a második perc után kezdtem el érezni a combizmaim. Majd, kicsit később, a vádlim, és a fenékizmot is.

Edzésre nem jutottam el, viszont így is volt egy kis szabadtéri gyakorlás, ami leginkább pár alapmozdulatban merült ki, felhő kezek, egyenes ostorcsapás, nyitás, valamint egy kis nyújtás is. Hazatérés után álltam neki a komplexumnak, egy jó tanács, ha zsibbadt lábbal áll fel az ember, akkor ne kezdjen neki egyből.

A világról alkotott kép egészen megváltozik, mikor az ember lábát a nyakába tolják, közben a térdet is fogják, hogy a lába ne legyen behajlítva, egyenes legyen, valamint a csípős se emelkedjen fel a földről.

Ha ennek önmagában még nem tudtam volna örülni, akkor béka pózban is szépen lefelé nyomást kapott a csípőm, hogy ne kinyomott fenékkel, hanem kvázi két dimenzióban csináljam meg. Az biztos, hogy új dimenziók nyíltak meg.

Az a legszszőrnyűbb az egészben, hogy élvezem is, hogy kínoznak.

A kép és a kérdés ismét adott, de szerintem most nem (sem) nehéz.

“Know yourself.
Do your best.
Make a little progress everyday.
Don't overdo it.”
― Master Jou Tsung Hwa

Új hét régi gyakorlatok. A hét kezdés miatt elvilg növelem a lovaglóállásban tölött időt, de a múlt hét második felében is már 2:30-at csináltam, így még nem tudom, hogy ezt növelem-e, vagy maradok mellette.

Az első álláson túl, ami végül 2:37-es idővel végződött. Elég simán ment, szinte semmi nem fájt, mondjuk a vádlik  kicist feszültek, és  most már  kezdem érezni a többi izmot is.

Valahogy a munkahelyemen jobban megy a gyakorlás, kevésbé akarok meghalni, mint egyéb esetekben,

A második gyakorlattal nem voltam ilyen szerencsés, már éreztem a combjaim elől-hátul, kívül-belül. A nehézségeken próbáltam mély lélegzéssel túl lenni. Az is elmondható, hogy szép lassan strandidő lett az állás alatt.

Az állás szélessége lehet, hogy kicsit nőtt. Megnéztem, most nagyjából három padlólap széles, így legalább tudok majd viszonyítani hozzá.

A komplexum során szinte minden gyakorlatban inkább a comb hátsó izmait éreztem. A végrehajtást nem segítette az a körülmény, hogy a lábam szépen lassan csúszott szét, ezért időről-időre rendezni kellet őket.

Este még egy kis nyújtás, hogy tényleg kinyúlva feküdjek le. Kis guggolás, kis lábra hajogatás ülve, és a falra téve is, valamint íjállás, valamint egy kis sarokhoz ülés. Előbbieknék még mindig a vádli a szük kersztmetszet, utóbbinál pedig a fenékben érzékelhető a gyakorlás.

Az önsorsrontás könyvét követve, belélegzésnél az állásban maradok, kilélegzéssel egy kicsit mélyebbre megyek, és jajgatok.

Igazából nem is kell nagyon ráhajolni a lábamra, elég, ha kicsit kiegyenesítem, és már jön is az inkivizíció.

'Eight forces sustain creation:
Movement and stillness,
Solidification and fluidity,
Extension and contraction,
Unification and division.'

(Ueshiba)

Gyönyörű tai chi formát bemutató képek - arttaichi.com

Ki mondja meg, hogy melyik technika látható a képen, anélkül, hogy megkeresné a galériában, ahol megtelálható a név.

A tegnapi mintát követve ma is elsőnek a komplexumot csinálom meg.

Faállás közben eleinte nem igazán éreztem, hogy az energiáknagy erővel áramolnának, aztán megéreztem valami meleget, és remélem, hogy nem bepisiltem.

Testsúlyáthelyezés közben a húzás/tolás mellett igyekeztem eljutni a nullától a száz százalékig, majd vissza. Kellemes és hasznos utazás.

Felhő kezek közben szokásosan a combok belős fele fájdogált, a csipő nyílt. Most viszont már érzem a fenékizmog mozgolódását is. Lehet, hogy csak a lovaglóállásra várnak. Ne várassuk sokat őket.

Az első lovaglás után szintén a combok belső fele és a csipő nyitás a hangsúlyos, minden más nagyjából rendben volt. Nem is érzem, hogy valahol máshol is fájna a lábam. Várjuk ki a végét.

Igazából még mindig a gyakorlatból való kiállás a legnehezebb, kinyújtani a lábam, illetve összezárni őket vagy-vagy tudom, de a kettő egyszerre már időnként túllép a kereteken.

Addig is felteszem a lábam a 'magasba' ás hajolgatok rá, mert így szép az élet, vagy valami ilyesmi.

Még egy lovagláson túl, iszonyatosan feszülő beslő combizmok, majd remegő lábak, és a vádli se maradt ki a sorból.

Egy kis segtíség a fenti kép megfejtéséhez, igaz, mi egy kicsit máshogy gyakoroljuk. A formában biztos, de felismerhető, szép, és sok hasznos tanácsot tartalmaz.

Ez volt a tavalyi száz napos indulópozicíóm.

Nem túl szép, látványos, de az enyém

Megkeresem az ideit is, és jó mellé teszem, hogy kideróljön mennyi minden változott.

Hajam rövidebb, pocim kisebb, remélem.

Ha minden igaz mindkét kép eredetije is fent van a blogon, de most nem fogom megkeresni.

Itt és most össze lehet őket hasonlítani.

Ö lenne az idei év kezdete.

Mindkét állásban jól utánzom a tevéket.

Mai nap idézete:

'Aki komplexummal fekszik, az komplexummal is kel'

Szóval ma egy kicsit felcserélem a sorrendet, de a változás, változtatás sose lehet baj. Keiko Matsui már zenél.

Comb belső fele és a felhőkezek, lassan már megszokott párost akotnak.

A lovaglóállás elég fura módon sikeredett, eléggé előre dőlve valamiféle öregnéni pózban. Ha eddig nem fájt volna eléggé a belső combizom, akkor most befűtöttem még neki.

A változatosság gyönyörködtet, így megint egy kis komplexum. Most inkább súlyáthelyezés közben a fenékizmok fájtk, valamint a felhő kezeknél jelentkező csipőnyitás csak mályebb/szélesebb állásnál jelentkezett.

Leizzadtam rendesen, a második lovaglóállás valami iszonyú nehezen ment, az is lehet, hogy kicsit szélesebb állásban voltam, de alig bírtam ki. Másfél perc után meg akartam halni, combom vádlim is jelezte a vészhelyzetet.

Úgy érzem magam, mint Spongyabob. iihhttt nincs egy csepp víz sem, najó, csak levegővel.

A táv harmada, és olyan sok szép hármas van benne, ráadásul ünnepnapra is esik, a hó.

Tévedés kockázatával élve úgy emlékeztem, hogy a sarokrúgásnál is, a térd és a könyök összerér, és abból lesz a rúgás.

Próbálgattam így az állást, és néha-néha már el is hittem, hogy sikerült.

Aztán képen megnézve rá kellett döbbennem, hogy úgy ér össze a kéz és a láb, hogy a vállam előbbre nyomom, hogy sikerüljön a találkozó.

A rúgásról meg jobb, ha szót se ejtünk.

Szót se többet, jöjjön a gyakorlás.

Túl az első lovaglóálláason, ami elég hibridre sikeredett, anniyra nem fájt, és az állás mélysége megvolt, de valahogy mégse az igazi volt, mint egy kilapított kisbéka.

A második gyakorlat jobban ment, könnyen lefelé, aztán az állás elég nehéz volt. Combom elöl, tául fáj, attól függően, hogy kicsit feljebb, vagy lejjebb vagyok. Visszatértek a remegő lábak, egyik a másik után, pedig nem is Ladánybenén vagyok.

Az este Keiko Matsui zenéjére csináltam a komplexumot.

Leginkább belső combizmok, és a csipő nyítása érzékelhető, de aztán lehet, hogy később előbújnak az alantas fájdalmak is. Nah igen, a vádlim is kezdem érezni. Mai kedvenc gyakorlatom egyelőre a felhőkezek.

Komplexum bemelegítő hatásáról, előtte, amikor a lábaimam fel akartam lépni a mosógépre, azok inkább diszidáltak, utána viszont a zöld határon jöttek át.

Ha már úgy is a csipő nyitást éreztem komplexum közben, akkor csináljunk egy kis békapózt, amit egészen megkedveltem. Nem mintha annyira kényelmes lenne, de egész jól el lehet benne lenni. . Bár nem így fogok még elaludni egy ideig.

Auh! A házikóálás még mindig azt hiszi, hogy a lábam valami rágógumiból val, és még mindig téved. A talpam lassan közelít a földhöz, nagy verseny, hogy ki nyer, ő, vagy a fájdalomküszöböm.

A szánapos kihívás nem titkolt célja az, hogy rávezesse a kedves és kedvtelen résztvevőket a mindennapi gyakorlásra. Ehhez kívánok egy kis segítséget adni ezzel a videóval:

Ha már a felkérés megtörtént, akkor álljunk neki a gyakorlás kivitelezésének

Túl az első gyakorlaton, a tegnap megszerzett tudás alapján igykesztem nem lejjebb menni, mint vízszintes comb, ami első gyakorlat gyanánt nem volt olyan nehéz, hiszen még nincsenek bemelegedve annyira, kicsit merevebbek.

Huh! Megvan a második gyakorlat is, biztos, hogy haladás, hogy meg tudok csinálni két gyakorlatot is gymás után minimális szünettel. A mostani gyakorlatban sokkal könnybben tudtam lemenni, vigyázva arra, hogy ne legyen túl mély. Először a comb első fele fájt, amit később a hátsó izmok vettek át, de így is mgvolt a szintidő plussz másodpercekkel.

Sajnos az időjárás nem kedvez a kinti gyakorlásnak, így a fedett helyen található dolgokat kell valahogy használatra bírni. Lógáshoz nem kell semmi, csak az elszántság, ennek következtében megyek teletöltöm a fejem vérrel.

Úgy érzem, hogy jobban le tudok hajolni, akár terpeszben, akár összezárt lábbal, de a térdem még mindig hajlik, és a vádlim húzódik.

Lógás után egy kis sarokülés, ami sokkal jobban megy, mint tegnap, bár lovaglóállás után teljesen lazának érzem magam, aztán gyakorlatok közben megérzem a határokat.

Megkaptam az ukázt arra is, hogy nyújtsam a bokám úgy, hogy a talp külső szélán álldogállok. Elvégzése után teljesen furcsak érzés teljes talppal a földön állni, ha így folytatom, akkor lassan átvehetem Travolta szerepét a szombat esti lázban.

Észrevettem azt is, hogy álló munka mellett tök jól lehet az energiát felhúzni közben lélegezni, maximum a ki- és belélegzés hangjai miatt a kollégák néznek szexuális ragadozónak.

Koplexum végzés közben, azon belül is leginkább a felhő kezeknél megint nyílik a csipő, legalább is azt érzem, merrt a legtöbb fájdalom ott jelentkezett. Talán máshol nem is, kivéve persze a súlyáthelyezés comb/vádli kombóját.

Viszont nem elképzelhetetlen, hogy a bokanyújtásnak már van hatása, mert súlyáthelyezés közben nem éreztem, hogy annyira kényelmetlen lenne, remélem az állás is jó volt. Mondjuk szerintem igen.

Játsszunk még egy kicsit a szeren, és nyújtogassuk a lábunkat, most így királyi többesbe, úgy is két lábam van, meg a járulékai. Nagyjából derék magas kis falra teszem fel a lábam, és hajolgatok rá a kinőtt mosógép után.

A mosógép tetejére egyelőre úgy tudok rálépni, hogy nincs lecsukva a teteje, viszont így nem is jelent olyan nagy kihívást, annak ellenére, hogy a combok feszülnek, és ebben az irányban a bal lábam a nyúlékonyabb.

'Once Zhuangzi dreamt he was a butterfly, a butterfly flitting and fluttering around, happy with himself and doing as he pleased. He didn't know he was Zhuangzi. Suddenly he woke up and there he was, solid and unmistakable Zhuangzi. But he didn't know if he was Zhuangzi who had dreamt he was a butterfly, or a butterfly dreaming he was Zhuangzi. Between Zhuangzi and a butterfly there must be some distinction! This is called the Transformation of Things.' (2, tr. Burton Watson 1968:49)

A fenti történetre illeszkedik egy másik klasszikus is:

'Oh ha rózsabombó lehetnék, rámszállnának a lepkék'

A komoly filozófiai eszmefuttatás után jöjjön a napi gyakorlás kezdete egy kis lovaglással.

Az első állás kipipálva. Mindig kicsit félve indulok neki, hogy nehezebb lesz, mint volt, a megtapasztalt érzés eltűnik, de nem. A fájdalom marad.

A hát egyenesítése miatt, szerintem, a derékfájás is megvan, viszont nekilendóltem, és a 2:25-ös idő helyett csináltam egy 2:30-at. Mondjuk nem olyan nagy különbség, de a jövő heti teszten átmentem.

A két gyakorlat között olyan sok idő telt el, hogy szinte újra merev lábbal álltam neki a gyakorlatnak. Elején nem volt olyan mély, de azért belesülyedtem, örültek is a belső combizmok. valamint a vádli és a fenékizmok is jajveszékelésbe kezdtek.

A viszonylagos merevségnek köszönhető, hogy a lábfejeim nagyobb szöget zártak be, mint eddig. Kicsit jobban odafigyelek rá.

A gyors harmadik gyakorlat  megint hozta az eddigi eredményt, simán lemenni mély állásba és ott is maradni, a lábfejek jobban összezárva, viszont a hát nem annyira egyenes, és az erre varó törekvésbe megfájdul a derék.

Kicsit emelve az adagot a  mai három állás összesen 07:34.126-os idővel írható le.

Mai napi edzés elég botrányosra siekredett, a kedvem is kb olyan volt hozzá, de pl a sarok mellé ülés bal lábbal beleillett volna egy horrorfilmbe is.

Azt is megtudtam, hogyha lovaglóállás közben a comb nem víszintes, akkor az nem jó, vissza a jobban fájó pozicíóhoz. Miért is nem lepődök meg?

“Any technique, however worthy and desirable, becomes a disease when the mind is obsessed with it.”  ~ Bruce Lee

Tegnapi gyakorlás után úgy érzem, hogy beton lábaim vannak. Este kicsit meg is nyomkodtam őkét, és akkor jöttem rá, hogy milyen hülye voltam, hogy ez eddig nem jutott eszembe. Nem tökéletes, de sokkal jobb érzés.

Fentiek ismeretében ma annyira nincs kedvem nekiállni a gyakorlatnak, de egyszer csak belekezdtek.

Túl az első gyakorlaton, ami elég nyögvenyelős lett, az első egy percben félig halott voltam, aztán meglepetésszerűen nem a comb belső, hanem külső fele húzodott elsőnek.

Azt hozzá kell tenni a gyakorlathoz, hogy nagyjából az első állás felel meg a bemelegítésnek, és az utána következők jobban mennek.

Elméletem bizonyítás/cáfolása végett elvégeztem megcsináltam újra a gyakorlatot, és valóban könnyebben ment, mélyebben. Belső combizmok, valamint a derék is kicsit fáj, utóbbi talán azért, mert igyekeztem egyenesebb háttal állni.

Ha már a lovaglóállással bemelegítettem/kilazítottam magam csinálok egy kis sarokhoz ülést, valamint párhuzamos talpélfogást, aztán megyek a játékszeremhez egy kis lábnyújtásért.

Lógjunk egy kicsit fejjel lefelé is, és siránkozzunk a fájó vádli miatt.

A most (00:20) befejezett komplexumot a tegnaphoz csapom hozzá, átszundizott este után komplex ébredés nem annyira ajánlott.

A tárgyban említett témáról nem igazán lehet találni se magyar, se angol irodalmat, legalább is nekem nem igazán seikerült. Éppen ezért gondoltam arra, hogy írok róla pár szót, ha már sokszor említve van az oldalakon.

Tehát mi is a komplexum?

Egy négy részból álló feladatsor.

1. Lovaglóállás - középmagas állás, több módon is lehet csinálni, jelenleg energiaáramoltatás gyanánt a comb belső felén húzzuk fel. Egyik láb, másik láb, majd a kettővel egyszerre.
2. Faállás - csipő/vállszéles terpeszben szintén a lovaglóállásban végzett gyakorlatot csináljuk. A kezeket ki lehet nyújtani magunk elé, a tenyerek felünk néznek.
3. Testsúlyáthelyezés - íj, illetve fordított íjállás, ahol a testsúlyunkat helyezzük át az első lábról a hátsóra, majd vissza. A csipő előre néz, amerre a gyakorlatot végezzük. Ez a mozdulatsor is többféleképpen elvégezhető, a lábbal húzunk, tólunk, illetve ide is be lehez hozni az energiaáramoltatást.
4. Felhő kezek - alap tai chi mozdulat, szélesebb terpeszben a testsúlyunkat áthelyezzük egyik lábról a másikra, kezeink előttünk vannak, a tenyerek felénk néznek, egyik kéz a homlok magasságában van, a másik pedig a könyök alatt. Testsúlyáthelyezés után a gátat és fejtetőt összekötő egyenes mentén fordulunk, a kezek helyetcserélnek, és megyünk vissza.

Nem godnoltam volna, hogy ilyen nehéz felhő kezeket találni, ami nekem is megfelel, vagy csak béna vagyok.

Újabb hét, újabb munkanap, és úgy tűnik, hogy munkanapokon az izmaim is jobban szeretnek dolgozni, mint hétvégén

Valamint néhány jótanács, és Illusztráció a napi gyakorláshoz, jelen esetünkben nyújtáshoz.

Nézzük is az első állás mit hoz. Mivel új hetet írunk újabb öt másodperccel nő az idő.

Nem olyan simán, de nagyjából problémamentesen megvan az első 2:25-ös idő. Combok belső fele, csipő nyúlik, viszont elég egyenes volt a hátam gyakorlat közben. Amikor elkezdtek fájni a térdeim szétnyomtak őket, amivel a combizmok húzódtak.

Hirtrelen felindulásból megcsináltam rögtön a következő kört is, leginkább a térdeim fájnak, lehet, hogy rossz tartás miatt, valamint a vége felé a comb belső izmok jelezték, hogy nem ehhez vannak hozzászokva. Mindezek mellett a második kör könnyebben ment, mint az első. Jobban, könnyebben tudtam lemenni, 'leülni'.

Múltkor is észrevettem, hogy aljas módon a hátsó combizom és a fenék a gyakorlat vége után egy kis idővel kezd el fájni, csak hogy jó legyen.

Lovaglás után egy kis nyújtás mindig jó ötlet, összerakott lábakkal előrehajlás, hogy ne csak a combok, hanem a vádli is fájjon. Viszont a párhuzamos talpélfogás, és a sarokhozülés egész jól megy.

Elvetemültségemben mentem még egy kört a lóval. Lehet, hogy kicsit szélesíteni kéne az állást, mert lassn a fülem mellett leszneka  térdeim. Próbálkozom is vele, de ezzel együtt a belső combizmokat is nyújtom. Állás közben igazából más nem is fájt, csak az előbb említett belső izmok. Gyakorlat után nem sokkal a hátsó izmokban is megjelent a kellemes érzés.

Mivel üssem el az időt a kis csoportos nyújtásig? Hát persze lovaglóállás, bár lehetett volna komplexum is. 'Rohanok' is, csinálok egy kört.

Huh! A súlyáthelyezés/felhő kezek páros kiészítette a combjaim, pedig még csak egy kör volt. Felhő kezeket viszonylag széles és mély állásban kezdem, majd agomizálás közben kicsit visszaveszek belőle, de nem sokkal később önkéntelenül újra ott találom magam, és kezdődik elölről a kör.

KIs csoportos foglalkozás leginkább a 48-as formára fókuszált, ami nem része a kihívásomnak, de sose árt gyakorolni. Az idő milyensége miatt kint a szabadban végeztük a gyakorlatot, egy kis bemelegítés, majd a forma. Kedves házigazdánknak mutattam, hogy egész jól megy a sarokhoz ülés, aki kedves mosollyal az arcán kicsit felemelte a kinyújtott lábam, és egy kicsit arrébb helyezte, hogy átértelmezzem a dolgokat.

Hogy lovaglóállásom bizonyítást nyerjen egy stopperóra társaságában újra elő kellett adnom a produkciót, immár ötödször eme szép napon.

Lovaglóállás után formát csinálni szépen, és mélyen lehet, csak az egy lábaon álló technikák mutatnak valami újat.